Hajónapló: Panamából Equadorba in English

     2007.04.01 - 2007.05.12                                   »»   2/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

10. nap, 2007.04.10. , Isla Coiba

Reggel ott dölöngéltünk pár mérfölddel Coiba mellett. Az eddigi lapos szigetek után a hegyes-dombos, dús növényzetű szigetek új tájat varázsoltak elénk. Úgy tűnik a szigetek vulkanikus eredetűnek tünnek, a föld sötét vagy vöröses, és sűrű esőerdő borítja. A homok mégis aranysárga egy-egy foltban, ahol a tenger kimossa a korallokat. A pár napos utazás megérte, gyönyörű, vadregényes helyre érkeztünk. Nem vártunk tovább, motort indítottunk.
Azt mondják Coiba szigetén és környékén van a világ egyik legváltozatosabb tengeri élővilág. Sokan a Galapagos-szigetekhez hasonlítják. Ez a birodalom jórészt érintetlen - korábban börtönként funkciónált - védett nemzeti park. Nincs lehetőség szállodákra, éttermekre.
Hajó is kevés jár errefelé, akik a Csendes-óceánra tartanak, azoknak kitérő, és amúgy is inkább az óceán-átkelésre koncentrálnak.
Először a picuri Granito de Oro-sziget mellett kötöttünk egy bójára, ahol az útikönyvek szerint csodálatos a sznorkelező hely. Lehet, hogy csodálatos, de 5 percnél tovább nem tudtunk megmaradni a vízben, mert tele volt pici medúzákkal és folyamatosan csipkedtek minket. Ehelyett a felbukkanó teknőcöket (4 fajta él ezen a részen) és delfineket figyeltük körülöttünk.
Ezután a sziget északi részén levő Punta Machete öbölben horgonyoztunk egy másik, kanadai hajó mellé. Összeraktuk Rotorkát és a szomszédos öbölben levő biológiai állomáson jelentkeztünk. Fejenként 10 dollár volt a belépő-díj a szigetre, és addig maradhattunk ameddig akarunk. Örültünk, mert az egyik vitorlástársunk azt terjesztette, hogy ide nem érdemes jönni, mert 25 dollár éjszakánként a díj.
A parton egy virágzó mangó fa erős illata bódított el minket, majd egy őzike és rengeteg iguána kötötte le a figyelmünket. Az állatok itt szabadon élnek és senki nem bántja őket. Itt semmit nem szabad elmozdítani az eredeti helyéről, csak a lábnyomokat szabad a parton hagyni, csak nézelődni és fényképezni lehet.
A biológiai állomáson 4-5 ember él. Nyugodt az életük. Napközben ülnek a verandán, néha felkellnek, ha pár naponta egy hajós érkezik. Bár a börtön már megszűnt, pár rab kérte, hadd maradjanak, a ház körül tevékenygetnek.

Napi pozíciók:
07:45 7-33.65N 81-36.71W log= 17419.0
13:00 7-38.10N 81-43.80W log= 17427.3


11. nap, 2007.04.11.

A hideg Humboldt-áramlás, ami Panama város előtt a tengert szó szerint jéghideggé tette, szerencsésen elkerüli Coibát. Nem fordul be. Meleg a víz.
Pár napot itt fogunk tölteni, mert az előrejelzések szerint a következő napokban nem sok szél várható. Következő uticélunk, Equador, az egyenlítői szélcsendes zónában fekszik, több, mint 400 mérföld távolságra. Panama közelségében időszakosan azért fúj a szél, egy ilyen időszakban szeretnénk továbbindulni..


12. nap, 2007.04.12. , Coiba - A majmok bolygója?

A horgonyzóhelyünk egy olyan öbölben van, amit az esőerdő vesz körbe. Néha lehet hallani a bömbölő majmok hangját a hajón. A hangjuk nem olyan, mint amit az állatkertben produkálnak, hanem sokkal félelmetesebb és erőfitogtató. Egyik alkalommal, amikor az öbölben Rotorkával délután körbe eveztünk, arra lettünk figyelmesek, hogy a fák zörögnek, csörögnek és gyümölcsök potyognak róluk. Mi ez madár vagy más állat? Ekkor még nem tudtuk.
Közelebb evezve a parthoz, ledobva a kishorgonyt és figyelve a partot kirajzolódott a kép. Kis majmocskák sokasága játszott a tengerparton, a sziklákon. Közben folyamatosan rajtunk tartották a szemük, és ha kicsit közeledtünk akkor menekültek a következő bozótba.
Ez a kis kirándulás egy gyors versenyevezéssel ért véget, hiszen olyan zápor kerekedett, hogy vissza kellett sietni a hajóra. A zápor végére több liter friss vizet is tudtunk gyűjteni a hajóponyva segítségével, amit mosáshoz újra lehet hasznosítani, és le is tudtunk bő természetes esővízzel zuhanyozni.


13. nap, 2007.04.13. , Kirándulás az esőerdőben

Kinek ne fordulna meg a fejében, hogy körbenézzen egy igazi esőerdőben, ha ott van a közelében?
Bizony ennek a csábításnak mi sem tudtunk ellenállni. Jóllehet a tegnapi esőzés fülledt, párás levegőt hagyott maga mögött, mi jól felszerelkezve bevetettük magunk a dzsungelbe. Vittünk magunkkal gumicsizmát, bakancsot, rovarriasztót, vizet, kamerát és bicskát is. A biológiai állomástól nem messze van egy kitaposott út az erdőn keresztül, amit gyalogtúraként is ajánlanak. Ez a gyalogtúra ugyan nem könnyű, de az erdő szelleme és nyugalma csábítja az embert, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak.
A talaj nyirkos és csúszós, egyes helyeken meredek agyag falon kell felkapaszkodni vagy leereszkedni és van egy kis patak meder is, ahol az ember egyensúlyozó képességét is próbára teszi a természet. A patakmeder egy mocsaras területen gázol keresztül, amin egy kidőlt fán lehet csak átjutni. A liánok és pókhálók csüngenek az ember feje felett és a sűrű erdőben az út néha igencsak elvékonyodik. Vannak olyan részek, ahol a virágok olyan erős illatot ontanak magukból, mintha egy parfüm gyár lenne az
erdő közepén. A termeszhangyák pedig folyamatosan pakolnak. Egyes dolgozók akkora falevelet cipelnek magukkal, ami meghaladja a hangya 5-10-szeresét is.
Ha szerencsénk van, csodálatos és egyedi madarakat (pl. macaw), pillangókat lehet látni, vagy lehet találkozni a majmokkal is.
A majmokkal való találkozás mindig különleges esemény, mert soha nem lehet tudni, hogy reagálnak az ember láttán. Itt Panamában ötféle majom faj él. Ebből Coiba szigetén kettővel találkoztunk. Az egyikkel tegnap találkoztunk először, amely egy kis pici majom fehér arccal és mellénnyel, nagy csoportokban (akár 40 fős is lehet) élő faj. Félénkek voltak, amikor megláttak és elbújtak a bokrok közé. A másik majom, amelyikkel találkoztunk a bőgőmajom. Angol neve jó kis hangutánzó szóval howler monkey (szinte
huhognak) illeti őket, és ezek már jóval nagyobb példányok az előzőeknél. Ezeknek a példányoknak a hangjától hangos és félelmetes a dzsungel. Észrevették közeledtünk, és mivel közel voltunk a területükhöz azonnal területvédő és védekező pozícióba lendültek. A legmagasabb fára másztak fel a környéken, és ugató-huhogó hangot adtak le felénk, miközben rázták az ágakat. Folyamatosan figyelték, merre járunk, és csak akkor hagyták abba, amikor már eltávolodtunk tőlük. A felvételeinket egy 200mm-es objektívvel
készítettük el, nagyon messze voltunk tőlük, ezért egy percig se gondolja bárki, hogy veszélyben lehettünk.


14. nap, 2007.04.14.

Lassan átfordulunk egy amatőr természetbúvárba, a természet ezen a vidéken megfogja az embert. A következő állat, amelyet egyik alkalommal láttunk az öbölben teljesen kimerészkedett a tengerpartra.
Nem tudjuk a nevét, mert nem vagyunk net közelben, hogy beazonosítsuk. A feje olyan volt, mint egy egéré a rágcsáló mozdulatai is, de amikor megindult nagyobbnak tűnt, mint akár egy nyúl és hátsó
lábai is teljesen megnyúltak lépkedés közben.
Gyakori madár a vidéken a jégmadár, amely profi módon kapkodja ki a kis halakat a vízből, pedig a madár sem lehet több pár centinél. Láttunk cápát is, amely filmbe illő jelenetként körözött Rotorka
körül. Az uszonyát sikerült lekapnunk.
A gyenguska, hol fújó, hol elhaló szélben lassan visszasodrótunk ahhoz a piciny szigethez, ahol előszőr horgonyoztunk, és akkor a meduzák sokasága miatt nem tudtunk sznorkelezni.
Most szerencsénk volt, nem voltak medúzák és a víz is tiszta volt.
Viszont nincsenek szavaink arra, hogy milyen volt a víz alatt. Többféle halat láttunk, mint amennyi egy halhatározó könyvben van. 3-4 teknős kapirgált balra a sziklák között. Körülöttünk mindenütt
10-20 centis különbőző halak uszkáltak. Jobbról feltűnt egy félméteres cápa, megnézett, majd cikázva elment. Phü... Majd 30-40 darab egy méteresnél nagyobb tömzsi hal kezdett körülöttünk körözni. Csak
úsztak-úsztak, mi pedig tátottuk a szánkat. Kicsit arrébb egy hatalmas rája pihent a tenger fenekén, a teste 2 méter
a farka további 2. Közben mindenféle neonhal, méteres trombitahal, teknősök úszkáltak. Aztán megint feltűnt egy több száz fős halraj. Egyszerűen fantasztikus volt. Közben hátulról-alulról beelőzőtt
egy másfél méteres cápa, 4-5 félméteres hal kisérte minden mozdulatát.


15. nap, 2007.04.15. , Még mindig szélre várva

Reggel a gyenge szélben vitorláztunk. Haladtunk kb. 500 métert, aztán elfogyott a szél. Ott dülöngéltünk a tegnapi kis sziget mellett órákig. Ebéd körül aztán jött egy kis szellő, amellyel lassan haladtunk Coiba déli része felé. Elhaladtunk az egykori börtön mellett, majd pár mérföldre tőle egy motorcsónak jött utánunk egy rendőrrel és egy katonával, akik a hajózási engedélyünket kérték Coibára. A katona teljes harci készültségben díszelgett, nagy géppuskával. Miután ellenőrizték a papírokat és mindent rendben találtak továbbmentek. A délutáni szél estére el is fogyott, ezért a sziget déli oldalán lehorgonyoztunk éjszakára. Az idő olyan nyugodt volt, hogy a teknősbékák szuszogását hallottuk. Az éjszaka ismét esett, de folyamatosan szélcsend volt mellette.


16. nap, 2007.04.16.

Már egy ideje sűrűn figyeljük az időjárás előrejelzést, amely nem túl sok jót jósolt szél szempontjából az elmúlt napokban. Április 16-án azonban egy 10 csomós szél jelent meg a képernyőn, ezért úgy határoztunk lesz ami lesz, elindulunk. Már a reggel bíztatónak tűnt és egy gyengébb 6-7-es szél kisodort minket a nyílt vízre a szigetek közül. Délután beérkezett a jóslat a 10 csomós szél, csak éppen ellenkező irányból, délről, pont amerre haladni szeretnénk. De nem baj, a szél az szél és krajcolgatva
nekivágtunk Ecuadornak.
Coibáról a 81-es szélességre kavarodtunk, amikor a szél ismét erősödött 15-20 csomóra. Panama alatt egy jó 1.5 csomós sréhen szembe áramlást érzékeltünk. Nekünk jól jött, mert visszaterelgetett arra az útra, amit a krajcolgatás miatt nem tudtunk tartani.
Amikor már jól eltávolodtunk a szárazföldtől, ki tudja miért, minden madár rajtunk akart megpihenni. Egy kis madár még a kabinba is beszállt véletlenül, amit egy törölközővel sikerült kimenekítenünk, így a lábunknál a kormány alatt szenderült álomra. Ezután egy nagyobbacska, a mesékből jól ismert fregatt madárhoz hasonló hápogó telepedett az árbócunkra. Sajnos ez az ürülékét szórta a fedélzetre, ezért kénytelenek voltunk az árbóc merevítőről letessékelni. Ezt igen rossz néven vette, ezért újra próbálkozott
és a szélkakasunkra csüccsent rá az árboc tetején, ami sajnos nem bírta el a súlyát. Lentről azt néztük melyik fog előbb elfáradni a széljelző, amit egy müanyag pálcika tart vagy a madár, amelyik rajta igen nehézkesen egyensúlyoz. A széljelző győzött és a madár lecsúszott, de még így sem adta fel a harcot. Egy újabb kör után ismét az árboc merevítővel próbálkozott, de mivel a hajó billegett a hullámokon elvétette és a rácsüccsenés helyett nekirepült. Ezen végleg megsértődött és elrepült.
Equador már csak 475 mérföld.


17. nap, 2007.04.17. , Nyílt vízen

A szél még reggel is kitartóan fújdogált, így jól haladtunk. A madarak továbra is nálunk próbálkoztak megpihenni, jobb híján az árboc tetejét szemelték ki. Nemcsak a madarak ilyen ragaszkodók, hanem egy cápa is fél napig itt körözött a Rotor körül. Biztos megszokta, hogy a hajókról mindenfélét kidobálnak a vízbe. Sajnos tőlünk semmilyen szaftos ételt nem kapott.
Délutánra elállt a szél és mivel másfél méteres hullámok eredtek a Panama-öbölből, kénytelenek voltunk pár órára motort indítani, hogy kiegyensúlyozzuk a hajó billegését. Estére azonban visszajött a jó szél, kb. 6-7 csomós, a hullámok elültek, és nap folyamán semmilyen szembeáramlás nem volt, ami nehezítette volna a haladásunkat az egyenlítő felé. Jól haladtunk.


18. nap, 2007.04.18. , ITCZ

A tegnapi szél még délelőtt is kitartóan fújt, így továbbra is jól haladtunk célirányba a vitorlákkal. Délután kettőtől azonban szokatlan időjárási körülményeknek voltunk a tanúi. Elértük az ITCZ zónát (Intertropical Convergence Zone). Ez a zóna az egyenlítőtől északra fekszik a föld körül az északi- és déli passzát-szél zónák között. A nap melegének hatására itt emelkedik fel a levegő és elérve egy magasságot tart a sarkok felé. A felfelé áramló levegő, a tengerben levő energia viharos, változékony
időjárást hoz létre. Zivatarfelhők jönnek-mennek, a szél teljesen kiszámíthatatlan.
A jó szél amivel eddig haladtunk előszőr felerősödött 30 csomóra. Éppen bereffeltük a vitorlákat és kezdtünk jól haladni, amikor szélcsend lett, majd pár perc múlva beindult a szél északról. A fejünk felé tornyosuló felhőkből ömlött a víz és villámok cikáztak körölüttünk. Választhattunk, hogy kimegyünk az esőre ázni, vagy beülünk a kabinba a gyomorforgató dülöngélésbe, mert a hajó kiegyensúlyozatlanná vált az óriásira növő hullámokban és a bolond szélben. Le- és felkapdostuk a vitorlázatot, arra
számítva, hátha haladni is tudunk. De nem sikerült. Egy idő után a hullámok sem tudták, pontosan merről is fúj a szél és egymással kezdtek ütközni a kaotikusan fodrozódó vízben alattunk. Ha nem volt elég erős a szél, akkor a hullámzás kirázta a szelet a vitorlákból. Ha megjött a szél, akkor mire beállítottunk mindent, elállt. A természeten eluralkodott a káosz. Ráadásul egy kismadár is becsapódott az árbocunkba, majd kábultan hullott be hozzánk a fedélzetre.
Miután kitornáztuk magunkat a vitorlákkal és még mindig ugyanott voltunk, ahol előtt, nem volt mit tenni benyomtuk a motort, hogy kiérjünk ebből a káoszból. Néhány órás kitartó éjszakába nyúló motorozás után a zivatarfelhők lecsökkentek és maradt egy stabil déli, dél-nyugati szél. Végre leállíthattuk a motort. Sajnos a hullámok nagyok maradtak, így az éjszakai további menet nem volt könnyű és pihentető, de örültünk, hogy a széllel tovább tudunk haladni az egyenlítő felé.

Napi pozíció:
13:00 6-57.78N 81-23.76W log= 17472.2

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4854287