Hajónapló: RotorVilág III. rész: a Karib-tenger Magyarjai in English

     2005.12.16 - 2006.01.14                                   »»   3/3 oldal   ««

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

25. nap, 2006.01.09. Hétfő, Visszajutok?

Éva gépe korán indult, az enyém vissza St. Luciára csak 1-kor. Már reggel 7-kor az angol nagykövetségen voltam. Vizumügyben 8.15-kor nyitnak, és nem én voltam az első. Mire eljött a nyitás ideje, egész sokan összeverődtünk.
Mikor sorra kerültem, és elmondtam, mi járatban vagyok itt, csodálkozva néztek rám, és tájékoztattak, hogy ezt nem ők intézik, hanem a Barbadosi Bevándorlási Hivatal. Rosszul emlékeztem volna? Előfordult ilyen már velem. Átbuszoztam Bridgetown belvárosában, és hamar megtaláltam. Rövid kérdezgetőzés után megadátk a külügyminisztérium számát, hogy hívjam fel őket ez ügyben.
Tárcsáztam a számot, mire az automata:
- Sajnos az Ön telefonjáról ezt a számot nem lehet felhívni.
Szerencsére láttam, hogy az angol képviselet mellett van a külügyminisztérium. Visszabuszoztam, és bementem. Itt 4 emberen is keresztülvergődtem, mire végül annyival lettem okosabb, hogy megkaptam a St. Lucia-i külügyminisztérium telefonszámát: kérdezzem meg tőlük. Persze az én telefonomról ezt a számot sem lehetett felhívni.
Kotorásztam az emlékeimben, és bizonyosan emlékeztem, hogy az angol nagykövetségre kell mennem. Visszamentem a vízumosztályra. Az ügyintéző már emlékezett rám, mert nem is szólított, hanem egyből a fönökét hívta, aki megkérdezte tud-e valamiben segíteni. Nem tudtam végigmondani, mert közbevágott (persze angolul):
- Teljes bizonyossággal, abszolút minden információnk ismeretében, teljesen pozitívan állítjuk, hogy mi nem állítunk ki vízumot St. Luciába.
Időm letelt, indulnom kellett vissza a reptérre. Becsekkoláskor kérdezte az ügyintéző:
- Mi a végso állomása?
- Budapest.
- Kérem a jegyét.
- Nincs, hajóval megyek. - és átadtam a hajóbelépési papíromat.
- Sajnos a fonökömnek meg kell mutatnom a papírokat - 5 perc várakoztatás után be voltam csekkolva.
A repülőút a 2 sziget között 35 perc, napi 8-9x fordul meg csak az én légitársaságom gépe (és 3-4 helyi légitársaság is van). A repülő kb. 30 személyes, 2 motoros, propelleres.
St. Lucián az immigration officer kereste a vízumom.
- Ne keresse, nincs. A hajómért jöttem, itt a hajó papírja.
- Mikor akar távozni?
- Amint lehetséges.
- ...oké, rendben, de legközelebb legyen vízuma!
- Köszönöm. Barbadoson hol kell intézni?
- Az angol nagykövetségen.
- Ott voltam reggel, meg vannak róla győződve, hogy nem ők állítják ki.
- Érdekes... ezek az angolok!
A kikötőben mindjárt ki is jelentkeztem, és megkezdtem a készülődést a holnapi induláshoz.


26. nap, 2006.01.10. Kedd, Ismét Martinique-n

Az éjszaka süvített a szél a kötélzeten. A passzát-szél este gyengülni szokott és csak reggel 10 körül szokott teljes erővel fújni. Most azonban távoli frontvonalak hatására a szél éjszakára sem hagyott alább, és hajnalban 30 csomós szelet mértem a kikötőben.
Mindent elpakoltam, rögzítettem, várhatóan az egész éjszaka fújó szél hatására St. Lucia és Martinique között már kialakultak a szélsebességre jellemző hullámok, a magyar Jachtnaplóm szerint 5-6 méter. Ráadásul a sziget északi felénél törőhullámzást jelez a térkép, ezt a területet jó lesz elkerülnöm.
Kicsit izgultam, mert ez lesz az első egykezes utam.
A grószba bekészítettem a 2. refft.
Ebben a szélben már kellett a motor segítsége a horgonylánc felhúzásához. Sajnos a horgonyt nem lehet a kokpitból felhúzni, mindenképpen az orrban kell lenni, mert a lánckupacot néha félre kell lökni, különben feltornyosul. Hogy tudjam közben a motort kezelni, ezért még korábban két vékony kötelet vezettem az orrba, ami az irányváltót és a gázt távírányítja. Így már könnyedén felszedtem a láncot és a horgonyt.
Kellemes bő negyedszélben vitorláztam Martinique-ig. A szélkormány kormányzott, a hajó szépen ki volt egyensúlyozva. A szél St. Lucia sarkánál 25-30 csomó körül volt, Martinique közelében már csak 15 csomó. A hullámok 2-3 méteresek voltak, volt 1-2 sokkal nagyobb is. 1 hullám pont a hajó mellett tört meg, ez tetőtől talpig eláztatott, szerencsére nem volt rajtam csak fürdőnadrág.
Nagyon érdekes, hogy a szigetek között 3 csomós nyugati áramlás van. Ezért a hajó orrával szinte a sziget nyugati oldalát kell célozni, hogy a keleti oldala mellett elmenjünk. A két sziget közti útvonalra a passzát szél kb. pont félszélben fúj, de az áramlat miatt mindkét irányba bő negyedszelen kell haladni.,
Sötétedésre értem volna csak Fort D' France-ba, ezért útközben Petit Anne-nál horgonyt dobtam, és itt töltöttem az éjszakát.

Gubi előadást fog tartani az Atlanti-óceán átkelésről:
Vitorlázók Egyesületének ülése 2006. január 17.-én 18 órai kezdettel lesz max. 21 óráig
A helye: Budapest, XIII. ker. Jász u. 153. (Magyar Hajózási Szakközépiskola)
A témája:
1. Az éves program véglegesítése.
2. Szabó Géza Punatból elhajózott a kanári szigetekre, Rotor nevű hajójával. Az első szakaszon, a Kanári szigetekig Beregi Oszkár volt az útitársa. Az élményeiről már beszámolt a decemberi ülésen. Most az óceáni átkelés szakaszáról mesél Gubicza László (Gubi), aki Géza társa volt ezen az átkelésen.
3. Ha még marad idő, akkor befejezzük a múltkor félbeszakított videó vetítést. Wilfried Erdmann széllel szembeni non stop szóló-tortúrájáról készített film bemutatása.
Mindenkit sok szeretettel várunk! (én sajnos-szerencsére nem leszek jelen...)

Napi pozíció:
14:00 14-27.00N 61-04.00W log= 7169.7


27. nap, 2006.01.11. Szerda, Fort' De France

A horgonyzóhelyen reggel csak kis szellő fújdogált, de messza a nyílt vízen haladó hajókon csak a génoa volt fent, úgyhogy én is óvatos voltam, és az erős szeles génoát engedtem csak ki.
Egy darabig alul voltam vitorlázva, de mivel ráértem, és minek fárasszam magam, nem húztam mellé grószt. Ezzel jól is jártam, mert az alap 15 csomós szélre néha 20-25 csomós pöffök jöttek. A sziget szél alatti oldalán hajóztam észak felé, és ahogy a hegyek-dombok megcsavarják a szelet, az nagyon egyenetlenné válik. Kellemes félszélben haladtam Fort D' France öbléig, ahol be kellett volna fordulnom. A horgonyzóhely pont a szél írányában volt! Ez egy elég nagy öböl, kb. 3 mérföld széles és 5 mérföld hosszú.
Itt már nem volt szélárnyék, úgyhogy telibe kaptam a 25 csomós passzátszelet. Ezzel nem is volt semmi gond, a Rotor nagyon kiegyensúlyozottan halad az erősszeles génoával, úgyhogy megkezdtem a cikk-cakk menetet a kijelölt horgonyzóhely felé.
Egy squall közeledett. Éreztem, hogy erősebb lesz a szokásosnál, mert szép lassan fehérré változott a sziget, majd eltűnt. Láttam, ahogy a tenger fehér taraja közeledik felém, és mikor megérkezett, megdőlt a hajó - a szél 30-35 csomó lett, 40 csomós befújásokkal. Ez már határeset, az erős szeles génoa éppen elbírja. A hajó ilyenkor nagyon elemében van, még élesebben tudtam haladni, sebességem 6-7 csomó volt. A szakadó eső a hullámokat is agyonverte, szinte sima volt a víz. Gondoltam, hogy csak pár perc leszt az egész, ezért nem fárasztottam magam reffeléssel, és igazam is lett, pár perc után kiderült az ég, feltűnt a szárazföld.
Szinte rögtön érkezett a következő squall. Ez már másmilyen volt, a sziget nem fehérré, hanem feketévé vált. Felkészültem a reffelésre, soha sem lehet tudni. A vihar hevesebben érkezett az előzőhöz képest. A hajó szinte megfeküdt, a szélmérőre pillantottam - 50 csomó (látszólagos). Na ennek fele sem tréfa, egyből elfordultam hátszélbe, a szélmérő visszaereszkedett 40-re, lazára engedtem és betekertem a génoát. Hagytam magam sodródni a viharral, úgysem fog soká tartani. Csupasz árbóccal is 8 csomóval mentünk! 2 percig tartott az egész - génoa vissza ki, és ezután már squall mentes időban jutottam el Fort D' France elé. A ma is működő erőd elé dobtam le a horgonyt és egy finom húsgombóc levessel ünnepeltem a megérkezésemet.
Vízre bocsátottam Rotorkát és kieveztem a parta. A bejelentkezés itt nagyon jól megoldott, a parttól nem messze levő hajósboltban lehet bejelentkezni. A bolti eladó ellenőrzi az útlevelet és a hajó papírokat. Én vásárolni nem vásároltam semmit, de jól kitalálta magának a rendszert tulaj, mert így minden hajós (potenciális vevő) a boltjában is körbe néz.
Délután felfedeztem magamnak a CarreFour áruházat a város szélén. Fogytán a víz, tej, üditő (még spanyol beszerzés), a készleteket pótolni kell, és itt Martinique-n barátibbak az árak, mint a többi szigeten.

Napi pozíció:
13:00 14-35.00N 61-04.00W log= 7177.7


28. nap, 2006.01.12. Csütörtök, Vásárlás

A Rotorból könyvespolc, ami nagyon hiányzott. Kitaláltam, hogy a szalonba 2 oldalt az ágyak fölé készítek 1-1-t. Elsétáltam egy barkácsboltba (2x1 óra volt gyalog), vettem 25x25-ös aluminium profilt. A hajón találtam polikarbonát lapokat és megfelelő hosszúságú csavarokat is..


29. nap, 2006.01.13. Péntek, Készülődés a 2. epizódhoz

A RotorVilág 3. részének első epizódja lassan véget ér. Holnap érkezik az új legénységem, és velük folytatódik a műsor, jön a 2. epizód.
Összesen 4-en leszünk a hajón, és ez nem kis feladat elé állított: eddig vagy az orrkabin, vagy a hátsó kabin volt színültig pakolva. 2 emberrel a fedélzeten maradt elég hely. De most ketten fogunk az orrban, ketten a hátsó kabinban aludni. Muszáj elpakolni. Hajnal óta pakolok...töröm a fejem...még ez is van?...mekkora rekesz, hova tegyem...bepakolok...kipakolok...jé, megvan a boci horgonya!...pakolok...rendezek...selejtezek. Minden négyzetcentimétert ki kellett használnom, amit lehet, egymásba pakoltam stb. Most este fél 10 van, és számomra is hihetetlen módon felszabadultak a kabinok...majdnem. A genakkert már nem tudtam hova elsüllyeszteni, éjszaka a szalonban lesz, nappal az orrban. A hátsó kabinban a lépcső alatt pedig egy 20 literes gázolajkanna maradt.
Pakolást ellensúlyozandó, lazításképpen délután fordultam 3x a helyi közértbe: a víz, üditő, tej és tojáskészleteket kellett pótolni. Van egy összehajtható kis kocsim, ezzel hordtam az eleséget. A harmadik fordulóra már úgy belejöttem, hogy 81 liter vizet pakoltam rá. Nézett is a pénztáros. Bár egy diszkontban vásároltam, a spanyol szupermarketekhez képest kb. 30-50%-al drágább minden.
Sötétedés után jött egy motorcsónak, nagy reflektorral megvilágított. Kimentem, de persze semmit nem láttam, mert pont szembe világítottak. Aztán köszöntek:
- Jó estét! - mondták franciául.
- Jó estét! - válaszoltam. Néztek még egy darabig, majd elmentek. Mikor távolodtak, akkor láttam, hogy a vizi rendőrség volt.

Többen érkeklődtetek az egykezezés után.
Gyakorlatilag Punat óta igyekszem egykezezni - próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy az alvó őrséget ne keljen felkelteni.
A hajóm is úgy készítettem fel, hogy minden manővert egy ember el tudjon végezni.
Mindent előre át kell gondolni, le kell ellenőrizni, mindenre eshetősérgre fel kell készülni. Egyébként sem szerencsés, de ilyenkor abszolút nem szabad lazázni. Nincs olyan, hogy indulás előtt valamit nem pakolok el, nem készítem elő a köteleket stb. Fontos, hogy mindíg emlékeztesse magát az ember:
3 féle vitorlázó létezik: kezdő, halott és pesszimista.
Én igyekszem a 3. kategóriába tartozni (megj: én optimista vagyok, csak a vitorlázással kapcsolatban vagyok pesszimista).
Amikor többen vagyunk a hajón, elszakad egy csiga, nem gond, kicseréljük. Ha egyedül vagy akkor lehet, hogy egyik kézzel kötelet kéne húzni, másikkal a hatalamas hullámokat kerülgetni, közben reffelni is kéne, és persze a leves is éppen forr....
Mindkét árbócot, ez nem bonyolítja, hanem egyszerűsíti a helyzetet, mivel kisebbek az egyes vitorlák, könnyebb őket kezelni. A hátsó egyébként is a kedvencem, mert mindőssze 15 m2, és hihetetlen könnyedén lehet vele bármit (le, fel, reff) csinálni.
Arra kell sokkal jobban vigyázni, hogy ne sérüljek le...


30. nap, 2006.01.14. Szombat, Az utolsó nap

Korán keltem, mindent szépen kitakarítottam. Este érkezik a legénységem, a történet a 2. fejezettel folytatódik.

Üdv mindenkinek!

Géza.

Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2885991