| 2004.08.17 - 2004.08.22 «« 1/1 oldal «« Kettesben indultunk Évával Sv Marina irányába. Ott fogunk találkozni Szabó Gyuri búvároktató barátunkkal, akivel először fogunk palackkal tengerben merülni. Csatlakozni fog hozzánk Tivadar barátunk is, és lehet, hogy velünk tart vissza Punatba is. | 1. nap, 2004.08.17. , IndulásDélelőtt vegyes dolgainkat elintéztük, bevásároltunk. Krk-en akciós Zlahtinát (krk-i első osztályú finom száraz fehér bor) majd ebéd után sikerült elindulni. Kihajózva a Punati kikötőből máris vitorlát bontottunk és északra indultunk. Éva kormányzott, én pedig befejeztem a szélkormány bekötését. Minden a helyén, a szükségkormány, a csigák, a kötelek, a távírányitó. Biztos, hogy ez működni fog? Köteleket rákapcsoltam a szükségkormányra és szóltam Évának, hogy engedje el a kormányt.
Ez a dolog működik! A hajó minimálisan eltér az iránytól -> a szélkormány lapátja máris billen -> a vízben futó lapát kicsapódik oldalra -> a kormányt húzza vissza menetirányba. Max 5 fokos kormánymozdulatokkal a hajó a szélhez képest azonos szöget tart. Csak arra kell figyelni, hogyha változik a szél, akkor korrigálni kell a menetirányt. Viszont a vitorlák biztosan nem fognak belobogni, mert a szélirány állandó.
A szélkormány egészen Malinskáig vitte a hajót. Az "Adriatic Pilot" könyv által vendégmolónak nevezett helyet egy öreg, kivénhedett vitorlás foglalja el teljes hosszában. Viszont vannak újabb - a könyvben még nem szereplő - vendégmólók. (Persze itt kell hozzátennem, hogy az én könyvem 2000-es kiadású). Fel is kaptunk egy mooring linet és nekiláttunk vacsorázni. Közben mellénk jött egy motoros. Szól a kapitánya, hogy az ő mooring kötelét vettük fel. A mi helyünkön viszont így nincs mooring kötél. Megbeszéltem vele, hogy a mooring marad nálunk, az ő hajóját pedig a mi hajónkhoz kötjük.
Ő foglalja a vendégmólót | A vendégmólón nincs víz, sem villany. Még csak a partra sem lehet száraz lábbal kimenni, ezért előszedtem a bocit és felpumpáltam. Bocival indultunk a partra, amikor szóltak a mellettünk levő németek, hogy nem kell a boci az átkeléshez - a móló végén kötélre kötve van egy csónak, azt lehet áthúzni a mólóhoz és kimenni a partra. Örülök. De most már bocizunk.
Nagyon kellemes a tengerpart, nagyon szép, kanyargós út van rengeteg pihenővel kiépítve. Mire visszaértünk a kikötőbe egy fúvószenekar felhangszerelt, és nagyon klassz, modern és klasszikus számokból összeállított műsort adott. Ezt a mákot!
A kokpitban még kóstolgattuk kicsit a Zlahtinát, aztán nyugovóra tértünk. Reggel korán indulunk! | 2. nap, 2004.08.18. , Elsüllyedünk? | Víz a bilgében! | | Tisztulnak a konzervek | Reggel korán keltem, elvégre hosszú út áll előttünk. Ellenőrzésképpen kinyitottam a motorháztetőt és elakadt a lélegzetem - a motor vízben áll!
- Még csak éppen elérte a motort a víz. - cikázott át az agyamon - Vajon mennyi idő alatt jött be ennyi víz? Milyen gyorsan süllyedünk? Hol van legközelebb daru, hogy megfogjuk a hajót? Lehet, hogy elsüllyedünk? - feltéptem a szalonba levő fedeleket, azok is színültig vízzel - Első feladatom megtalálni, hogy hol jön be a víz! Gondoljuk csak végig. Nyitva a csap, ahol a motor vizet szív fel. - ellenőrzöm, ott nem folyik - második lehetőség, hogy a csavartengely tömszelencéjénél, amit előző utakon állítgattam - ellenőrzöm, megvan! A kontraanya lelazult és a tömítéseket tartó nagy anya is kicsavarodott. Szépen pisil befele a tenger. Anyát gyorsan meghúzom, víz már nem folyik. Fenékszivattyút bekapcsolom, kézzel én is szivattyúzok. Be kellett volna már kötnöm azt az átkozott automata szivattyút! Vagy legalább a vízre figyelmeztető kis kütyüt, amit a papámtól pont ilyen esetekre kaptam! Első dolgom lesz befejezni ezeket!
Sajnos a bilgében volt egy kevés olaj is, ami most a szalon alatti rekeszeket is elöntötte. Évávval kipakoltuk az összes konzervet, mindegyiket egyesével elmostuk. 3x kimostam az összes rekeszt. Több konzervről leázott a címke, alkoholos filccel ráírtuk a tartalmát. Közben megérkezett egy srác a kikötő-kapitányságról, és legombolt rólam 120 kuna kikötői díjat.
Motor és váltóolaj tiszta. Motor indul, váltó működik. Délben elindultunk.
Az időjárás jelentés erős déli szelet jelzett. Ez nekünk nem lesz túl jó, mert a Vela Vratában pont délre kell hajóznunk. Mindenesetre Éva vállalkozott rá, hogy kicseréltük a nagy génoát a kisebbikre. A kisebbik erősebb anyagból készült, vannak rajta megerősített reffpontok, meg egy laposító betét is, ha esetleg negyedszélben reffelni kell, ne legyen öblös. Előzetes terveim szerint 20-25 csomóig tudom ezt a vitorlát reffelés nélkül használni. A hátsó sarka éppen, hogy túllóg a középső vantin.
Cres északi pontjáig kellemes félszélben haladtunk. A sziget takarásából először vitorlával próbáltunk kikeveredni, de - mivel amúgy is késésben voltunk - motort indítottunk. Kiérve a takarásból 20 csomós szelet kaptunk. 2 oda-vissza szakaszt negyedszeleztem végig, de csak kicsi magasságot nyertünk, úgyhogy beizzítottam a vasgenakkert és elkezdtünk délre döcögni a 1-1.5 méteres hullámokon.
Este 7-re értünk Sv Marinához. Ez egy délkelet irányba nyított öböl. Miután pont délkeleti szél fújt és továbbra is Sirokkó várható, nem maradtunk, hanem továbbhajóztunk. A pilotkönyvben kinéztam Zaljev Rasa-t, mint teljesen védett "folyótorkolatot".
Már lement a nap, mire Tunarica öbölbe értünk. A könyv horgonyzást ajánlott, azonban azóta leraktak egy pár bóját, és az egyik szabad is volt. A hosszú, fárasztó nap után nagyon jól esett márványsajttal Zlahtinát szopogatni. A hajózásban nagyszerű érzés egy kellemetlen nap után kellemes környezetbe lazítani. Sokkal jobban élvezem, mintha mondjuk kocsival ide jöttem volna, itt várt volna a hajó. Az érzés, hogy "Igen! Megcsináltuk!" mindent felülmúl. | 3. nap, 2004.08.19. , SV Marina expedicióTunarica öböl gyönyörű reggel is. Kicsit a Telascsicsa parkre emlékeztett, csak kisebb, nincsenek turisták. Gyönyörű zöld erdő vesz körül a fjordszerű öbölben. Kibociztunk a partra, hogy Tivadar barátunk számára (aki reggel 6-kor indult hozzánk Budapestről) valamilyen tájékozódási pontot szerezzünk. Az öböl egyik oldalán egy kemping van. Elindultunk az úton kifele. Egy pár jött velünk szembe.
- Üdv, milyen messze van valami település? - kérdeztem angolul.
- Kb 3 km - válaszolták.
Visszafordultunk, hogy megpróbáljuk az öböl másik oldalát is, mert úgy tűnt, hogy az út megkerüli az öblöt, és pont oda vezet. Mostmár magunkhoz vettük a búvárfelszerelést is (uszony, maszk, snorkel, palackot, ruhát, dzsekit Gyuri hozza nekünk.
Kieveztünk a partra. 3-4 házat találtunk a fák között megbújva, és egy rossz minőségű kavicsos úton elindultunk valamerre. Kiértünk egy aszfaltos útra. Pont jött egy biciklis, aki útba igazított SV Marina felé, de közben láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, hogy ilyen messze akarunk eljutni.
Csibe (Tivadar beceneve) időben megérkezett és megtalált minket. Csatlakoztunk a többi búvárhoz, és délután már merültünk is egyet. Este visszakocsiztunk a bocihoz. Nehezen találtuk meg, mert elfelejtettünk elemlámpát vinni. | 4. nap, 2004.08.20. , BúvárkodásReggel korán keltünk, autóval átmentünk Trget kikötőbe, ahol a kikötőparancsnokkal engedélyeztettem, hogy a továbbiakban Tivadar is velünk hajózzon. Napközben Sv Marinában voltunk, ahol 2x merültünk. Éjfél körül értünk vissza a hajóhoz. | 5. nap, 2004.08.21. , Veli Losinj feléKezdésnek Tivadart kibociztattam a partra. A kocsiját átvitte Trgetbe. Mi Évával átmotoroztunk Trgetbe. A mólón átadtunk Tivadarnak egy kis pénzt, cserébe hozott nekünk friss kenyeret.
. | Mali Losinj felé indultunk. Kezdetben olajtengeren motoroztunk. Később felhúztuk a vitorlákat is majd a motort is leállítottuk. A szél folyamatosan erősödött, egészen 20-25 csomóig. Bő negyedszelen tudtunk haladni, a szélkormány kormányzott, mi pedig élveztük a száguldás. A hullámok folyamatosan nőttek, mielőtt még az Unije sziget takarásába értünk, találkoztunk 2 méteres hullámokkal is és delfinekkel!
A tenger a szigetek takarásában megnyugodott, a szél is lassan alábbhagyott, úgyhogy motorral hajtottunk be Male Losinj öblébe. Megtankoltunk a benzinkúton, majd a vendégmólón egy kedves olasz hajós megengedte, hogy a hajójára rákössük magunkat. Igaz, kicsit aggódott, mert fekete felhők közeledtek, de biztosítottuk, hogy csak 1 órát maradunk. Gyors városnézés és egy-egy ajváros hamburger elfogyasztása után visszamentünk a hajóra. Érezni lehetett a közelgő vihart, a szél erősödött, a téren levő kávézok szedegették össze a napernyőket. Az olasz nagyon kedvesen ajánlotta, hogy maradjunk, mert nagyon durva vihar várható. Már fel is tett a hajónkra plusz 2-3 kötelet. Én nem éreztem volna jól magam, mert a szél észak-nyugatról fújt,és bár az öböl zárt, de hosszú és a végében levő kikötőkben már így is fél méteres hullámokon ugráltak a hajók. A tervem az volt, hogy fél órát körözünk a Prolez Privlaka előtt, majd ha felnyitották, kiosonunk Rab sziget irányába.
Azonban a vihar keresztül húzta a számításaimat. 20 perccel a nyitás előtt megérkezett, hatalmas esővel és 40 csomós széllel. A hajóval kimentünk az öböl közepére és lassan haladtunk észak fele, ahogy tett több más hajó is, akiknek szintén nem jutott kikötőhely.
Nem voltam tisztában vele, hogy vajon ilyen viharban is kinyitják-e a hídat, illetve mennyire biztonságos a keskeny csatornán ilyen időben áthajózni, ezért inkább horgonyt dobtunk Uvala Kandijában. A vihar közben elvonult. Jót kajáltunk, pudingoztunk és megnéztünk DVD-n egy filmet.
Éjszaka az észak-keleti szél beerősőtt, 30-40 csomós széllökések voltak, de a 30 kilós Bruce horgonyom tartott, mint az atom. Azért a GPS-t bevittem az ágyam mellé, és néha rálestem, nem sodródunk-e? | 6. nap, 2004.08.22. , Vissza PunatbaReggel áthajóztunk a Prolez Privlakán. Az időjárás jelentés már csak kisebb Borát jósolt, a valóságban 5 csomós szembeszelet kaptunk. Átmotoroztunk Rab szigetre Suha Punta mellé a kedvenc öblünkbe, fürödtünk, úszkáltunk majd egy fejedelmi ebéd elfogyasztása után Punat felé indultunk és kellemes félszeles menet után kikötöttünk.. | | |
|