Hajónapló: Az adria rémei in English

     2001.08.25 - 2001.09.02                                   ««   1/2 oldal   »»

Ugrás oldalra:12

 

Az útvonal
Először is szeretném leszögezni, hogy az "Adria rémei" nem mi vagyunk.
Zadari indulással béreltünk egy Jeanneau Sun Odyssey 37-es vitorlást. Velünk azonos időpontban béreltek a Misiék is egy ugyanilyen hajót.
A terv az volt, hogy nagyjából azonos útvonalon, együtt fogunk vitorlázni. A másik hajón nagyon vicces társaság verődött össze. Nevezhetnénk akár őket az Adria rémeinek is. A diszkréció érdekében a történetben egy-két nevet megváltoztattam.

A hajókat Marosi Milénától (Mérföld Yachting) béreltük, és a korábban megszokottak szerint problémamentes és kimagasló kiszolgálásban volt részünk.


1. nap, 2001.08.25. , Közlekedési eszköz-váltás

Pangaa
A cucc
A szalon
Fürdőkabin
Éjszaka Tibi és Tivadar felváltva vezettek majd a Krajnevica utáni szerpentint végig vezettem, és kb. 5 óta körül érkeztünk meg Sukosanba. Szerencsére a porta szolgálat működött, úgyhogy be tudtunk menni. Még teljesen sötét volt. Tibiék leheveredtek a fűbe, én a kocsi mellé, Tivadarék az autóba. Kicsit pihentem, aztán elmentem vele sétálni, megnézegettük a hajókat. És akkor megláttam egy kétárbocos vashajót. Nagyon ismerős volt. Megnéztem a hajó nevét: Pangaa.
Hát én ezt a hajót ismerem! Ezt a hajót árulták az Interneten március környékén, de akkor még Hawaii-on volt. Végül is azóta simán ideérhettek vele. Ráadásul az a hajónak kedvező volt az ára, mindösszesen 67000 márka. Teljesen beindult a fantáziám. Lehet, hogy valaki megvette, és hazahozta? Lehet, hogy a tulajdonos hozta haza, mert Hawaii-on nem tudta eladni? De hát a tulajnak van másik hajója, nem hinném, hogy a két gyerekével lenne ideje ezt a hajót idehozni. Eldöntöttem, hogy utána fogok ennek járni.
Kilenckor megjöttek a charter cégesek. A Kroki team megismert minket. Most a másik srácnak adtunk egy üveg Vilmost, a tavalyi srácnak pedig 20 márka borravalót (mert ki kellett fizetnünk a takarítást illetve kértünk külmotort a bocira). Megbeszéltük velük, hogy ahogy lehet, átadják nekünk a hajót. Odaadták a nyomtatványt a személyzeti jegyzékhez, és elmentem elintézni a kikötő-parancsonságot is. A kikötőkapitány nem volt még ott, úgyhogy várnom kellett kb. fél órát.
Fél egykor átvehettük a hajót. Egy új srác adta át, nem nagyon foglalkozott semmivel. A horgony egyik karma el volt görbülve, ezt kértem, hogy írjuk fel. A hajó nagyon klassz volt, rengetek pakoló hellyel. Miután mindent bepakoltunk, még mindig rengeteg hely maradt.
Misiékkel megbeszéltük, hogy másnap Rogoznicán találkozunk, majd fél négykor elindultunk. A Mir-öbölbe igyekeztünk, hogy még láthassuk a naplementét, de sajnos naplemente után értünk csak oda. Egy viszonylag partközeli bolyára kötöttünk rá, de messze az étteremtől és a generátortól.


2. nap, 2001.08.26. , Reszkess, Rogoznica!

Sun-solar
Reggel korán keltünk. Tibiéket Andival kivittem a partra, hogy körbe tudjanak nézni a túloldal levő sziklákon. Tibi már jobban bírta a bocizást. A hajónktól csak viszonylag messze tudtam kirakni őket, és sajnos visszafele bedöglött a boci motorja. Szerencsére volt nálam evező, de így is majd negyedóráig tartott, amíg visszaeveztem a hajóhoz.
Hogy ne kelljen megint sokat evezni, ezért úgy döntöttünk, hogy a hajót elkötjük a bójáról és a part mellett fogok körözünk, amíg Tivadarék is megnézik Évivel a sziklákat. Így is tettünk.
Útközben Misiékkel többször sikerült rádión kapcsolatot teremtenünk, Bencével pedig (aki szüleivel volt hajózni) leSMS-eztük, hogy ők is jöjjenek Rogoznyicába. Viszonylag korán értünk partot, és magától jött az ötlet, hogy fürödjünk. A rogoznyicai marina előtt tavaly több hajó is horgonyzott. Idén azonban mooringokat tettek le, illetve a partot vastag gumicsővel védték. Most vagy azért tették mindezt, hogy több hely legyen a marinában (a mooringért is pénzt szedtek), vagy azért, mert egy vihar esetleg egy csomó hajót rásodort a partra. Mindenesetre a gumicső, illetve az éles, apró sziklás talaj miatt nem tudtunk fürdeni. Mindenki elment rendbe tenni magát. Amíg fürdeni voltam, a másik hajóval Misiék is megérkeztek. Mentem a hajójukhoz, és egy kapitányi ruhában levő ember kötözte a köteleket. Először azt hittem, hogy Misiék annyira elrontották a kikötést, hogy már egy kikötőkapitánynak is fel kellett mennie a hajóra. Aztán kiderült, hogy a Misivel levő Csopa nevű srác a Pistivel kölcsönzőből hoztak 1-1 rabruhát, 1-1 admirális öltözéket és 1-1 kalózruhát. Csopa a kikötéshez vette fel a kapitányi ruháját, majd razziázni indult a molókra. Német hajósokhoz odament, és rugdosta a köteleiket:
- Das is nicht gut - hívta oda a fináncokat. - Das is gut - mutat egy másik kötélre.
A német először nem értette a poént, de hamar rájött, hogy itt szívatásról van szól. Mi rettenetesen jól szórakoztunk, ahogy Csopa végigszívatta az egész mólót. Nagyon jól csinálta, teljesen fa arccal. Egy német jött oda barátkozni, és elkezdte magyarázni, hogy ő milyen magyar szavakat ismer:
- Villamos - mondta mosolyogva. Csopa elkezdte az eget bámulni, mintha nem értené, hogy mi az, illetve mintha a villamos valahol az égen lenne. A német is kicsit belezavarodott, mert rámutatott a Misiék vitorlására - Villamos - mondta megint. Csopa erőltetetten elkezdett nevetni, rázkódott az egész teste, hosszú kezei jobbra-balra csapdostak, hol leguggolt, hol felült. Hirtelen komoly lett:
- Ez levillamosozta a hajónkat! - kiáltotta a többieknek. És így, folyamatosan röpködtek a poénok megállás nélkül..
Mivel látható volt, hogy Misiék még sokáig nem fognak elkészülni, ezért elbúcsúztunk, és elmentünk a városba sétálni. A tavalyi Zalogajnica-ban ettük a szokásos csebabcsicsa szendvicset. Semmi nem változott tavaly óta, csak a lakókocsi lett arrébb téve pár méterrel. Ugyanaz a házaspár készítette mogorván, ámde mégis kedvesen a kaját, és ugyanolyan jóízűen fogyasztottuk el, mint tavaly. Végigsétáltunk a falun, és rátaláltunk a helybeleikre, amint szenvedélyesen játszanak egy spéci játékot: egy hosszú poros pálya egyik végében leraknak egy kicsi golyót, és ehhez a golyóhoz kell minél közelebb gurítaniuk a saját nagy golyóikat a pálya másik végéről. Volt aki óvatosan gurított, volt aki hatalmasakat dobott, hogy a mások golyóit elterelje a kisgolyótól. Nagyon érdekes volt, hosszasan nézelődtünk. A horvátok nagyon komolyan csinálták, méregették a golyók távolságát, minden egyes gurítás illetve dobás előtt egy puha ronggyal tisztára törölték a golyókat, illetve nagyon sokan csak nézték a játékot.
Közben Bencéék is megérkeztek a kikötőbe. Átmentem hozzájuk a köszönni. Bence már aludt, de a barátnője felkeltette. Közben megismerkedtem szüleivel és azok barátaival is. Bencével kb. fél órát beszélgettünk, aztán nem zavartam tovább, visszamentem a hajónkra.
Lefeküdtünk.
Egyszer csak mozgolódásra ébredünk a kokpitba, és hirtelen hatalmas robajjal beindul a boci külmotorja. Kiugrottam az ágyból, Tivadar is jött ki a kabinjukból. Hát a Pisti a Csopával átjöttek hozzánk, beröffentették a bocimotort, majd egyből le is állították, és rohantak vissza a hajójukra.
Visszafeküdtünk aludni. Nehezen jött álom a szememre, mert a Misiék erős elemlámpával folyamatosan villogtattak a hajónkra.


3. nap, 2001.08.27. , A kék barlang és Vis

Reggel arra ébredtem, hogy a Tibi beszél hozzám. Már nem tudom mit mondott, de kicsit furcsáltam, hogy egy alvó emberhez folyamatosan beszél, és hogy miért keltett fel. Ők mindenesetre korán elmentek vásárolni. Én fél hétkor keltem, rendbe tettem magam a mosdóba, és már 7 előtt a recepciónál voltam, hogy rendezzem a számlát. Sajnos időjárás jelentést nem tudtak adni, mert azt ők is csak 8-kor kapják meg. (Rejtélyes módon a rádión eddig nem sikerült időjárás jelentést fognom).
Haladtunk Vis felé, amely mindannyiunk előtt egy olyan úti cél volt, ahova jó lenne elérni, mivel tavaly odáig nem jutottunk le. Kora délután odaértünk a kék barlang bejáratához. Mivel a hajóval nem lehetett lehorgonyozni, ezért megbeszéltük, hogy két lépcsőben megyünk be, először a Tivadarékkal mi megyünk be négyesben, utánunk a Tibiék kettesben. A barlang bejáratát egy nő őrizte, aki nem engedett be minket fizetés nélkül, bárhogy próbálkoztunk. Vissza kellett menni a hajóra pénzért. A barlang bejárata kb 120 cm magas, de amikor mi mentünk be, pont akkor jött egy csoport magas holt hullám, és a barlang bejárata volt, hogy 50 cm-re lecsökkent. Akik előttünk mentek be, őket is odanyomta a hullám a mennyezethez. Ebből tanulva mi belefeküdtünk a csónak aljába.
Bent a látvány gyönyörű volt: teljes sötétség és csak alulról szűrődött be a kék fény (mivel a barlangnak volt egy víz alatti bejárata is). Utánunk jöttek a Tibiék. Nekik szerencséjük volt a bemenetellel, mert addigra már a holt hullámzás elült. Kicsit még búvárkodtunk a szikláknál Tivadarral. Más hajókról búvár cuccal úsztak be a barlangba kívülről. Ezt valahogy észrevette a némber, és elkezdett anyázni, persze a németek visszaanyáztak. Miközben a csónakos nyanya kievezett a búvárokhoz, addig mások fizetés nélkül bementek a barlangba. Elég mulatságos szituáció volt.

Komiza partfalánál
Bisevo-szigetről áthajóztunk a szomszédos Vis-szigetre és Komiza városban kikötöttünk a mólóra mooring line-re. Sajnos fizetni kellett a kikötésért. Körbejártuk Komizát. Az éjszakai sötétségben elgyalogoltunk a közeli templomba, amelyik egy domb tetején állt. Ezzel sikerült is úgy lefárasztanunk magunkat, hogy jól aludjunk. Lefekvés előtt még benéztünk egy utazási irodába, ahol begyűjtöttük azokat az infokat, hogy hova viszik a turistákat a sziget körül.


4. nap, 2001.08.28. , Reszkess, Hvar!

Barlangból jövet
Vis
A bumm végére vezettem a génoa shotot
Reggel elindultunk, hogy a déli oldalról megkerüljük a szigetet. Vis szigetről délkeletre van egy kicsiny sziget, ahol tudtuk, hogy van egy barlang. Nem is kellett sokat keresgélni.
Horgonyozni itt sem tudtunk, ezért két részletben bementünk a barlangba körülnézni.
Motorozva haladtunk észak fele. Tibi volt a kokpitba, a lányok a déli édes-savanyú csirkét készítették. A rizst már kiadták a fedélzetre. Egyszer csak a hajó max gázzal befordult az egyik irányba. Nagyon megdőltünk, a rizs leömlött. Felrohantam a fedélzetre. Az automata kormány magától ütközésig balra tekerte a kormányt. Ezután óvatosaknak kell lennünk. A rizst felszedegettük, és jóízűen megebédeltünk. Az uticélunk Hvar volt, de mivel még korán járt az idő, ezért behajóztunk Vis városhoz.
A kikötőben csak egy-két hajó volt, és egy fehér egyenruhás emberke már tartotta is nekünk a kikötő-kötelet. Mielőtt kikötöttünk volna, tisztáztam vele, hogy csak pár órára akarunk kikötni, és hogy ezért nem fogunk fizetni.
Sétáltunk egyet, majd célba vettük Hvar-t.
Sikerült még naplemente előtt odaérnünk. A horgonyzásnál búvárszemüveget vettem, és figyeltem, mit csinál a horgony, miközben Tivadar a gázt kezelte. Közben egy ismerős hajó állt mellénk: Misiék érkeztek meg.
A naplementét a vár tetejéről akartuk megnézni, ezért bocira szálltunk, és felcaplattunk a várba, ahol egy gyönyörű naplementét láthattunk. Visszamentünk a hajóra vacsorázni. Mielőtt elmentünk volna, bezártuk a hajót - biztos ami biztos alapon. Jól is tettük, mert a távollétünkben Pisti és Csopa felmáztak a hajónkra, össze-vissza kötözték a köteleket, felhúzták a törölközőket a keresztmerevítőre, egy tejföllel teli óvszert raktak a kormányra, és nagyon jól szórakoztak rajta, ahogyan felfedeztük a csíntevéseket. Később azt mondta Pisti, hogy nem mertek durvábbak lenni, nehogy megsértődjünk. Szerencsére nem jöttek rá, hogy a kabinablakon át bemászhattak volna a hajó belsejébe is.
Ezután együtt kimentünk a partra, hogy elmenjünk közösen kajálni. A téren zenélt egy mexikói társaság, és a zeneszolgáltatás mellett mindenféle csimbi-bimbi-t árultak, többek között az általuk is használt furulya mását. Ezt nem kellett volna megtenniük. Csopa (hatalmas mexikói sombrero volt rajta), megfogott egy ilyet, és együtt kezdett zenélni a zenészekkel. Nekik ez nem nagyon tetszett, annál inkább a közelben levő embereknek. Csopa abba hagyta a zenélést, és később, amikor az egyik mexikói lehajolt, hogy rendezgesse az árut, Csopa mögé osont, és úgy tett, mintha meg akarná hátulról hágni. Persze az egész tér ezen röhögött. A mexikói, mikor észrevette, hogy mi is történik, nagyon ideges lett, de a Csopának van egy olyan poénkodó, haverkodó stílusa, hogy egyből összebarátkozott a mexikóival. Pár méterrel arrébb lengyel fiatalok zenét hallgattak. Csopa egyből ott termett, és elkezdett táncolni. Közben a haverja hátulról letépte róla a gatyáját. Ott állt Csopa a tér közepén egyszál falloszban, és csak nagyon lassan, komótosan húzta fel a gatyáját. Közben az egyik lengyel srác is felállt táncolni. Csopa fogta, és letépte hátulról az ő gatyáját is. De a srácon volt alsó nadrág, és azt már nem engedte a Csopának leszedni. Csopa tépte-tépte, a gyerek kapaszkodott bele, és az alsógatyájánál fogva húzta végig Csopa a srácot a kövezeten. Nem semmi volt. Később mesélte, hogy a gyerek gatyája recsegett, ropogott, ahogyan szakadt széjjel.
Misi közben mutatott fényképeket arról, hogy miket művelt Csopa Bol-on. Felvette az admirális kabátját és sapkáját, és egy szál semmiben odavitette magát bocival félmeztelenül gumimatracon napozó nőhöz, és két méterről távcsővel nézte a melleit.
Volt a téren egy lány is, aki 3-4 labdát dobált fel a levegőbe nagyon ügyesen. Csopa elkérte tőle a lasztikat, mintha ő is meg tudná ezt csinálni. De az ő mutatványa abból állt, hogy nagyon magasra feldobta a labdát, és utána az alsógatyájával elkapta.
Visszabociztunk a hajóra és lefeküdtünk aludni.
Kis idő múlva hatalmas üdvrivalgást hallottunk a partról. Mint később megtudtuk Csopáék kimentek rabruhába a parti discoba. Hatalmas hangulatot csináltak, anyaszült meztelenre vetkőztek. A disco tulajdonos ingyen itatta, etette őket, és alig akarta megengedni, hogy elmenjenek.


5. nap, 2001.08.29. , Reszkess Trogir!

Reggel korán keltünk. Évával ketten felszedtük a horgonyt és kikanyarogtunk a szűk horgonyzóhelyről. Kezdetben motoroztunk kicsit, majd felhúztuk a vitorlákat. Bracs szigetére tartottunk, ahol megtaláltuk a tengeralattjáró barlangot. Sokkal jobban néz ki, mint amelyikben tavaly a tanfolyamtúrán voltam. Körbe jártunk, készítettünk egy-két videofelvételt és riportot, majd tovább haladtunk.
Nem sokkal arrébb lehorgonyoztunk egy öbölbe, hogy fürdőzzünk. Készítettem víz alatti videofelvételeket is. Ezután Trogir fele indultunk. Nem messze előttünk haladt egy ugyanolyan hajót, mint a miénk. Azt hittük, hogy Misiék azok, ezért megpróbáltunk versenyezni velük. Jó negyedszeles menet volt, mindenkit kiparancsoltam a bal korlátra, hogy döntsék visszafele a hajót. Volt, hogy 7,5 csomóval téptünk, de a másik hajó nem kanyarodott be Trogir fele, hanem továbbment. Most vagy Misi elnézte a térképet, vagy ezek nem is a Misiék voltak.
Trogirban kikötöttünk a partfalra. Jött egy srác, és mondta, hogy maradhatunk, de reggel 7-kor fog jönni a komp, addigra el kell mentünk. Ebben megegyeztünk. Kb 1 óra múlva Misiék is megérkeztek. Megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk vacsorázni. A parton tudtunk vizet venni.
Már sötétedett, amikor Misiékkel elindultunk a városba. Csopa formájában volt. A szűk utcákon, ahogy haladtunk, minden lányt letapizott, próbált megcsókolni. Végül egy elég hangulatos étteremben kötöttünk ki, azzal a szándékkal, hogy friss halat fogunk kajálni. A pincért igen hamar kiakasztották Misiék azzal, hogy csak Bacardi Colát voltak hajlandók rendelni, viszont a pincér rendületlenül hajtogatta, hogy:
- Nincs Bacardi Cola!
Végül a főnök elment, és hozott nekünk. A Misiék társaságában levő lányok vettek egy műanyag pisztolyt, Csopának nem kellett több, kenyérgalacsinokat kezdett lövöldözni szanaszét az étteremben. Aztán elmentek, hogy bemennek vele egy ékszerüzletbe. Ezt már nagyon durvának találtam, csak kívülről filmeztem őket. Attól tartottam, hogy az üzletben meg fogják nyomni a vészcsengőt, és Csopáékat viszik a cellákba. Szerencsére a boltban vették a lapot.
Misi mesélte, hogy reggel a horgonyára rá volt akadva két kötél meg egy lánc, és le kellett mennie, hogy kiszabadítsa (kb. 7 m). Utána egész délelőtt vérzett az orra. Beszélt Bencéékkel, ahol volt egy orvos is, aki azt mondta, hogy lehet, hogy szétrepedt a tüdeje. Beszélt magyarországi szabad tüdős búvárokkal, akik azt mondták, hogy semmi vész, csak elrepedtek a hajszálerek az orrában. Tivadar szerint szabadtüdővel nem lehet komoly baja víz alatt.
A hal felejthető volt, a számla azonban kevésbé. A tulaj és a pincér díszsorfalat állt nekünk, miközben mentünk el, és mindenkivel kezet ráztak. Hát persze hogy örültek, mindent tízszeresen felszámoltak.
Csopáék beöltöztek Pistivel rabruhába, és elindultak sétálni. Persze végigpoénkodták a sétáló utcát. Kimentünk a kikötő sötétebb részére is, ahol Csopa odaült 3 olasz lányhoz. A lányoknak kezdtedben tetszett a poén, de később, amikor Csopa már a tilinkójának hihetetlen paramétereiről kezdett magyarázni (magyarul), és a lányok felfogták, miről van szó, akkor már angolul próbálták elküldeni.
Utána beültünk egy kávéházba, ahol egy horvát énekes egyedül dalolt magnó kíséretre. Csopa persze egyből kivette kezéből a mikrofont, és dalolászni kezdett. Egyből feldobódott a hangulat. Mikrofon valahogy visszakerült az énekeshez. Ekkor Csopa felkérte táncolni a szomszédos társaságnál ülő hölgyet. A hölgy kérdőn valószínűleg férj státuszban ülő párjára nézett, aki bíztatta. Csopa őrületes táncba kezdett az asszonnyal, a férj is nagy élvezettel tapsolt. Csopa még jobban belendült, a hölgy kezeit széthúzta, és úgy táncolt vele, hogy a fejét belenyomta a nő mellei közé. Ekkor már nem mosolygott a férj.
Miután egy kevés italt elfogyasztottunk, menni indultunk, amikor kijött a tulaj, hogy maradjunk még, mindenkinek fizet egy kör italt. A tulajjal szemben a pincér elég ki volt már ránk akadva, és azt mondta a tulajnak, hogy már nem emlékszik, mit rendeltünk. Mondta a főnök, hogy akkor vegye fel újra a rendelést. Korábban rendeltünk kb. 5 egyszerű italt, most viszont mindenki kért egy Gin-Tonicot. Pincér bement. 2 perc múlva jött a fönök, hogy nincs Gin Tonic, igyunk inkább sört vagy üdítőt. Rájött, hogy azért 12 embernek sokba kerül a GinTonic. Kértünk 2 sört meg 1 kolát. Megiszogattuk, aztán sétáltunk vissza.
Kezdtek fáradni az emberek. A fagyistól a játék pisztollyal még sikerült kicsalogatniuk 1 ingyen fagyit, de aztán mentünk lefeküdni.


6. nap, 2001.08.30. , Hajózás észak felé

Reggel fél hétkor keltünk Évával. Feltöltöttük a víztartályokat. Már az egyik kötelet el is oldoztam, amikor megjelent a kikötőőr, és kifizettetett velünk 100 kunát. Bárcsak 5 perccel előbb indultunk volna! Közben legnagyobb meglepetésemre Misiék is elhagyták a kikötőt. Hogyan bírtak ilyen korán felkelni? Persze siettek Skradinba, a Krk vízeséshez.
Mi elindultunk észak-nyugati irányba, és egész nap csak mentünk-mentük. Este a Zut-szigeten levő marinában kötöttünk ki.
A kokpitban élveztük az estét, iszogattunk, beszélgettünk. Éva kihozott egy szúnyogriasztós gyertyát hamutartóval. Tivadar azzal szórakozott, hogy műanyag fecniket dobált bele, amik nagy lánggal égtek. Hogy ne égjenek annyira, Tibi rájuk öntött egy kis tengervizet, aminek a hatására hatalmas láng csapott fel a hamutartóból. Tibi a forró, széttört hamutartót bedobta a vízbe, egyből meg is égette az ujját.


8. nap, 2001.09.01. , hajóroncs, majd visszatérés Sukosanba

Frontra várok
Rozsdagyár
Reggel 7-kor keltünk, és folytattuk utunkat északnyugat felé. Az időjárás jelentés frontátvonulást és esőt mondott, amiből mi csak egy kis szemerkélést kaptunk. Misi állítólag 30 csomós szélben jött, a Bencénél pedig állítólag 60 csomó szél volt.
Felmentünk egészen a hajóroncsig. Addigra már az idő is kiderült, úgyhogy mindenki előmászott az odújából.
A rádió újabb frontról beszélt, úgyhogy a délutáni öbölfürdőzést elhalasztottuk, és egyenesen a Sukosan Marinába mentünk.
Megtankoltunk és sikeresen kikötöttünk.
Közben vettünk egy vészjelzést, valaki, aki még a hajója nevét sem tudta kifogyott az üzemanyagból, és ezért képes volt egy mayday jelzést leadni.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   5245029