Hajónapló: RV5 II. Kolumbiából Panamába in English

     2007.01.15 - 2007.02.07                                   »»   2/4 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234

 
...folytatás az előző oldalról

Délután megmásztuk a cartegena-i erődöt is, hogy innen nézzük meg az utolsó cartegena-i naplementénk. Az erődben még földalatti folyosók is vannak, amelyeknek bebarangolását nagyon élveztük..


10. nap, 2007.01.24. Szerda, Good-by Cartagena

Éva tollából:
Reggel később indultunk a Rosario sziget felé mint terveztük. A búvár, a megbeszélt 7 helyett fél 10-kor érkezett. Búvár? Bizony! Itt nincsenek mooring kötelek, ezért a hajók saját kötelét kötözi le a moló előtt futó láncra egy búvár. Jó módszer, hogy ne koszolódjanak a marina kötelei. Gyors kötéltisztítás következett.
Manfréd javaslatára rádión bejelentkeztünk a parti őrséghez, így talán nem állítanak meg indulás után. Mégis, miután kiálltunk a kikötőből és mielőtt felvontuk volna a vitorlákat, úgy döntöttek megnézik a hajót. Fel is jött két nagyon kedves tiszt a fedélzetre, benézegettek ide-oda. Nem volt egy komoly ellenőrzés. Megállapítoták, hogy szép a hajó, és mondták, ha bármire szükségünk van az 123-as mobilon vagy rádión hívjuk őket nyugodtan. Megmutatták a térképen, hol ne közelítsük meg nagyon a partot (kalózok?), meg hogy a kijelölt csatornán belül maradjunk.
A Cartagénai-öbölbe 2 helyen lehet ki-be hajózni. Van egy Boca Grande (Nagy Száj), amely egy nagy természetes csatorna mesterségesen kicsire leszűkítve. Annak idején a spanyol hadak örömmel nézték itt, hogy egy-egy angol hajó zátonyra fut és elsüllyed és nem tud a városba bejutni. A másik a Boca Chica (Kis Száj), egy vékony (régen könnyen védhető) nagyon mély csatorna, ahol a nagy teherszállító hajók ma járnak. Ezt használtuk mi is. Itt csak arra kell figyelni, hogy rádión engedélyt kell kérni áthaladás előtt, mert nem biztos, hogy két nagyobb hajó elfér egymás mellett.
Így sikerült délután kettő óra után elindulni. Ekkor erősödik a passzát szél errefelé. Kellemes, gyors menet volt, bár a hullámok 3-4 méteresek voltak. Kicsit nagy volt a váltás a nyugodt Cartagenai hetek után a 20-25 csomós szél, hatalmas hullámok, porzó víz. A délutáni utazásunk alatt több delfin szórakoztatott minket ismét. 6-ra értünk a Rosario szigethez, amely még Kolumbiához tartozik, ekkor már 30-35 csomós szélben. Ebben a naplementében kellett volna navigálni egy zátonyoktól elzárt horgonyzó helyere. De mivel ismét küldetésünk volt (a Spice Island Lady nevű hajónak hoztunk elemózsiás kosarat a barátaiktól a marinából), ezért a hajó kapitánya bocijával elénk jött és megmutatta az utat a zátonyos vízben a horgonyzó hajók közé. Közben a Respect nevű amerikai hajó kapitányával rádióztunk, akiknek Panamáig ugyanaz az útvonaluk, mint nekünk (jelenleg egy napos előnyük van velünk szemben).
Géza:
A hajón levő térkép és a Cartagenában kapott Rosalio-térképek egymáshoz és a valósághoz képest is nagy eltéréseket mutatnak. Még a szigetek száma és formája sem egyezett, nem hogy a vízmélységek. Ízelítőt kaptunk, mi várható a Csendes-óceánon, ami hírhedt a pontatlanul feltérképezett, zátonyos vízekről.

Napi pozíciók:
14:00 10-23.67N 75-32.00W log= 16538.4
18:30 10-10.20N 75-45.98W log= 16557.6


11. nap, 2007.01.25. Csütörtök, Rosario szigete I.

Valahogy érdekesen ébredtünk a horgonyzóhelyen a Rosario szigetek öblében. A szél 180 fokos fordulatot vett az éjjel, ezért háttal álltunk a szigetnek. A nyílt víz felől vészjoslóan emelgették a hajó orrát a növekvő hullámok.
Most láttuk milyen biztonságos ez a horgonyzóhely. A mögöttünk álló két sziget a parti őrség bázisa. Egy másik szigeten, tőlünk balra, van egy madár rezervátum, amit ingyenesen bárki megnézhet, aki eljut ide. Úgy véljük, a világ legkülönlegesebb madarait találtuk itt meg. A madarakat főleg az amerikai kontinensről gyűjtötték össze, de található más földrészről származó madár is itt. Van például, egyszerű házigalambnak és tyúknak tűnő madár is, de ha az ember közelebbről megnézi őket, azt látja, hogy saját természetes tollas házipapucsukban tipegnek a ketrecben. A pávák legkülönbözőbb fajtái láthatók itt, illetve más kisebb színes egységek az esőerdőkből kerültek ide. Egyik ragadozó madár, úgy néz ki, mintha a maszk mester szobájából lépett volna ki. A papagájok pedig, szó szerint feleselnek az emberrel. Géza kedvence egy uhu madár volt, amelyik úgy tett, mintha meredten nézne, de néha vicces köröket rótt le a fejével.
Szerencsére a szél visszaállt a megszokott északira, igy nem kellett elhagynunk a horgonyzó helyet. Az egyik hajó horgonya elengedett délután az öbölben, mert nem birta a forduló szelet. Szomszédaink vették észre és mentették meg a hajót a közeledő szikláktól. A hajó tulajdonost a madár rezervátumból keritették elő.
Este a Spice Island Lady nevű hajóra ugrottunk be egy kellemes beszélgetésre, akik jelenleg Cartagenaba tartanak.


12. nap, 2007.01.26. Péntek, Rosario szigete II.

Rosario szigete a felépitett akváriumáról hires, amelyre mi is nagyon kiváncsiak voltunk. Minden medencében, tengertől elkülönitett terület, különbőző tengeri élőlények (néha szörnyek) élnek. A medencékhez jár idegenvezetés a halakról és egy-egy rövid show is. Amit mi még más tengeri akváriumban nem láttunk az a cápa show volt, melynél úgy tűnt a cápákat is meg lehet tanitani dolgokra, nemcsak a delfineket. A kérdés csak az, mikor győz a cápánál a tanult magatartás és mikor győz inkább az ösztöne.
Délután még letisztitottuk az algákat, melyek Cartegenaban tapadtak a hajó testre. Jelentjük, a magyar alga gátló kudarcot vallott (Venezuelában a hajó egyik felét azzal, a másikat helyi algagátlóval kentük le) és a magyar algagátlós felét a hajónak ellepték a kagylók, csigák, moszatok, rákok stb. Amikor elindultunk Cartegenaból a hajó propeller is alig mozdult meg. A tisztitással most sokkal jobb lett.
Felszedtük a horgonyt és Panama irányába indultunk kb 15-20 csomós szélben..


13. nap, 2007.01.27. Szombat, Nyílt vízen

Éva és Géza tollából:
Tegnap erős szélben és nagy hullámzásban (4-5 méteres) indultunk, de a mai napra a szél 20 csomó alá csökkent és a hullámzás is kellemesebbé vált.
Az átkelést mindenképpen úgy kell tervezni, hogy világosban érkezzünk, mivel a terület csak felületesen feltérképezett, sok a korallzátony, kacskaringos csatornákon kell a védett vízekre navigálni. A csatornák falát sekélyes korallok jelölik ki, tehát fontos, hogy lássuk mi van a víz alatt. Az ehhez szükséges kellékek a magasan, mögöttünk sütő nap, polarizált napszemüveg és magas korall-les (árbóc-létra).
A San Blas szigetek 180 mérföldre vannak Rosariótól. Szélerősségtől függően a Rotor 90-150 mérföldet tud megtenni 1 nap alatt. Az előrejelzések szerint, ahogy közeledünk a San Blas szigetekhez, úgy fog a szél csökkeni fog, ezért kb. 30 óra menetidővel kalkuláltam. Ha hajnalban elindultunk volna, lett volna rá esély, hogy másnap estére megérkezünk. Azonban ha túlságosan lelassulnánk, úgy éjszakára érnénk csak oda, és ekkor a nyílt vízen kellene megvárnunk a napfelkeltét. Ezért indultunk inkább késő délután. Így 2 éjszakát is a vízen fogunk tölteni, de szép kényelmesen haladhatunk, nem kell sietni, és ha csökkene a szél, akkor sem kell aggódni, mert legfejebb nem reggel, hanem délután érkezünk a második napon.
Belegondolok, hogy itt vagyunk a 21. században és mind a mai napig a térképeink a Földről nem tökéletesek. Ahány térképet veszünk meg, még a szigetek formáját sem mindig ugyanúgy jelölik. Valójában a korallos részek változhatnak akár évente, de azért a szigeteknek legalább hasonlítaniuk kellene egymásra évről évre. Nem? Most melyik térképnek higgyünk? Egyiknek sem. Marad a szemmel navigálj elv. (másnéven szemgolyó navigáció). És a mélységmérő is nagyon jól jön ilyenkor.
Magunban hajóztunk egész nap, sem egy hajó, sem egy repülő, csak 1-2 delfin látogatott meg minket.

Napi pozíció:
08:00 9-44.16N 77-38.15W log= 16671.2


14. nap, 2007.01.28. Vasárnap

A felkelő napot sűrű felhőtakaró fedte el. A távolban feltűntek az első pálmafák, de a trópusi színkavalkád helyett csak egy szürke masszát láttunk. Ez az az idő, amikor nem szabad korallok között navigálni, mert a felhős és miatt nem lehet látni, mi van a víz alatt. Pontosan ezért választottuk Banedup-szigetet a Kelet-Hollandi szigetcsoportból, mert ez az az egyik hely, ahova viszonylag rossz láthatóság mellett is könnyedén be lehet navigálni. Balról-jobbról kikerültük a zátonyos részeket. Jól láttuk őket, apró törőhullámok jeleztek.
Miután a szürke felhők elvonultak, kisütött a nap, és megjelentek a telített trópusi színek. A San Blas szigeteket úgy emlegetik, mint az Atlanti-óceán csendes-óceáni szigetei. A név egy kicsit zavaró, de érthető, amint lábunkat a partra tesszük, és rácsodálkozunk erre a csodás természeti szüleményre, pálmafákkal, hófehér, homokos tengerpartokkal és a türkizkék tenger fodraival övezve. A távolban, a külső korallzátonyon hatalmas robajjal törnek meg a több méteres hullámok.
A San Blas szigetek az 1920-as évek óta a kuna indiánok területe. Pontosan nem ismert, hogy ezek a törzsek honnan vándoroltak ide (kb. 70,000 kuna él a világon), de a XVIII. században még nem éltek itt a szigeteken, akkoriban a kalózok tanyája volt a szigetcsoport. A kb. 400 San Blas szigetből, mára 40-et népesítettek be a kuna indiánok, a többi sziget ma is lakatlan sziget kókuszpálmákkal és az élővilág különböző teremtményeivel.
Kirotorkáztunk az előttünk fekvő Banedup lakatlan szigetre. Apálykor ez a sziget teljesen körbesétálható. Közben visszagondoltunk Robinson történetére, amit itt az egyik hajón részben gyakorolnak is:
Elöttünk pöttömnyi hajó horgonyzik, fedélzetén azzal a svéd párral, akik Cartagena-ban hajót kerestek Panamába. Azért is emlékszünk rájuk, mert mi is gondolkoztunk rajta, hogy esetleg felvesszük őket a fedélzetre, de a mentőtutaj miatt bizonytalan volt az indulásunk időpontja, ők pedig siettek. Egy másik kapitány azonban elhozta őket, kb. 26 láb hosszú hajójával 4 másik utassal egyetemben (jó szűkösen lehettek), mindezt persze nem ingyen.
Motoruk már a nyílt vízen elromlott, és miközben vitorlával próbáltak behajózni Banedup mellé, zátonyra futottak. A hajó teljesen az oldalán feküdt, és a környéken horgonyzó többi hajós együttes bocivontató-brigádja tudta csak leszabadítani őket.
Megsérült a kormányberendezésük, és jelenleg nem tűnik úgy, hogy gyorsan eljutnak Panamába, pedig sietnek. A 4 naposra tervezett utazás már 8 napja tart. Az utasok panaszkodtak, nem tudják, mit tegyenek, mert lassan kifogynak az ételből, italból, amit hoztak, a kapitány pedig abszolút nem foglalkozik velük. Jelenleg a többi hajós látja el őket. Mi is felajánlottuk nekik segítségünket, ha bármi kell, szóljanak, mert itt nincsenek boltok vagy üzletek. Nincs összeköttetés a szárazföldel sem, az egész szigetcsoporton egy tucat indián foglalkozik csak kókusztermesztéssel.
A hajójukat sem tudják elhagyni hivatalosan, nem szállhatnak másik hajóra, itt nincs kapitányság, hogy az utaslistákat módosítsa.



Napi pozíció:
08:30 9-35.00N 78-40.43W log= 16733.2
.


15. nap, 2007.01.29. Hétfő, San Blas szigetek

Éva tollából:
A San Blas szigetek területe délebbre fekszik a passzát szél övezettől. Az uralkodó széljárás északi, néha változékony (pl. megfordulhat és fújhat délről is). A felhők is jönnek-mennek felettünk, és szinte minden nap esik kicsit az eső (többnyire éjszaka), de ahogy kisüt a nap, gyönyörű idő van. A szél is rendesen fújdogál, ezért ezt a területet Rotorka vitorlás kivitelével lehet a legjobban bejárni. A zátonyok miatt a Rotorral eltart egy darabig a navigáció, illetve egy jó kis szélben Rotorka is eléri a 6 csomós sebességet.
Említettük, hogy Rotorkánkak 3 funkciója van: evezős, motorozós és vitorlázós (hoppá, lehetne 4 is, amikor úgy szakad le az anyahajóról, hogy az evezőket, és a motort a Rotoron felejtjük, ez a sodródó funkciója, de ez az eset nem sűrűn fordul elő).
Összeszereltük Rotorkát, hogy körülnézzünk a szigetek között. Ahogy a Banedup sziget másik oldalára értünk, ismerős hajókkal találkoztunk: Respite és Lady Jane III (Cartagenaból), Lady Anne (Rosarioról). Végig jártuk a fedélzeteket és üdvözöltük egymást. Megállapítottuk, hogy a mi horgonyzó helyünk sokkal nyugodtabb, az öböl másik oldalához képest. A horgonyzóhelyünk tökéletesen hullámmentes és a süvítő szelet sem halljuk, mert felfogják a pálmafák.
Este 5-kor egy hajós összejövetelt szerveztek a Barbeque-szigeten (Banedup-tól északra fekvő következő pici sziget) szemétégetéssel egybekötve (rádión keresztül lehetett értesülni róla). Állítólag már 7 éve rendezik rendszeresen (és többen azóta itt vannak) az itt találkozó hajók. Nagyon jó volt, mert több olyan hajóssal is találkoztunk itt, akiket nem ismertünk korábban. Az összejövetelre mindenki hozott magával enni-inni, így igazi partivá formálódott át az egész. Volt aki, úgy becsípett, hogy saját kutyusát öntözgette vörösborral (szegény kutyus). A Barbeque-szigetet egyébként egy kuna indián birtokolja és ő is velünk tartott a bulin. Amikor lement a nap, a majdnem teli holdban, hatalmas pálmafákkal felettünk, hófehér homokkal alattunk és a hatalmas tűzzel mellettünk olyan volt a sziget, mint egy igazi álom, ami nagyon valóságosnak tűnik.


16. nap, 2007.01.30. Kedd, Vitorlázás Rotorkával

Éva tollából:
Mai nappal a zátonyra futott hajósok utasai mind a 6-an elhagyták a hajót. A svéd párt felvette egy svéd hajó a maradék 4-et a kuna indiánok vitték el Porvenirbe. Útravalóul 4-üknek adtunk kannás ivóvizet. Elmondásuk alapján a zátonyra futott hajóba lassan folyik be víz a csavartengely mellett. Mondhatnám, süllyed, de azért még nem áll olyan rosszul, mert a vizet még folyamatosan ki tudják szivattyúzni.A hajó fedélzetén a kapitány és segédje a sérült motoron dolgozik, ami még a zátonyra futás előtt ment tönkre.
A San Blas Hollandi-szigetcsoport keleti részén horgonyzunk a Rotorral. A Hollandi-szigetcsoport kb. egy 8 mérföldes széles területet fed. Ebből ma 3 mérföldet rotorkáztunk be a vitorlázós funkcióval, ami nagyjából az egész keleti területe ezeknek a szigeteknek.
Amikor nem mentünk túl közel a parthoz, Rotorka sebesen száguldott. Ebédünket a Caobos Cay melletti kis szigeten költöttük el egy pálmafa alatt, ahol Géza azzal kísérletezett, hogy a kis rákok milyen gyorsan tudnak lebontani egy kis darab szalámit. A kenyeret hozzá a Respite nevű hajóról kaptunk, amelyet Glória sütött cserébe nekünk, miután Géza visszaállította a hajójuk levelező rendszerét, ami útközben elszállt nekik.
Ezután elvitorláztunk a Caobos Cay, Ukupsuit Tupu szigetek mellett, amikor megláttuk álom snorkelező helyünk a Sibadup melletti mini lakatlan szigeten, ahol a zátonyok között behúztuk Rotorkát a sziget homokos partjára.
A víz itt olyan áttetsző tiszta kék volt, hogy úgy tűnt mintha csak pár centire lenne a homok a víz felszínétől, pedig mély volt a víz. Rotorkán még az is nagyszerű, hogy a svertje (1 méter) a vitorlázás közben kézzel kiemelhető. Ezért a zátonyos részeken is lehet vele könnyen menni. Egy vitorlás kenu indiánokkal a fedélzeten versenyre kelt velünk, de Rotorka gyorsaságát nem tudták leküzdeni, így csak mosolyogtak és integettek a nyomunkban.
A szigeten egy kókuszdiót is a lábunk elé sodort a víz. Igazából nem lehet a szigeteken kókuszt szedni, mert mindez a kunák tulajdona. De ezen a kókuszon már a kagylók is kezdtek megtelepedni, így megmentettük a természetes lebomlásától és egy fantasztikus kókuszos keksz készült belőle a Rotoron Lilla barátnőm receptje alapján.
Tervezzük a Rotor konyhaművészetét a neten szintén közzé tenni. Hamarosan ez is olvasható lesz a website-unkon. Itt lesznek otthoni ételek is, amelyek könnyen elkészíthetők hajón, illetve lesznek olyan ételek is, amelyeket az utazásunk során próbáltunk elkészíteni a helyiek receptjei alapján, és úgy gondoljuk, az otthoni konyha asztalát is díszíthetik.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2820659