Hajónapló: RV5 I. Venezuelábol Colombiaba in English

     2006.10.10 - 2006.12.05                                   »»   3/7 oldal   »»

Ugrás oldalra:1234567

 
...folytatás az előző oldalról

19. nap, 2006.10.28. Szombat, Készletek feltöltés

Papaya
A kikötől busszal 10 percnyire található egy egészen jól felszerelt szupermarket. Főleg helyi, nagyon kedvező áru termékeket vásároltunk. A víz viszont drága, egy 1.5 liters 1800 Bs(Bolivars), ami kb. 150 forintnak felel meg.
A hajóba pakolás előtt mindent alaposan szemügyre vettünk, nem szeretnénk csótányokat a fedélzete. Több cimke alatt is megtaláltuk a petéket. Minden papírt kidobtunk és a termékeket légmenteseb záródó tasakokban szortíroztuk szét a hajóban.


20. nap, 2006.10.29. Vasárnap, Készülődés

Ma beüzemeltem a hajómotort. Az indító akku le volt merülve, felraktam tölteni. Lehet, hogy cserélni kell majd? A motor a fogyasztó aksikról könnyedén beindult, szépen járt. A hajócsavart nagyon szépen lepolíroztam.
Sajnos nem sikerült az egész napot a készülődésnek szentelni. Délutánra kezdtem magam egyre betegettnek érezni, folyt a taknyom, köhögni kezdtem, fájtak az izületeim. A tünetek alapján a betegséget csonttöréses láznak diagnosztizáltam. Syúnyogok terjesztik, errefelé viszonylag gyakori. Gyógyszer nincs rá, paracetamol tartalmú tablettát érdemes szedni rá. A nevével ellentétben nincsi semmi köze a csontok töréséhez, csak azért hívják így, mert úgy fájnak a beteg izületei, mintha a csontok el lennének törve.


21. nap, 2006.10.30. Hétfő, Kijelentkezés

Venezuelában nagyon körülményes, bürökratikus és korrupt a ki- és beléptetés. Van errefelé egy vállalkozó, aki valahogy elérte, hogy csak vele állnak szóba a hivatalok, és így szegény hajósok kénytelenek a kolléga méregdrága szolgáltatásait igénybe venni.
A mellettünk levő hajón dolgozó szakadt fiatal franciáktól azonban megtudtuk, hogy mi magunk is el tudjuk intézni a kijelentkezést, de csak hétfőn, mert csak akkor van korrekt ügyintéző. Sikerült rávenni őket, hogy vigyenek minket körbe a hivatalokon. Velünk tartott egy német hajó legénysége is. Így 60000 Bs helyett 350 Bs-ért ki is jelentkeztünk!
Estére áthívtuk a franciákat (2 fiú + 1 lány) egy finom pörköltre. 4 éve élnek a Karib-térségben, alkalmi munkákból, hajók javításából és kézzel készített nyakláncok, karkötők eladásából.
Közben mohón ettem a paracetamolt, éjszakára ittam a Neo-Citránt. Egyenlőre nem javul az állapotom, inkább romlik. Ma 5 tekercs WC papírt fújtam tele az orrommal.


22. nap, 2006.10.31. Kedd, Vízretétel

A ketszinu algagatlas
A travelliften
A vizen
Azt el sem tudjuk mondani, milyen érzés a Rotort végre ismét a vízen látni. Az egész nap úgy kezdődőtt, hogy eljött az a pillanat, hogy szinte mindennel készen voltunk. 1 órára jöttek a travellifttel a hajóért és beletették a tengerbe.
A motorindítót akkut hiába töltöttem, nem vette fel a töltést, a motor nem indult el. Végül a motort a fogyasztó akksikról indítottam. Kell szerezni egy új akkumulátort.
A hajóüzemnek van egy saját kis kikötője, de nem akartunk itt maradni, mert pár napja helyi tolvajok 2 hajó bocijárt külmotorostul ellopták. Elindultunk a közeli cumanai marinába. De még mielőtt odaértünk volna, ki kellett jutnunk a kikötőből, ami elég nehézkes, mert nagyon sekély a víz, egy vékony csatornában van csak kikaparva, de a csatorna nincs bójával jelölve, csak 2 GPS pont van megadva. Miközben jöttünk kifele, párszor éreztem, hogy leért a tőkesúly, de a homok kiengedett minket a mélyvízbe.
Tankolni is szerettünk volna, de mire a marinába értünk, már bezárt a töltőállomás. Ez holnapra marad.
Másfél óra után sikerült új akkumulátort felhajtanom (a fő problémát az okozta, hogy már csak dollárom maradt, és sok helyen csak a helyi pénzt akarták elfogadni).
Bár a hajón próbálom a KISS! (Keep It Simple, Stupid!) elvet alkalmazni, a hajó akkumulátorainál ezt nem igazán sikerült betartani. A motorinditó akkumulátor cseréjéhez nagyon sok mindent szét kellett szedni, nem is értem a végére.


23. nap, 2006.11.01. Szerda, Cumanagato Marina

A reggeli szélcsendes időszakban felhútuk a feltekerhető génoát a helyére. Most a nagy génoa került fel, ellefelé ritkák az erős szelek.
Befejeztem az akksi cserét, pöcre indult a motor. Átálltunk a töltőállomásra tankolni. Egyszerűen észveszejtő, hogy mennyibe kerül itt egy liter gázolaj: 45 Bs = kb. 4 ft. Sajnos a hajó tartályaiban még drága karibi olaj volt, de a fedélzeten levő kannákba fért rendesen. Vicces volt, hogy tankoltam kb 260 liter gázolajat 1000 forintnyi Bolivárért.
Bekötöttem a szélkormányt is. A kikötőben mellettünk parkoló kanadai érdeklődéssel szemlélte. Mint kiderült, neki hasonló modellje van, de egyszer sem sikerült még használni és nem akarta elhinni, hogy mi vitorlázáa esetén mindíg használjuk. Adtam neki pár tanácsot, illetve lerajzolta magának a kötelek elrendezését, majd meglepetésünkre megszólalt magyarul:
- Köszönöm szépen! - mint kiderült korábban magyar felesége volt.
A marina és környéke olyan, mintha egy oázis lenne. Drótkerítés, 10 méterenként 1-1 shotgunos őr. Több magaslesről is reflektorokkal figyelik az őrők a hajókat. Multiplex mozi, drága divatboltok...


24. nap, 2006.11.02. Csütörtök, Cumanából Tortugára

A hajnali fény megjelenésével indultunk Tortuga felé. Miközben elhagytuk a marinát, delfinek, pelikánok és repülő halak kisértek. A kora reggeli napfényben különösen játékosak voltak. Probáltuk őket lencsevégre kapni, de delfint fényképezni igazi türelem-játék, soha nem lehet tudni, melyik hullámmal bukkanak fel.
Mondhatnánk azt is - már megint delfinek. De valójában mi minden alkalommal megcsodáljuk ezeke a játékos fürge élőlényeket.
Egész nap tudtunk vitorlázni, a nagy génoát tettük fel. Hullámok voltak bőven és sajnos oldalba kaptuk őket.
Úgy tűnik, legyőztem a csonttöréses lázt, ma már egész jól voltam.
Este 10 órára értünk Tortugára. A sziget körül rengeted a korallzátony, a sekélyes vízterület. Ráadásul nagyon alacsony, a radaron éppen hogy kilátszodott a 2-3 méteres hullámok mellett. A térképek megbizhatatlanok. Szerencsénk volt, hogy a telihold egész jól bevílágította a tengert és a szigetet.
A teljesen védett öbölba, ahova tartottunk egy nem túl széles csatornán lehet bejutni (bója, jelzőfény stb. errefelé ismeretlen fogalom). Nem kockáztattunk, radarral kerestünk egy viszonylag hullámvédettebb nem túl mély helyet és lehorgonyoztunk.
Nem volt túl kellemes az éjszaka, 60-80 centi magas hullámok dübörögtek el alattunk, billegtünk jobbra balra.


25. nap, 2006.11.03. Péntek, Tortuga

Éjszaka Éva ébresztett:
- Valaki van a fedélzeten! - súgta. Egy pillanat alatt kipattant a szememből az álom. Venezuelán sok helyen kalózoktól kell tartani, de Tortugát biztonságosnak tudtam. Ezért hajóztunk Cumanából egyenesen ide. Ugyanakkor magányosan horgonyoztunk, ideális célpontként egy rablótámadáshoz. Körben kilestem a hajóra, sehol senkit sem láttam. Csak a nagy szél meg a dölöngélő-zörgő hajó játszott velünk.
A felkelő nappal együtt keltünk mi is. Tőlünk fél mérföldre horgonyzott védett vizeken a többi vitorlás. Világosban navigálni is könnyebb - hamarosan a magyar zászló is közöttük lobogott.
Egy gyönyörű félhold formájú homokzátony védte az öblöt az óceáni hullámoktól: hófehér a homok, kristálytiszta, türkiszkék tenger. Na ilyennek képzeltem el korábban a karibi tengerpartokat! Sokáig kellett keresgélnem, hogy megtaláljam. A kelet-karibi szigeteknél a hullámvédett oldalon a tengerbe került a szigetről a sodródó növényzet, föld, szemét stb. Ilyen tiszta és gyönyörű partszakaszt még sehol nem láttam. Anguilla - a legszebbnek mondott karibi-strand? Fényév távolságra... fényévekre... Itt igaz a venezuelai szlogen: a karib rejtett kincse.
Tortuga amúgy híres-hírhedt kalózfészek volt az 1600-as években. A Spanyoloktól foglalták el a csalhatatlan ösztönnel egymásra találó tengeri rablók, és nap mint nap rajzottak ki innen portyázni a hajók.
- Do It! Do It! Do It! Rotor! Rotor! Rotor! - próbálkoztam a VHF rádión. Meglepetésemre, szinte azonnal jött a válasz:
- Rotor, this is Do It! Shall we go to Chanell 06?
- 06! - Az ismerős Do It! Tortuga tulsó felén horgonyzott és felénk tartott. Jó volt este ismét Angussal és Ruthttal találkozni. Amíg a Rotor Cumanában pihent, ők Trinidadban javítgatták, festették hajójukat.


26. nap, 2006.11.04. Szombat, Elhajóztunk Los Roques mellett

Hajnalban felszakítottuk a horgonyt és tovább álltunk. Tegnap lejárt a venezuelai cruising permitünk, és nem akartunk kockáztatni. Puerto La Cruzról az a hír járja: 16 hajót foglaltak le a hivatalok lejárt engedélyek miatt.
A következő logikus megálló Los Roques lenne. A lejárt engedélyünk miatt fájó szívvel mondtunk le erről a csodás területről...
Egész nap jó tempbóban haladtunk északkeletre...


27. nap, 2006.11.05. Vasárnap, Aves de Barlavento

Bár a permitünk lejárt, de azért még engedélyeztünk magunknak egy megállót a Les Aves szigeteteken. Ezek a szigetek teljesen venezuela peremvidékén fekszenek, lakatlanok, talán senkit sem fog zavarni, ha egy éjszakát itt töltünk.
A korallzátonyos vízekre ideális időben hajóztunk be: a nap mögöttünk, viszonylag magasan volt, nem voltak felhők, hullámok. Jól ki tudtam venni, hol vannak a zátonyok és merre hajózható a víz. Nagyon izgultam, ez volt az első igazán éles koralzátonyos navigációm! A hajó orrában álltam és az oldalsó árbóclétrára rohangáltam fel-le - fentről jobban látszik a mélység. Éva - az előre megbeszélt jeleknek megfelelően - kormányzott, gyorsított, lassított...
Nagyon szép helyet akasztottuk be a horgonyonunkat. 3 méter mély, kristálytiszta türkiszkék víz, korallzátonyok mindenfelé. Keleten kitartóan dübörögtek az óceáni hullámok, ahogy a sekélyes zátonyhoz értek, a zátony után már tükörsima volt a víz. Mellettünk a mangrovés parton több 1000 madár lakik, szórakoztatásunk garantált...
Kár, hogy hamar sötétedik. Fél 6 körül megy le a nap. Tél van.
Egy felettunk elszaguldott zaporEz a piroslabu szula

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:1234567

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2817792