Hajónapló: RV3 V. Szülők a Karibon in English

     2006.04.10 - 2006.04.28                                   »»   3/3 oldal   ««

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

18. nap, 2006.04.27. Csütörtök, Union-sziget

Anikó tollából:
Utolsó állomásunk a mai, az Union sziget. Számunkra ez már nem kihívás, hiszen csak 10 mérföldről van szó, mi az nekünk. Úgyhogy szép kényelmesen elkészültünk és elindultunk.
A sok sziget miatt csendes, hullámmentes vízen haladtunk 4-5 csomóval. Azonban a szigetek hegységei magasságának változásával a szél ereje is változott és időnként jó nagy széllökéseket kaptunk.
Union szigetet meg kellett kerülni, mert a kikötő a déli oldalán fekszik. Géza tudott valamit, mert bereffelete a vitorlákat, visszavett száguldásunkból. Ahogy a szigetek védettségét elhagytuk a beforduláshoz hatalmas hullámok és szél kerekedett. Itt már érezhető volt az Atlanti Oceán hatása. Mielőtt a kikötőbe befutottunk volna az Unionnal szembeni Palms szigetet csodálhattuk meg, ami pont olyan, mint amilyeneket az utazási magazinokban lehet látni. Pár négyzetkilométer lehet a kis sziget, pár nyaralóházzal, rengeteg pálmafával, és a szokásos fehér homokkal.
A kikötőnk előtt egy hatalmas korállzátony húzodik. Géza megnyugtatott, hogy ezen a vidéken süllyedt el a legtöbb hajó a karib-térségben. Gyorsan átadtuk neki a kormányt. Megkerültük a zátonyokat és lehorgonyoztunk.
Union, hasonlóan az utóbbi két szigethez,(Bequia, Canouan) alacsonyabb, mint St. Vincent, Santa Lucia, illetve Dominika, ezért ezeken a növényzet is más, nincsenek esőerdők, kevés a csapadék. A szárazság szemmel látható a növényeken és elég poros minden. Union 1960 óta fejlődik, amikor egy befektető szállodát, éttermet és repülőteret épített. Két városkája van, amelyeknek épületei egyszerű kis bodegák, de meglepő módon tele van üzlettel. Látszik, hogy turistákra van épülve, bár most nincs valami sok. Az egyszerű házacskák mellett, azért elég sok új, masszív épületet is lehet látni.
A repülőtér közvetlenül a kikötő mellett van. Átmentük, hogy a holnapi indulásunkat pontosítsuk. Egy kicsiny épületben három, bechekkolós pult mögött aludt két hölgy, a vámosok szintén aludtak. Az egész olyan meseszerű volt, mintha a Tesz-vesz Város képeskönyvből léptek volna ki. Pici váróterem, pici belépő az induláshoz. De végül is minden, megvan, ami a működéshez kell. Pici irányító torony, egy tűzoltó autó. Több gépet is láttunk le-felszállni. Egész hirtelen szállnak le, meg fel. Az ember hirtelen leszegi a fejét, amikor fölötte szállnak el. Holnap ilyennel utazunk Martinique-ra.
A sziget megismeréséhez megint igénybevettük a helyi buszjáratot. Kedves, idős hölgyekkel utaztunk együtt, akik templomból jöhettek. Csinosan fel voltak öltözve, illatosak voltak, mindegyiken kis kalap volt. A kalapjuk alól kikandikáltak összefonott fürtjeik, egyikük ősz volt és egy hölgynek ki volt egyenesítve a haja, ő büszkén kalap nélkül volt. Majd iskolások szálltak le-fel, egyenruhában.
Az oda-vissza robogás után egy kis bevásárlást csináltunk, majd gyümölcskoktélt ittunk a sziget második szállodájának teraszán. A szállodát Bougainvillának hívják, nevét a kertjében pompázó sok színű bougaivillea virágról kapta. Még egy utolsó sétát tettünk a pálmafás strandon, Gézáék megkergették a homokból előbúvó, villámgyors rákokat, csináltunk pár fotót, majd elfogyasztottuk bucsúvacsoránkat.
Én is búcsúzom az olvasóktól, Gézától, Rotortól, Rotorkától (aki kegyes volt hozzánk és egyszer sem borított ki magából). Kívánok jó szelet minden hajósnak, a virtuális hajósoknak pedig sok élményolvasást. Számunkra ez a három hét teljes kikapcsolódást jelentett, megismerhettünk egy olyan életformát, ami merőben más a megszokottól, egy olyan világot amiről eddig csak könyvben olvashattunk. Megismerhettük Géza új oldalait. Mielőtt elindultunk, izgultunk, Gézát örökké féltettük. De most már látjuk, Gézával a hajózás biztonságos, egy percig sem éreztük magunkat bizonytalanságban. Köszönjük, és büszkék vagyunk rá!
Még egyszer jó szelet!


Géza folytatja:
Nagyon izgultam, mikor szüleim érkeztek, hogyan fogják bírni a hajózást. Az ő korábbi hajós tapasztalatuk egy horvát országi hétvégi kirándulás volt (bár igaz, hogy akkor 6-os Bora fújt 2 napig). Minden várakozáson felüliek voltak! A hajós életbe pár nap alatt beleszoktak és otthonosan mozogtak a fedélzeten, a méteres hullámokon táncoló Rotorkába könnyedén szálltak ki-be, szakszavakat használtak, kormányoztak, segítettek és engedelmesen végrehajtották amit kértem. Csodálatos volt ez a 3 hét, nagyon örülök, hogy együtt el tudtuk tölteni.

Miután ismét egyedül maradtam, nincs időm pihenni, következő uticélom Venezuela, Cumana, ahol a hajót fogom kivetetni a vízből. Szeretnék hamar odaérni, ezért délután ki is jelentkeztem SVG-ről, megvettem 4 napra elegendő kenyeret meg pár apróságot és holnap hajnalban indulok. Ismét izgulok kicsit, ez lesz az első több napos nyilttengeri utam egyedül.

Folytatás az RV3 VI. fejezetében. Tartsatok velem!

Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2820667