Hajónapló: RotorVilág II. rész: Nem hivatalos ARC verseny in English

     2005.11.20 - 2005.12.14                                   »»   3/3 oldal   ««

Ugrás oldalra:123

 
...folytatás az előző oldalról

18. nap, 2005.12.07. , Fordulni kezd a szél

Gubi és a szósz
Az Epsilon egyenesen felénk tart és gyorsul. Szerencsére még nagyom messze van, az előrejelzés szerint mire ideér, elveszti az erejét. Mindenesetre kicsit délebbre húzódtunk - minél kisebb szélességen vagyunk, annál biztonságosabb.
Ma elfogyott az utolsó friss kenyerünk. Egészen jó állagú volt. Igazi kenyérsűtés (ilyet is tudunk!) holnaptól még nem lesz, mert Kanárin kaptunk védőgázas csomagolású félig kész kenyeret, amit csak 10 percig kell majd sütni. És van még tartós kalácsunk is 3-4 csomag.
Ma nem volt kedvem főzőcskézni, ebédre hideg főtt sonkát ettem mustárral. Gubi kicsit később bolognai szószt evett. Délután befőttel tömtük magunkat, miközben egy sakk-partit is lejátszottunk. A nap ma is szépen sütött, a napelemek tudtak dolgozni.
Testedzés majd téliszalámis vacsora után a passzát szél elkezdett észak felé fordulni. A jobb génoát feltekertük, csak a bal maradt kint. A szél felerősödött 25-30 csomóra, félszélben haladtunk. Egészen elszoktunk a bukdácsolástól, csapódásoktól, fröcsögésektől!
Az előrejelzések szerint marad az észak-keleti passzátszél, úgyhogy azt tervezem, hogy reggel kicsomagolom a fővitorlát és kellemes raumban vagy bő félszélben fogunk Barbadosra megérkezni.
Az elmúlt 24 óra alatt 124 mérföldet jöttünk, csütörtök hajnali 4-kor a Barbadosi kikötőig még 850 mérföld van hátra. Érdekes, hogy úgy érzem, mindjárt ott vagyunk, a következő 7 nap már semmiség!
Déli pozíciónk: 13-59N 43-41W


19. nap, 2005.12.08. , Viharlovag

A déli pozició
Immár Tropical Depression (Mitnyik Lacitól, köszönjük)
Hajnali squall
Gubi kiderült...
Délutáni száguldás
Az éjszaka folyamán folyamatosan jöttek a squallok. Squall-nak hívják a pár mérföld kiterjedésű mini viharokat. (Ha esetleg tudtok rá magyar szót, jelezzétek - helyi zápor?) Általában éjszaka jönnek. A squall közeledtét a hőmérséklet csökkenése jelzi, illetve a magas comulonimbus felhő kitakarja a csillagos eget. Szintén jól előrejelezhető a radarral. Minél nagyobb a felhő, várhatóan annál erősebb szelet fog hozni. A mini viharban a szél nem egyenetes, általában az egyenlítői oldalon erősebb, az ellentétes oldalon gyengébb szeleket találunk.
A nem túl erős passzát szélben felüdülés volt a squallok szelét kihasználni. A radarkép alapján meghatároztam a squall helyzetét, és úgy navigáltam, hogy a hajónk a squall menetírány szerinti bal oldalát (egyenlítői, erős-szeles oldal) kapja el. Meg is jött a szél, én pedig ígyekeztem az erős szél-zónában maradni minél tovább. A szélsebesség 20-25 csomós volt, ragyogtam a száguldástól.
Hajnalra azonban belekeveredtünk egy 'squall-vonalba'. A 'squall vonal' több egyvonalba eső squallból keletkező összefüggő 'viharzóna'. A trópusokon általában a magasnyumású övezetek találkozásánál alakulnak ki (a mérsékelt ővben általában front-áthaladással függenek össze). Ezekre jobban kell figyelni, mert egymást erősítik, komolyabb szeleket okozhtanak.
Hát...okoztak is. A szél 35 csomóra erősődött és befordult északi irányba. Az iker-génoával már nem tudtam irányba hajózni, úgyhogy lekapdostam a vásznakat, bevettem a bal oldalról a fővitorla bummját, és az erős szeles génoával szűk félszélen haladtunk Barbados felé. Közben zuhogott az eső, és elkezdtek nőni a hullámok. Bár nem volt sok vitorla fent, a hajó bal járófelülete többszőr víz alá került, ahogy a szél és a hullámok megborítottak. Kicsit később enyhűlt a szél, felhúztuk a kisgénoa mellé a fővitorlát is az első reffpontig. A 20-22 csomós bő félszélben kellemes menetben haladtunk 7-8 csomóval.
A szél-keresésnek meg is lett az eredménye, 24 óra alatt 135 mérföldet jöttünk.
Gubitól:
Én mindezek közben aludtam (éjjeli 3-kor adtam át az örséget Gézána). Csak arra ébredtem hogy becsap a KABINOMBA az ágyamba (!)a víz, meg nagy dülöngélés. Na ilyen még nem volt, kibújtam a barlangomból megnézni, hogy mit működik a Géza. A fent leírtakat működte.
Azóta száguldunk 7-8 csomóval, élvezzük a hullámokat - van köztük öt méteres is. Néha meg jön egy kóborhullám, merőlegesen az oldalunkra, az meg jól becsap a kokpitba. Ha igy haladnánk, öt nap és 9 óra lenne a TTG-nk (a Time To Go nem az ETA). A squallokról még annyit amit nem irt a Géza, hogy nem jár velük dörgés vagy villámlás általában, sőt eső is csak a nagyobbakból zuhog, inkább csak szemerkél. Erre mondták az ARC időjárási tájékoztatón a Chris legénységének, hogy ne nagyon örüljünk az esőnek, mert mire beszappanozzuk magunkat, biztos hogy eláll. Az elmúlt három napban kb 7-8 squall ment el felettünk, de ebből egynél volt locsogós eső 5 percig.
Délután három körülig élveztük a vitorlázást. Napoztunk olvastunk. Géza nagy elhatározásra jutva felállt a kokpitban és bejelentette hogy ő most pedig megy aludni. Amint leért a lépcsőn, abban a pillanatban beerősődtek az addig sem kicsi hullámok, a szél felugrott 15-20 ról 35-40 csomóra! Az annyját! Lesz ez még erősebb is vagy mi van? A kötélzet fütyül a hullámokat fehér tajték borítja 50%ban - gondoltunk reffelésre? Gondoltunk. Akkor már késő - nevetünk, de azért csak bereffelltük a fokot félig. Nem volt elég,mert a pöffökben nem bírta a szélkormány, felluvolt a hajó. Bereffeltük a grószt a második reffre, igy jó lett, de hogyan? Én átvettem a szélkormánytól a szerepet, amig a Géza előkészült, aztán rajta! Megprobálltam negyedszébe vagy szélbe állni, alig mozdult a hajó, mindig kapott egy hullámot oldalról. Géza kiáltott na milesz már?! Na , ekkor jött egy akkora hulám, hogy beteritett bennünket a kokpitban ,ami a kisebbik baj, a nagyobbik hogy az én kabinom bejáratán is bejutott egy lavórnyi víz... (Most száritgatok mindent.) Végre aztán átfordultunk, pár pillanat és kész volt a reff, mehettünk vissza. Élveztem a nagy hullámok között kormányozni. A reffeléssel jó tempóban haladtunk a 35 csomós szélben, de sajnálatunkra egy 20 perc múlva visszaállt 15-20 csomóra. Kezdhettük visszacsinálni. A hajó rendkívül jól veszi a hullámokat akár elölről, oldalról, sréhen vagy hátulról jönnek. A nagy hullámokon szinte szörfözünk lefelé, semmi dülöngélés, 20 csomós szélben 10-el megsiklottunk. Gyááá!
Amikor hátulról fölénk magasodik egy, aztán már azt hiszed hogy mindjárt becsap, akkor a hajó kicsit megemelkedik -- és kész. Alattunk tovasiklik nagy pezsegve.
Körülöttünk squallok jönnek mennek egész délután, de a szél már nem érte el a 35-öt egyszer sem. Nyugodtan alhattunk, pihiztünk egész délután.
Most este 10 körül újra erősödik a szél 20-25 re, legalább haladunk 8-al, és pont elslisszolunk egy nagyobb squall elől, legalábbis ugy tünik. Tehát a mai nap eredménye: a szél periodikusan változik a passzátos 10-20 csomóról a viharosabb 25-35 csomóra, de az erősebb periódusok nem tartanak tovább egy óránál.
Déli poziciónk: 13-27N 45-58W
Poziciónk UTC 21:00-kor 13-20N 46-57W


20. nap, 2005.12.09. , Epsilonnak annyi

Gubi és a vitorla takaró a kokpitban
Az éjszaka folyamán Gubi volt őrségben, gyanútlanul feküdt a padon, a csillagokat figyelte. Egyszer csak hatalmas sistergés, majd valaki a hajó mellől egy nagy fürdőkádnyi vízet öntött a nyakába. Jutott belőle a kabinjába is. Ez azért is volt meglepő, mert nem voltak nagy hullámok, és a kokpitba eddig egyszer-kétszer jött be a víz, de akkor is csak 1-2 liter...
Az Epsilon hurrikán kifújt (vagy elfújta a passzát-szél?)... maradványa 25N 40W koordinátákon stagnál, ránk már nem veszélyes. Érdekes módon este hatalmas döghullámok érkeztek írányából, 6-7 méter magasak. Feltételezem, hogy a tegnap a passzát szél is az Epsilon miatt fordult északira.
11.30-kor nagyon jó volt a rádióhullámok terjedése a hajó és Magyarország között, sikerült az összeköttetés HA5CAR-rel, Karesszal 21373 KHz-en. Jó volt Magyarországgal beszélni.
A délelőtt folyamán a szél szép lassan beállt a szokásos észak-keletire, úgyhogy a vitorlákat visszarendeztük: a 2 génoát 2 oldalra kitámasztottuk. Egyre gyakorlottabban megy a manőver, most kb. másfél óra alatt végeztünk. Hogy mi tart ennyi ideig?
A felhők teljesen eltűntek, szépen sütött a nap, a napelemek izzadva hordták az energiát az akkumulátorokba.
A hatalmas hullámokon élvezet vitorlázni, lefele menet a hajó egészen felgyorsul, sebességünk gyakran meghaladja a 12 csomót (persze fölfele meg alig éri el az 5-öt...valamit valamiért).
Estefelé 2-3 squall tűnt fel körölöttünk, de minket elkerültek. Most nincs szükségünk az erejükre, nem akarom őket meglovagolni, mert nélkülük is jó tempóban haladunk. Az elmúlt 24 óra alatt 144 mérföldet jöttünk. Barbados már csak 630 mérföld. Tudom, ez nem kevés, de nekünk már nagyon közelinek tűnik. Ha minden jól megy, szerdára talán meg is érkezünk. 20 napja vagyunk úton, eddig minden jó volt, de most már szeretnénk megérkezni.
Gubi irja:
A mai nap volt az egyik legszebb a számomra és napok óta a legizgalmasabb is... Fürödtem egyet az éjjel... pont úgy talált el a hullám, hogy a nyitott vitorlásdzekimen keresztül totál eláztam. Reggel aztán gyönyörű időre ébredtem, napoztam, olvastam, bámultam a tengert - ahogy szoktam. Videoztunk, a Géza is feledhetetlent alkotott és belépett a nagy spontán rendezők sorába. Először fél órát bütykölt, madzagozott, mire elkészült a mű, fel akarta húzni a kameráját az achterhez erősítve csúszócsomóval. A felhuzókötéllel el is kezdte húzni, ám kb. féluton a kötés elszakadt, és fékezett módon ugyan, de a kamera lezúgott a kabinom tetejére. Visszanéztük a felvételt - óriási. A kamerának nem lett semmi baja.
Most este is volt egy kis kalandunk, én olvasok a Géza a másik oldalon velem szemben kajált. Egyszercsak a Géza feje fölé magasodik egy nagy sötét hullám, Géza Vigyázz!! Huh! Hihetetlen volt! Teljesen oldalról jött, felért a radarig is. Érdekes módon nem csapott be hozzánk, pedig a Gézu is húzta a nyakát, hanem csak egy nagyot billentett rajtunk. Akkorát, hogy a vajaskrumpli odalett. Ilyenből még jött vagy 10, aztán alábbhagyott a háborgás. Most nyugisan megyünk, úgy tünik nyugodt lesz az éjszaka. Az előbb sikerült beszélni az egyik fiammal, ez sem akármilyen érzés itt az oceán közepén.


21. nap, 2005.12.10.

Kis kenyerkeket sutok
A 20 csomós passzát szél továbbra is kitartóan és megbízhatóan dagasztja vitorláinkat. Tegnap délután óta nem kellett semmit állítani. A friss időjárásjelentések szerint a szél a következő napokban is kitart.
Délelőtt ismét jó volt a rádióhullámok terjedése a hajó és Budapest között, HA5CAR-rel jót beszélgettünk 21373 KHz-en (USB). Következő rádiózás időpontja dec. 12. 11:30 UTC, szívesen beszélnénk több rádióamatőrrel is, figyeljetek a megadott időben. Hívójelem: HA5RTR/MM.
Olvastunk, főztünk, pihentünk, ettünk. A nap szépen süt, a hőmérséklet 25 fok (nappal és éjjel egyaránt). Ma sütöttem félkész mini-kifliket, finomak lettek.
Napi megtett út: 137 mérföld
Déli pozíciónk: 13-14N 50-46W


22. nap, 2005.12.11. , A HULLÁM

Elkezdődött a visszaszámlálás: 380tmf Barbadosig
A HULLÁM. Így, csupa nagybetűvel. A hatalmas. Az alattomos. A sunyi. A kiszámíthatatlan. A kártevő. Részletek lentebbb...
A 2 génoával nem tudtunk Barbados felé haladni, ezért reggel átszereltem háromnegyedszélre a vitorlákat: fővitorla I. reff + erős szeles génoa (szél 25 csomó). A szél enyhűlt. Kiráztam a reffet a fővitorlából, és ekkor bekövetkezett az első káresemény a 22. napon: a reffkampó beleakadt a vitorlába és kiszakította... Gyors helyzetfelmérés után megállapítottam, hogy a szakadás miatt a vitorla még használható - Barbadoson majd kell keresni egy vitorla-javítót.
Bő fél-, háromnegyed-szélben, jó tempóban haladtunk egész nap.
Délután a szél frissült, az I. reff visszakerült a fővitorlába.
Ma megláttuk az első teherhajót a Zöld-foki szigetek óta. Folyamatosan közeledtünk egymáshoz, de mi nyugodtak voltunk, mert az iránymérő szerint előttünk fog elmenni. Persze nem sokkal... Nagyon lelkiismeretes volt a nagysága, hívott minket rádión: aggódott, hogy el fog gázolni, de megnyugtattam, hogy elfér előttünk. Most, hogy közeledünk a Karib-tengerhez, jobban kell figyelni őrségben, errefelé megy a délamerika melletti hajózási útvonal.
Sötétedés után Gubi volt őrségben, én a kabinban aludtam. Egyszer csak hallom, ahogy pont mellettünk megtörik egy hullám, a következő pillanatban ömlőtt a nyakamba a víz. Ez most nem olyan tessék-lássék beőntés volt, mint a korábbiak. Ahogy kiugrottam az ágyból, láttam, hogy a résnyire nyitva levő ablakon sugárban még mindíg jön a víz, és a vízszint az ablak felett van (a hajó a másik oldalra dőlt, tehát a víz a hajó 'tetején' volt). Gubi a kokpitban is elázott, mint ahogy a szalonajtón keresztül az egész konyha sarok. Nagyon jót nevettem a beöntésen. És nem keserűen. Napközben sokat figyeltem a hullámokat, és valahogy furcsán hullámzott az óceán. Kialakultak olyan hullámcsúcsok, amiknek nem volt sem hosszuk sem szélességük, de gyakran elérték a 2 métert. Felemelkedtek, majd összeestek. Egy ilyen jöhetett be a kabinba és a kokpitba. Mivel nem volt kiterjedése, a hajót nem emelte meg, nem siklottunk át felette. Nem volt szerencsénk. És hozzá kell tennem, hogy alapvetően nyugodt az óceán. Sunyi dolgok ezek...
Várhatóan szerda reggelre Barbadosra érünk!
Napi megtett út: 129 mérföld.
Déli pozíció: 13-02N 52-57W


23. nap, 2005.12.12.

A távolság Barbadostól 234 tmf
Gubitól:
A Hétfői nap nem külömbözött a megelőző 10-től. Hullám, napsütés, kisfelhő, eső, nagyfelhő, eső, szél, hullám, kis napsütés, sok felhő, az éjjel első felében két jó erős squall. A másodiknak a közepében 40 cs szél, eső, behúztam a fokot, a fővitorla maradt 2.reffen. Tehát egy szürke óceáni nap volt. Mégis tele várakozással. Mikor érkezünk? ETA? TTG? Minden félórában megnézzük az irányt és a becsült hátralévő időt. Aztán a térképeket: melyik kikötő, mennyire zátonyos, van-e jelezve. Próbáltunk telefonálni a marinába, hogy van e hely, sajnos az iridiumról egyetlen barbadosi számot sem sikerült elérnünk. Talán emilen. A 25 napig tartó dülöngélés után igazán megérdemelnénk egy jó kis nyugodt mooringos kikötőhelyet, beefsteak-kel, vörösborral, lányokkal, pálmafák.... Hmmm Nem is. Előbb egy hordó rum!

A squalloknak és az erősődő passzát-szélnek meg is lett a hatása, 153 mérföldet haladtunk.
Déli pozíciónk: 13-23N 55-33W


24. nap, 2005.12.13. , Barbados előtt

Barbados csak 112 tmf!
Gubi írja:
Úgy döntöttünk, hogy inkább lelassítjuk a haladásunkat, mert kedd este érkeznénk Port StCharles-ba, ami a sziget Észak nyugati oldalán van. Ez az érkezés nem lenne szerencsés sötétben a zátonyok között, ismeretlen kikötobe, ráadásul a belépteto procedúra miatt lehet hogy ki sem léphetnénk a partra. Tehát úgy idozitjük az érkezést, hogy szerda reggel 8-9 körül kössünk ki, barbadosi ido szerint (UTC-4 óra). Addig viszont marad a dülöngélés, mert a kis sebességünk miatt a hajó instabilabb a hullámok között, nem támasztják úgy a vitorlák. Amúgy a passzátszél 15-20 csomós jelenleg is.

Reggel megjött a válasz emailen Port St. Charles kiköto kapitányától: teljesen tele vannak, nem tudnak minket fogadni. Marad a sziget fovárosa, Bridgetown, ahol csak horgonyozni lehet. Van elonye is, mert olcsóbb (de nincs ingyen), közelebb van a központhoz. Tehát a hajó lemosása édesvízzel elmarad. Szerencsére az elmúlt napok squalljai nagyjából már leöblítették, és mivel gyengülo háromnegyed- és hátszélben jöttünk, a fedélzetre nem sok tengervíz csapódott.
Port St. Charleshez a szigetet északról akartuk kerülni, Bridgetownhoz azonban délrol kell fordulnunk, úgyhogy balra fordítottuk hajónkat.
Estére egészen lenyugodott az óceán, a szél 10-14 csomós. Az utírányunk pont hátszélbe esik, de a nagy hullámokon dülöngélo hajó gyakran kirázta a szelet a vitorlákból. Ezért háromnegyedszelen haladtunk hol bal-, hol jobbcsapáson, így már nem dülöngéltünk annyira és nem csapdostak a vitorlák. Bár több utat teszünk meg, gyorsabban is megyünk. Várható érkezésünk Bridgetownhoz holnap 14 óra.
Mikor elindultunk Las Palmasból, a telihold reflektorként világította meg nekünk az óceánt. Aztán szép lassan elfogyott, és most, hogy ismét szárazföldhöz közeledünk, teljes erejével világít ismét. Szeret minket! Vagy jól idozítettünk... vagy vannak még véletlenek is.
Újabb jelét vettük észre a szárazföld közelségének: a Navtex vevon olvasható idojárásjelentéseket és navigációs figyelmeztetéseket kaptunk, többek között: "a 13N 68W pozicíónál dél felé úszó bálnák vannak".
Napi megtett távolság: 121 mérföld.
Déli pozíció: 13-32N 57-40E


25. nap, 2005.12.14. , Kikötés Barbadoson

Feltűnt Barbados
Felhúztuk a sárga lobogót
Deep Water Harbour
Gubi és a Queen Mary 2
QM2
Bridgetown melletti öbölben
Az időzítésünk bevált, a reggeli hajnallal egyidőben láttuk meg Barbados partjait. Barbados legnyagyobb magassága 340 méter, tehát nem mondható magas szigetnek. Az előző 2 mondatból következik, hogy amikor megláttuk a partjait, akkor nem voltunk messze tőle (eszembe jut a Rotor Világ I. részéből Vis sziget, már éjszaka láttam, de csak este 5-re értünk oda).
A part menti zátonyok és a nem messze lévő sekélyes területen keresztül közeledtünk. Bár utóbbi vízmélysége 60-80 méter, mégis veszélyes lehet, mert az óceán hirtelen sekélyesedik több ezer méterről 60 méterre és a magas óceáni hullámok emiatt megnőnek, meredekebbé válnak, megtörhetnek.
Felhúztam a sárga lobogót, amelynek jelentése - hajóm járványmentes, kérek bebocsátást a kikötőbe!. Ezzel jeleztük, hogy mi már bent vagyunk Barbados felségvízein, de még hivatalosan nem léptünk be az országba.
A határ-, vám- és egészségügyi vizsgálat Bridgetown fővárosban a Deep Water kikötőben történik. Minden olvasmányom, még a pilotkönyvek is óva intenek a helytől: nagy hajóknak van kialakítva, a partfalon ennek megfelelően hatalmas gumitömbök vannak, a partfal nagyon magas, a kikötőben ráadásul állandóan nagy a hullámzás. Az egyik pilotkönyv egyszerűen így fogalmazott: Menj be a kikötőbe és reménykedj...
Már messziről felhívtam a kikötőt, hogy nem lehetne-e, hogy mi kint lehorgonyzunk és csak a bocival menjünk ki bejelentkezni?
- Negativ. Be kell jönniük a Deep Water kikötobe - jött a határozott válasz. Én megpróbáltam...
A kikötőben a nagyhajók mellett 2 hozzánk hasonló vitorlást láttam, az egyik éppen indult, mi a helyére álltunk. Hát nem egy leányálom. Éppen befértünk a partfalhoz, előttünk-mögöttünk 1-1 nagy pilothajó állt. A partfalra éppen ki tudtunk mászni. A hatalmas pufferekhez folyamatosan verődött a hajó, ahogy a hullámok lökdösték. Reméltem, nem lesz komoly bajunk.
Magamhoz vettem a papírokat, és megkerestem az immigrációs hivatalt. Viszonylag egyszerűen ment. Az immigrációs tiszt adott egy legénység-lista nyomtatványt, amit kitöltöttem, majd elmagyarázta, hol találom a vámhivatalt. Itt sokat kellett várni a tisztségviselőre, mert több nagyhajó is ekkor érkezett a kikötőbe, és velük volt elfoglalva. Mutatta az egyik utaslistáját - kb. 10 centi magasan A4-es papíron nevek, nevek, nevek... Itt 4 példányban megint ki kellett töltenem mindenféle adatokkal egy nyomtatványt, nyilatkozni kellett a hajón lévő alkohol, cigi, fegyver mennyiségekről. Majd ki kellett tölteni egy belépési nyomtatványt. Az ügyintézésnek díja volt, a tiszt leküldött a postára, 50 barbadosi dollár értékben kellett bélyeget vennem. amerikai dollárom elfogadták, 2:1 arányban váltották. Ezt még le kell ellenőriznem, nem vertek-e át. Gubinak akartam venni a posta melletti boltokban hideg sort, de nem kaptam.
Ezután vissza a vámhivatalba, ahol még egy belépési papírt is ki kellett töltenem. Ekkor jött volna az egészségügyi vizsgálat, de a vámos mondta, hogy ma nincs bent a tiszt, majd ő elintézi. Újabb 3 nyomtatványt tett elém, amit szépen kitöltöttem. Itt nyilatkozni kellett arról is, hányan hunytak el az út során (de a baleset nem számít bele, arról nem kell nyilatkozni), van-e patkány a fedélzeten, van-e spec. bőrkiütésünk stb. Mindenre nemmel válaszoltam, és a tiszt el is hitte.
A kikötőben nem úsztuk meg károsodás nélkül: az egyik napelemet kiperemezte és megnyomorgatta az egyik puffer illetve az oldalvédő gumi 2 helyen beszakadt. Ezek a sérülések szerencsére csak esztétikaiak és 80%-ban ki fogom tudni javítani őket.
Megszabadultunk a 25 nap alatt felgyülemlett szeméttől, majd átmotoroztunk a közeli horgonyzóhelyre, Carlisle-öbölbe. 7-8 hajó közé horgonyt dobtunk, és megkezdődött az ünneplés: meleg pezsgot ittunk majd fürödtünk.
Hihetetlen érzés, hogy ilyen messzire eljutottunk. De a nagy örömben van egy pici csalódás is. Túl könnyunek, túl egyszerűnek érzem ezt az utat. Nem érzem, hogy megdolgoztam volna érte. Vagy mi voltunk túl felkészültek? Visszagondolva kaptunk mindent. Voltak 6-7 méteres hullámok, 40 csomós félszél, hírtelen viharok, alattomos beterítős hullámok... na jó, azért volt munka benne bőven. A hajó hihetetlen megbízhatóan viselkedett, a 2920 mérföld alatt egyedül az én figyelmetlenségem miatt a fővitorlán lett egy kicsi szakadás (az is az út vége felé, amikor pont arra gondoltam, hogy lehet, hogy ennél az útnál nem lesz kárfelmérés rovat?). Egyébként minden rendszer megbízhatóan működött, semmi nem szakadt szét, repedt el, esett szét.
Gubi írja:
Na szóval. Én is belevágnék a résbe, in medias, A Géza eddig mindig azt mondogatta, hogy ne irjak sokat
(Géza: és kértem, hogy a témáról írj... de hát utolsó nap van, engedékenyebb vagyok), mert úgysem olvassák el, a túl hosszú szöveg elriasztja az embereket. Lám, ő sem irt keveset. Most úgy gondolom, hogy egyrészt aki sokallja, ugorja át, másrészt meg ugyis ez az utolsó beírásom. Tehát, remélhetően némi új szint plántálva a magyar irodalom sivár egére, megpróbálom átadni nektek a mai élményeimet, amit annyian kértetek az emilekben. Ami rajtam múlik, azt megteszem, de ne szidjatok, ha nem megy át az üzenet. Ez szinte lehetetlen.
Igen. Hajnalban pillantottuk meg a sziget hosszú lapos zöld csíkját a horizonton, ami mellett még vagy öt órát hajóztunk, tisztes távolban a korallszirtektől. Végre FÖLD A LÁTHATÁRON!!! Hihetetlennek tűnt. Volt még bőven időnk, úgyhogy napoztam, zenét hallgattunk. Megfürödtem, sőt édesvizzel leöblítettem a hajamat, hogy némi formát adjak neki a fésü által... És közeledtünk... Miután befordultunk a déli csücsöknél, alábbhagyott a hullámzás, motorláztunk egy génuával. Közben ment a Black Magic Woman, napsütés ezerrel... Még korábban, talán Las Palmasban mondtam valakinek, hogy micsoda show lenne, ha összefutnánk a Queen Mary II-vel. Akik járatosak a hajózásban, tudják hogy ez mit jelent. ÉS LŐN!!! Be kellet mennünk a nagyhajós kikötőbe, mondom, te Géjza, ott valami nagyon nagy hajó van, csak nem a Queen Mary? Nagyobb mint a part menti legnagyobb épület (Hilton)! Hát richtig! És az hagyján, hogy a Queen MII, de éppen evakuálkási gyakorlatot tartottak az öbölben, amit persze röhögcsélve figyeltünk.
A horgonyzást követő 12. másodpercben végre beugorhattam az Óceánba! Fél óra úszkálás után, kimásztam napozni, vörös lettem mint a RÁK. Géza rendezkedett, pakolt.
Naplementére pedig készítettem egy kis ünnepi kaját, krumplipürét darálthusos feltéttel, sajttal. Először is, a krumplipürét(burgonya) én ugy csinálom, hogy a kockára vágott krumplit sós vizben megfőzöm megszűröm, aztán néhány kanál vaj és egy kis tej társaságában szinte habosra összekeverem (persze jobb lenne tejszin de az itt nincs). Otthon rendszeresen tapasztalom, hogy az éttermekben vizzel higítják, ami főben járó bűn, sőt! A feltét az úgy készült, mint egy pörkölt alap, egy egész vöröshagyma apróra vágva (végre sikerült,nem dülöngéltünk) tettem hozzá néhány gerezd fokhagymát egy peperonicit egészben, (ez pont a Gézának jutott hehe.) rátettem a konzerv darálthust, megforgattam, majd egy bolonyai konzervet, némi vörösbort és a végén egy kis oreganot. Amit nem szeretek, de ide illett. Lehet,hogy a tészta illett volna ehhez az olaszos cucchoz, de én jobb szeretem a krumplipürét. Kis parmezánt vágtam még hozzá, --a Géza irja meg hogy milyen volt.... De a lényeg: kész a kaja, kiülünk a kokpitba vacsizni.
Ha valaki kérdi miért jöttünk, miért a nagy hűhó, hát ezért. Ezt nem lehet szavakkal leírni.
BEFEJEZÉS 1.
-Megjöttünk Vazze!
-Végre, vazze!
-Az meg csak nem a Queen Mary?
-Melyik? Ja, az bazi nagy, vazze?
-Az hát, vazze.
-Hm, A mútkor megvettem az asszonynak egy egész emeletet, vazze.
-Ááá. Én el se vittem, vazze, inkább vettem neki egy tengertet, naplementével, vazze.
-Aztán mé?
-Had keresse a ráktéritőt vazze.
-Megtalálta?
-Még a bakot se, vazze.
-Nem baj. Gyúrunk vazze?
-Gyúrjunk vazze.
BEFEJEZÉS 2.
Hát ez csodálatos és hogy milyen szuper és hogy én itt vagyok és hogy a könnyem fújja el a szél.
Elhoztuk a magyar lobogót ide, a világ végére, a sváci, a francia az angol a német mellé. Jól mutat!
BEFEJEZÉS 3.
Köszönet: ez az előadás nem jöhetett volna létre, ha nincs a ZOZÓ, az OSZI, az Admirális és sokan mások. pl GÉZA! És Én! És akik irogattak, és tartották bennünk a lelket.
BEFEJEZÉS 4.
Azt kérditek: Na és én is megpróbáljam? -- Hát NE! Az Óceán most kedves volt, de ez koránt sincs mindig így. A Zöldfoki után nem lehet visszafordulni, segítség ezer mérföldekre... Két hétig bármi lehet. BÁRMI! Nincs az a hajó, nincs az a felkészültség és tudás ami ellenállhatna, ha ez a viztömeg beindul!
(Géza: ??)
BEFEJEZÉS 5.
Azt kérditek: Na és én is megpróbáljam? -- Hát Persze!!! A nagy utazásnak soha nincs vége, miért ne legyen EZ a Nagy Utazás? Kiváncsi vagy magadra? Mit bírsz? Mit nem? Indulj,a TIÉD A VÉGTELEN HORIZONT!!!

Milyen csonka ma a Hold.
Milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma.
Milyen csonka ma a Hold.


Géza folytatja:
Ahogy a finom vacsorát fogyasztottuk, és közben a naplementét figyeltük, az járt a fejemben:
- Ha ide repültünk volna, felültünk volna egy hajóra és úgyanígy néznénk a naplementét, nem ugyanazt látnánk, mint most.

Ezzel a Rotor Világ II. része hivatalosan véget ért (fényképek, statisztika, tanulságok stb 2-3 napon belül felkerülnek). Köszönjük, hogy velünk tartottatok! De ne menjetek messzire, mert napokon belül következik a Rotor Világ III. része: A Karib-tenger magyarjai. Szereplőket még keresek, részletekért küldj üzenetet! Ha szeretnél értesítést kapni a folytatásról, az induló oldalon regisztráld magad!

Ismét emlékeztetlek rá, hogy Ti már nagyon sok mindent tudtok rólunk. A napi sok olvasó közül eddig csak kevesen vállalták, hogy felfedik magukat. Aki még nem tette meg, nagy örömet okozna, ha pár sorban bemutatkozna, hogy mi is jobban megismerjünk Titeket.

Sziasztok

Géza és Gubi
Barbados
Carlisle-öböl
13-05N 59-36W

Ugrás oldalra:123

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   4855206