Hajónapló: Rotor Világ I. rész: Irány az óceán in English

     2005.09.20 - 2005.11.15                                   »»   4/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 
...folytatás az előző oldalról

Nyílt vizen

Oszi tollából:
06:30 Brrrr... csak monotonon megy a motor 2000-es fordulaton, nekem pedig nem szabad álmosnak lennem, mert én vagyok szolgálatban. Furcsa, de annyit jöttünk már nyugatra, hogy a nap csak 07:15-kor fog felkelni otthoni idő szerint. Egyenlőre még ezt használjuk hajóidőnek, de lassan váltani kellene pl.: UTC és helyi használatára. Az éjszaka eltávolodtunk Szardinia partjaitól és motorlázunk enyhe északi szélben Menorca felé. Pillanatnyi poziciónk: 39-08,9N 007-22,3E és szerencsére folyamatosan változik az uticélunknak megfelelően. Rég írtam, megróbálom összefoglalni az elmult eseményeket. Először is a halfogás öröme és büszkesége amit meg kell említenem, ahogy először beengedtem a kis sárga műhalas csalit, még szinte ki sem ért a zsinór és máris éreztem hogy kapás van. Boldogan kiabáltam a Gézának, de még oda se tudott nézni csak én láttam, hogy egy pont olyan hal mint amit később kifogtam, kiugorva a vízből leakadt. Géza rendes volt, mert elhitte nekem mindezt, csak megjegyezte egy óra pecázásom után hogyasszondja: 'Olyan ez mint a casino, bemész és egyből nyersz, hogy kedved legyen maradni'. Kicsit elunva a dolgot azért bennhagytuk éjszakára a cájgot és ennek később láttuk hasznát egy szép 57 centis szerintünk makréla formájában! Mivel nem tudott már beszélni (belehalt a vizisielésbe) és így meg sem kérdezte 3 kívánságunkat, döntöttünk a sorsa felől: megesszük! Így legalább két kívánságunk is teljesült, fogtunk is halat és még az ebéd is megvan. Nagyon jól sikerült a sütőben elkészíteni, meg se tudtuk enni mindet. Éttermeben egy vagyont kérnek egy ilyen fogásért, csak azt nem értem miért, pedig nem is olyan nagy ügy?! Lehet hogy gázolaj ára teszi? Délután még szerencsésebbek voltunk, az első kieresztésre azonnal rákapott egy kisebb makréla, ezt viszont élve behúztuk, de mivel ez sem beszélt a Géza szakszerűen kicsinálta és már a hűtöben vacog. Kiváncsi vagyok meddig fog ez menni és mikor kezdünk kereskedni a halkészlettünkkel. A hűtőbe befér vagy 20 kiló. Másik érdekesség, hogy este kenyeret sütött a Géza és meglepően jól sikerült. Csak attól félünk hamar ránkszárad ez a fél kiló. Úgyhogy a halhoz is kenyeret akarunk enni, pedig törtem a fejem valami jó kis rizses recepten. De akkor ma is kell kenyeret sütni, ördögi kör ez. Már elmúlt 8 óra, kicsit felhős párás idő van, sajnos a szél nem fúj eléggé, hogy csak vitorlával haladjunk. Ezért még mindig álmosítóan duruzsol a motor, a koordináták időközben változtak: 37-11,4N 007-12,5E, már csak 136 mérföldet (252 km) kell 287 fokban hajózni. Ugye milyen jól haladunk! Körülöttünk semmi forgalom nem tapasztalható, 4 óra alatt egyetlen vitorlás jött szemből és 1 mérföldre haladtunk el egymástól. Hiába integettem, nem láttam hogy észrevették volna, lehet hogy fényjeleket vagy praktikusabban a rádiót kellett volna használnom. De végül is ő kezdte a nem keresést, ha nem érdekeljük, akkor minek zavarjam? Eljött a reggelizés ideje, lassan őrséget is váltunk. Aztán megnézem mi akadt horogra az éjjel. Ennék egy langusztát reggelire. Kár, hogy az a teger fenéken él, az meg ugye... Nem elég hosszú a zsinórom.


12. nap, 2005.10.01. Szombat, Rotorka szárnyra kel

Egyenlőre ráérősen telik az élet.
Ma reggel végre kialudtam magam.
Kieveztünk a partra bevásárolni, majd átálltunk a hajóval a központtól távolabb eső horgonyzóhelyre, aminek a távolsággal szemben előnye, hogy ingyenes.
Délután felszereltük az árbócot és vitorlát Rotorkára és gyermeki örömmel vitorlázgattunk fel-alá az öbölben..
Mahon varosA Rotor Mahon mellett bojara kotveRotorka szarnyat kapott


13. nap, 2005.10.02. Vasárnap, Eltűnt Rotorka!

- Eltűnt Rotorka! - kiabált be a kabinomba Oszi reggel 7 óra körül. Kipattantam az ágyból, magamra rántottam 1-2 ruhát. Közben hallottam, ahogy kint gőzerővel sűvített a szél a köteleken. Kint Oszi kezében tartja Rotorka kötelék, a kötél végén nincs rajta a csónak. Körbe néztem, sehol nem láttam.
- Az előbb még megvolt! - kiabálta Oszi a szélben. Azonnal motort indítottam, és szaladtam előre a horgonyhoz. 1 perc alatt a horgony a helyére került és 5 csomóval megkezdtük a SAR (Search and Rescue - Felkutatás és Mentés) műveletet. Egy zárt öbölben horgonyoztunk, melynek a kanyargós kjárata pont a szél irányába esett, reméltem, hogy valahol ott eladadt Rotorka, mert utána már a nyílt víz következik...
Kihajóztunk az öbölből és a kanyarban megláttuk Rotorkát, amint a szikláknak verődik. Gyorsan letéptem magamról a ruhákat, bebújtam a 2 mm-es neoprém ruhámba, majd vízbe vetettem magam. Oszi közben a hajóval körözött a keskeny csatornában. A csónaknak 1-2 horzsolást leszámítva nem volt különösebb baja, kilökdöstem a sziklák közül - persze közben elkezdett ömleni az eső is - belemásztam, majd odaeveztem a Rotorhoz és kötéllel a hajóhoz kötöttem. Visszamotoroztunk a horgonyzóhelyre és ismét ledobtuk a vasmacskát. Szegény Rotorka! Majdnem elvesztettük!
A csónak egy bowline-nal volt a hajóhoz kötve. Ez a csomó újkora óta a hajón volt, 1 hétig az Adrián vontattam, mindíg ezzel volt kikötve. Hihetetlen, hogy ki tudott lazulni. Elővettem a köteles könyvem, és valóban, csúszós kötélnél a bowline kilazulhat, legalább egy félcsomóval még le kell biztosítani. Ez most egy olcsó lecke volt...

A napi időjárás jelentés egész napra 8-9-es szeleket és esőt jósolt, mivel amúgy is ráérünk, maradunk bent a kikötőben.
A reggeli izgalom után Oszi lepihent, én pedig apróbb hibákat javítottam ki: a Navtex-vevő, amin időjárásjelentéseket és navigációs figyelmeztetéseket tudunk venni, ismét működik, illetve kicseréltem az elektromos kapcsolótáblán a feszültségmérő-panelt (az eredeti már a beszereléskor sem működött valamiért). Most már pontosan tudjuk, mekkor a feszültség az akkumulátorokban (külön van akkumulátorcsoport a fogyasztóknak és a motornak), illetve mekkora a feszültségesés az akkumulátorok és a kapcsolótábla között.
Ebéd előtt gondoltam mozgok egyet, végül is jó szél van, 20 csomós, kipróbálom Rotorkát - mi bajom lehet. Azért jól aláöltöztem a búvárruhának, kikészítettem egy kis horgonyt a csónak orrába és mentőmellényt is aggattam magamra. 20 csomós szél azért 20 csomós, elképzelhetőnek tartottam, hogy simán felborulok. Elengedtem a kikötőkötelet, hátra másztam a kormányhoz, majd behúztam a vitorla kötelét. A boci abban a pillanatban, mint akit seggbe rugtak, elkezdett száguldani. Nem győztam a kormány és az egyensúlyom után kapkodni! Hihetetlen tempóval szeltem a habokat! Közeleledtek a part menti sziklák, valamit csinálni kellene. Nézzünk egy fordulót: negyedszélbe felmentem, kormányt befordítom - a boci megtorpan. 'Ez így nem fog menni' - gondoltam, nézzünk egy halzolást, mert már igen közel van a part, és tudni kell, hogy Rotorkának van egy 120 centis svertje is. Lefordultam hátszélbe, a boci iszonyúan meglódult, meghalzoltam és már jöttem is fel negyedszélben. A történethez tartozik, hogy a kis csónakkal vitorlázás mindíg hiányzott az életemből, ezért nagyon újdonság számomra minden élmény. Szóval fordulás helyett mindíg halzoltam, és szépen feldolgoztam magam a 20 csomós széllel szemben. Nem messze tőlünk horgonyzott egy angol motoros hajó, kedvesen integetett egy hölgy, én visszaintegettem. A következő fordulónál láttam, hogy egy rúd végére tűzött egy zacskót és nyújtotta ki a hajóból, vélhetően azt szeretné, hogy vegyem el. Ő azt hitte, hogy én ezzel a csónakkal úgy a hajójuk mellé fogok tudni állni, hogy a) nem töröm össze őket b) el tudom venni a zacskót. Én ezt nem gondoltam magamról, úgyhogy Barba-csellel lekereszteztem a bocijuk kötelét, a svert fennakadt benne, a vitorlát hagytam belobogni, majd a kötélen felhúztam magam a hajójukhoz.
- Friss tonhal! - mondta angolul és nyújtotta a zacskót. Hát persze hogy átvettem - 3 darabot fogtunk és ez már sok nekünk - folytatta.
- Köszönjük szépen! - válaszoltam.
- Jó a kis vitorlással?
- Persze! Nem akarja kipróbálni? - kis gondolkodás után a válasz:
- De! Csak hozom a cipőm - na ezt én sem gondoltam volna. Mi lesz ebből?... Pár perc múlva ismét megjelent:
- Segítenem kell a férjemnek a motort szerelni, úgyhogy mégsem tudok menni - mondta, gondoltam átértékelte, hogy nem biztos, hogy az életét egy 30 kilós csónakra meg egy szerencsétlenkedő kezdő kisvitorlázóra kellene bíznia. Elköszöntem, majd elvitorláztam a friss hallal. Miközben a hajójuknál álltam, megfordult a vitorla az árbóc körül és abban a pillanatban, hogy behúztam, beszakadt a vitorla a bummnál. Na, már csak ez hiányzott!
Visszavitorláztam a Rotorhoz, ahol Oszi kiváncsian várta, mit kaptunk, és sikerült szépen megállnom a hajó mögött és a kikötő kötelet elkapni. Újabb feladat: vitorla varrás!
A 20-30 csomós szél egész nap fújt, de a hajó a horgonyán stabilan állt (technikai infok: a mélység 6 méter, a kiengedett lánc hossza 35 méter + van rajta 2 lengéscsillapító, a horgony 30 kilos Bruce, a fenék iszap, jól tart).
A történetnek köszönhető, hogy most - este 8 körül - a hátam mögül sercegő hangokat hallok és kellemes halszagot érzek - ismét friss hal lesz a menü!
Az elmúlt két napban Oszi kitett magáért, tegnap ebédre egy isteni fokhagymás, ma pedig paprikás csirkepörkölt. A csirkét még tegnap vettük, de a csirke inkább egy galamb lehetett a mérete alapján. Miután megvettük és kezünkbe fogtuk, gyorsan vettünk még 4 csirkeszárnyat is, éhen ne haljunk.


14. nap, 2005.10.03. Hétfő, Éjszakai havária

A karokozok
01:36 van, Oszival mindketten fent vagyunk, teljesen az elmúlt fél óra eseményeinek hatása alatt. Fél órája még az igazak álmát aludtam, majd egyszer csak iszonyatos recsegés-ropogásra ébredtem.
- Elengedett a horgony, és a partra sodródtunk! - futott át az agyamon, miközben rohantam a fedélzetre. Amikor kiléptem a kokpitba, láttam, hogy ugyanott állunk, ahol eddig is horgonyoztunk, előre néztem, hát egy 47 lábas katamarán volt keresztben az orrunkra akadva! Na erre mindjárt megnyugodtam, ez csak kis probléma! Közben Oszi is előjött kabinjából, és úgy ahogy voltunk, alsó gatyában rohantunk az orrhoz segíteni a katamarán rémült 2 fős legénységének, hogy eltoljuk egymástól a 2 hajót. Persze a 30 csomós szélben ez igen nehezen sikerülhetett volna. Közben a másik hajó kapitánya beindította a motort, amit nem nagyon kellett volna, mert úgy ahogy van, elkapta a propellere a horgonyláncunkról a lengéscsillapító kötelét. A két hajó többszőr összeverődött, a Rotor általam nagyon masszívra épített horgonytartó verete többszőr is beszakította a hajójuk oldalát. Remélem a veretnek nem lett baja! Ekkor már láttam, hogy kézbe kell vennem az irányítást, a hajó 45 év körüli szkippere igen rémült és beszámíthatatlan állapotban volt. Előszőr is puffereket tettünk Oszival a 2 hajó közé. Közben rápillantottam a GPS-re, nem sodródunk-e, mivel a horgonyunk most nem csak a Rotort, hanem a másik huszon-x tonnás hajót is tartja. Örömmel állapítottam meg, hogy olyan szépen le vagyunk horgonyozva, hogy a 30 csomós szélben mindkét hajót tartja!
- Hello, I'm Geza. Please, take it easy, be calm - nyújtottam a kezem a szkippernek (Hello, Géza vagyok, kérem, nyugodjon meg, innen magyarul folytatom) - van még 1 horgonyuk?
- Igen van.
- Van motor a bocin?
- Igen van.
- Akkor elő kellene venni, és a bocival kivinni, amennyire csak tudják.
- Oké - majd az első horgonykamrából előszedtek egy szétszedhető horgonyt lánccal és hosszú kötéllel. Elkezdték összeszerelni. Nézem, hogy a horgonynak a lapátját fordítva akarják összerakni! Kivettem a kezükből és összeraktam a helyes formában. Phüüüüü.....
Közben szóltam Oszinak, hogy hozza már a kamerát és filmezzen egy kicsit. Lehet, hogy ez nem volt túl szimpatikus, de hát egyrész jó lesz majd az utifilmbe, másrészt a kárrendezésnél is jól jöhet.
Berakták a horgonyt a bociba és kimotoroztak, mi Oszival ketten utánuk engedtük a kötelet. A kötél végét persze gyorsan rákötöttük egy csörlőre, nehogy azt is elhúzzák. Amikor látták, hogy nem tudnak tovább motorozni, bedobták a horgonyt a vízbe, én pedig őrült módon elkezdtem a csörlőt betekerni. Közben ők is visszaértek és szépen kezdett a hajójuk eltávolodni a Rotortól. Persze ez a kis horgony a nem elég hosszú kötéllel nem tudta megtartani a hajójukat, és a szkipper késlekedett a hátramenettel.
- Géza! Vazze! Nekünk jöttök! - kiabált Oszi, aki közben visszament a Rotorra. A Rotorhoz közeledett a katamarán kb. 3 csomós sebességgel.
- Itt már nincs mit tenni - gondoltam, és futottam el az összeütközés helyétől. Nagy csattanással ért össze ismét a két hajótest.
- Használja a rükvercet - kiabáltam a szkippernek, miközben teljes erőmmel a csörlővel húzattam hátra a katamaránt. Most végre felpörgött a motor (szerencsére lecsavarodott róla a kötelünk), és a katamarán eltávolodott a Rotortól.
Rákötöttem egy puffert a horgonykötelükre, és bedobtam az egészet a vízbe - majd felszedik holnap - gondoltam. A főhorgonyt közben felhúzták, egy kötél egy lánncal rá volt tekeredve, sejtésem szerint emiatt nem tudta magát beásni a horgonyuk. Szóval én a katamaránon maradtam, de gondoltam, majd visszavisznek a bocival. Közben azt figyeltem, hogy a szkipper iszonyatosan figyeli a tájolóját, miköben max sebességgel közeledünk rükvercben a part felé. Szóltam neki, hogy itt a part, valamit csinálni kéne, amit meglepett arccal vett észre ő is.
Segítettem nekik ismét lehorgonyozni, kiengedtettem velük az összes láncukat.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Nem tudjuk, itt vagyunk 3 napja ebben a nagy szélben, eddig nem volt semmi gond. Egyszerűen nem értjük, arra ébredtünk, hogy Önöknek mentünk. - válaszolták, miközben folyamatosan kérdezgették, hogy:
- Ön szerint tart a horgony?
Ezt szemre elég nehéz megállapítani, úgyhogy nem is nyilatkoztam, de javasoltam, hogy a GPS-en vegyék fel az aktuális poziciót, és figyeljék mennyire távolodnak tőle - nem akartam részletesebb oktatást tartani. Na ezt nem nagyképűségből írom, csak egyszer a Magyar Tengeri Vitorlázók Egyesületében 3 órás előadást tartottam horgonyzás-elméletből. Azóta nekem soha nem volt horgonyzással gondom.
A - mint kiderült holland nemzetiségű - szkipper a másik horgonyt fel akarta szedni a vízből, hogy azzal is rögzítse a hajóját, ezért fejalánlottam neki, hogy segítek. Persze lámpát nem vett magához, úgyhogy előszőr a Rotorra motoroztunk vissza a kis csónakjukkal és Oszi nagyteljesítményű reflektorát vettük magunkhoz. A puffert nem találtuk, rövid keresés után fel is adtuk, majd visszahozott a szkipper a Rotorra.
- Reggel megnézzük, hogy milyen káruk lett Önöknek - mondta.
- Rendben, jó éjt. - válaszoltam.
Első ránézésre itt a sötétben még egy karcot sem fedeztem fel a hajón, persze a világosság majd fényt hoz (ezt jól megaszontam), és más is kiderülhet.
Végig gondolva az eseményeket: amikor lehorgonyoztunk, ők nagyon a parthoz közel álltak, tehát eléjük nem állhattunk. Próbáltam úgy helyezni a hajót, hogyha valamelyik előttünk horgonyzó hajónak csúszik a horgonya, akkor lehetőleg ne nekünk jöjjön. Ezen a horgonyzó helyen nagyon forog a szél, úgyhogy nem volt szerencsénk. Ami egyúttal a katamarán hihetetlen szerencséje, mert ha nem nekünk sodródik, akkor már a sziklás parton verné szét magát a hajójuk a hullámversében. Vagy ha nem úgy horgonyzunk le, mintha lebetonozva lennénk, akkor most a 2 hajó együtt verné szét magát a sziklás parton. Huhh...belegondolni is rossz.
Hogy velünk ilyen ne forduljon elő, állandóan be van kapcsolva a GPS, és ha kicsit is elmozdul a hajó, azonnal berreg, riasztja a legénységet! És persze szépen szoktunk lehorgonyozni.
Na, mentem aludni, jó éjt!

Rotorka 20 csomos szelben
És eljött a reggel és a világosság. Felmértem a károkat - ezek a hajók hihetetlen erős anyagból készülnek. Nekünk csak az orrkorlátunk rogyott meg egy kicsit, egy-két csövet kell majd rajta kicserélni, a hajótesten még csak karcolás sem látható. A horgonyveretünk, amelyik átszúrta a hajójukat, egy nagyon kicsit meggörbült.
A holland házaspár (még este derült ki a nemzetiségük), átjött hozzánk, hozták a biztosítási papírokat. Nagyon megköszönték a tegnapi segítséget. Elmesélték, hogy arra ébredtek, hogy furcsán mozog a hajójuk, kiléptek a kokpitba és már csak azt látták, hogy kb. 15 méterrel vannak a hajónktól és nagy sebességgel közelednek. Motort indítottak, de már késő volt, nekünk ütköztek. A pufferek persze egy láda mélyén pihentek, esélyük sem volt elővenni és a két hajó közé szorítani.
Később az újrahorgonyzáskor még soha ennyi láncot, mint amennyit én parancsoltam kiengedni le nem eresztettek.
Számítógéppel szerkesztettünk egy jegyzőkönyvet, amit aláírtunk. Ezek után nem túl nagy kedvvel tekinthetek egy biztosítási kárrendezés elébe.
A tegnapi nappal ellentétben ma kisütött a nap és viszonylag meleg lett. Rotorka elszakadt vitorláját megragasztottuk és előszőr Oszi majd én mentem jópár kőrt a hajók között a kellemes 15-20 csomós szélben. Csak úgy száguldozgattunk.
Közben Oszi nekiállt az ebédnek, a tegnapi maradék tonhalból készített tonhalas spagettit. Az adag bővel elég lett volna 4 embernek is, így magyar gentlemanizmussal (tetszik ez a szó, hehe) meghívtuk ebédre a holland károkozó házaspárt is. Bár ez már 14 óra után volt és nem volt nagy bizodalmam, hogy elfogadják a meghívást, hiszen valószínűleg ebédeltek már, nagy meglepetésemre gondolkodás nélkül igent mondtak, úgyhogy egy nagyon finom délutáni ebéd mellett kicsit jobban megismerhettük őket.
Miután elmentek, kitaláltuk, hogy vitorlázzunk be a belvárosba Rotorkával kenyérért meg sőrért. Beöltöztünk szörfruhába és magabiztosan elnegyedszeleztünk a 3 mérföldre levő központba az egyébként forgalmas de most gyéren kihasznált nagyhajós csatornán keresztül. Szemeteszsákban vittünk magunkkal tiszta ruhát és a kikötő zuhanyzójában végre alaposan forró édesvízben le tudtunk zuhanyozni. Közben elkezdett szakadni az eső. Megvettük az ellátmányt majd az utcai ruhánkra rávettük a szörfruhákat, meg magunkra aggattunk mindent, amit csak tudtunk (15 fok+szakadó eső várt ránk), majd egy gyors hátszeles, bőríg ázós menetben visszavitorláztunk Rotorhoz.
Ez a nap is jól telt el!


15. nap, 2005.10.04. Kedd, Irány Mallorca

Pirkadatkor keltünk és megkezdtük a pakolást az induláshoz. Rotorkát felvettük a fedélzetre, kettészedtük, lekötöztük. Punat óta Oszi hátsó kabinjában foglalja a helyet 6 db 20 literes kanna, ezeket a fedélzetre rögzítettem. Mindent elraktuk, rögzítettünk, hiszen a nyílt vízen, dölöngélő hajóban már késő nekiállni pakolni az össze-vissza hánykolódó holmikat. A horgonyzóhelyen állt egy új-zélandi hajó is, ők is pakoltak, és előttünk egy órával el is hajóztak.
Már éppen indultunk volna, amikor integettek a holland hajóról, majd pár perc múlva átmotorztak a csónakjukkal. Tegnap lefilmezték, ahogy Rotorkával száguldoztunk, és ezt hozták el számítógépen. Áttöltöttük az anyagot, elbucsúztunk, majd kihajóztunk a kikötőből.
Az időjárás jelentés kedvező, oldalról jővő szelet jósolt, úgyhogy bizakodva hajóztunk Menorca mellett a szélcsendben, méteres döghullámok között.
Egyszer csak látjuk, hogy jön szembe az új-zélandi hajó.
- Na, vajon mi történhetett, miért jönnek vissza? - gondoltam. Kiértünk Menorca takarásából és megértettük - 6-os erősségű szembeszelet kaptunk. Ráadásul a szél által gerjesztett másfél méteres hullámok keveredtek a hátulról jővő méteres döghullámzással, úgyhogy ebben a kevert hullámzásban csigatempóban, de kitartóan motoroztunk Mallorca felé. Igaz, hogy nem túl nagy hatékonysággal: 1-2 csomóval bukdácsoltunk a hullámokon. Nem voltunk egyedül, jobbról és balról is velünk tartott 1-1 vitorlás. A jobb oldali hozzánk hasonlóan motorozott, a bal oldali megpróbálta negyedszelen szorítani a szelet, próbálgatta, próbálgatta, majd 1 óra útán feladta, megfordult és visszavitorlázott Menorcára.
Az időjárás jelentés szerint itt nem ilyen szélnek kellett volna lennie, és én bíztam bennük, úgyhogy kitartottunk. Bár elég lehangoló volt a GPS jelentése, miszerint holnap reggel helyett ílyen tempóval csak 5 nap múlva érünk Palma de Mallorcába.
2 óra bukdácsolás után varázsütésre megfordult a szélírány, úgyhogy a vasgenakker helyett teljes vitorlázatot húztunk. Kicsit érdekes volt, hogy bő félszélben hajózunk, de a hullámok szemből jönnek...
Egészen este fél 8-ig tudtunk vitorlázni, igaz, hogy egyre gyengülő szélben. A szél gyengült, de a hullámzás nem, úgyhogy a dölöngélő hajón a vitorlák gyakran vad csapkodásba kezdtek.
Azóta motorozunk a parttal párhuzamosan, várhatóan reggel 6-ra érünk Palma de Mallorcába, Tamás barátom repülőgépe 9.25-kor érkezik. Megpróbálunk a reptérnél lehorgonyozni, csak 1 km-re van a parttól.
És akkor most következik egy két pozició a mai napról:
11.00 39-47N 4-14E
14.00 39-44N 4-00E
17.00 39-38N 3-44E
20.00 39-34N 3-27E
24.00 39-17N 3-09E


16. nap, 2005.10.05. Szerda, Bővült a legénység

Halaszhalok szaradnak Mallorcan
Varosnezes
A csapat
Tamással körülbelül egy időben értünk Palma de Mallorcába. Megtankoltunk a reptér melletti kikötőben ő pedig közben a repülőtérről taxival megérkezett. A kikötőben kiálltunk a partfalhoz, de nem sokáig, mert az igen unszimpatikus töltőállomás kezelő elzavart. A szimpátia azért nem alakult ki bennünk irányába, mert miután befejeztük a tankolást még folyt az édesvíz a tartályunkba, amit ő megunt és egyszerűen kitépte a hajónkból a csövet.
Áthajóztunk a központi kikötőbe és a király yacht klub molójára kikötöttünk. Jött egy szimpatikus fiatalember, hogy akkor fizessünk, de mondtuk, hogy csak 1 órát leszünk, úgyhogy magunkra hagyott minket. Ő ekkor vált szimpatikussá. Kikötés közben éreztem, hogy furcsa hang jön a motorból és egy tüzetesebb vizsgálat után meg is találtam a hibát, a csavartangely kupplungja meglazult. A hibát kijavítottam, majd elindultunk Tamást bejelenteni a hajónkra. A kérdéssel sem a Policia, sem a Capitaneria, sem a Financia nem akart foglalkozni, úgyhogy nem eröltettük tovább.
Közben meglátogattuk a yachtklubb toalett helységét is. Hát mit is írjak...zavarban voltam, hogy nincs rajtam fehér kesztyű.
Kis városnézés után kellemes szellőben indultunk Ibiza irányába.
Az éjszaka folyamán felerősödött a szél, szerencsére nekünk kedvező írányból. Bereffeltük a fővitorlát és az orrvitorlát és egészen hajnali 5-ig kitartott a szél.
Az 5 órai őrségváltáskor észrevettük, hogy van valami a pecán. Nagy nehezen behúztuk, erősen kellett húzni. Már azt terveztük, hogy hogyan fogjuk holnap elkészíteni, amikor kiderült, hogy csak egy nagy nejlonzacskó került horogra.
És most a napi poziciók:
02.00 39-16N 2-58E
04.00 39-20N 2-47E
06.00 39-26N 2-39E
08.00 39-31N 2-43E
12.00 39-33E 2-38E
16.00 39-29N 2-31E
20.00 39-20N 2-22E
24.00 39-09N 2-08E


17. nap, 2005.10.06. Csütörtök, Ibiza

A radarkep szerint eso lesz
Hajnalban elmotoroztunk Ibiza északi sarka mellett. Jött egy kis szél, s bár a többiek nem voltak túl lelkesek, a teljes vitorlázatot felhúztunk. 10 perc múlva aztán vehettük is le, a kis szellő, ami maradt nem tudta megtölteni a vitorlákat a méteres döghullámokon és össze vissza csapkodtak.
Közben nagy izgalom lett úrá a legénységen, valami ráakadt a pecára! Már majdnem behúztuk a hajóba a halat, amikor leszakadt a horogról. Kb. 40 centis méretű hal lehetett.
Poziciók:
04.00 39-00N 1-58E
08.00 39-07N 1-30E
10.00 39-04N 1-19E
Most éppen Ibiza mellett motorozunk, pár óra múlva egy öbölben fogunk megállni kicsit sziesztázni, fürödni.
Ibiza egyik oblebenTomi furdikItt a strand

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2290231