Hajónapló: Rotor Világ I. rész: Irány az óceán

in English

Oszi tollából:
06:30 Brrrr... csak monotonon megy a motor 2000-es fordulaton, nekem pedig nem szabad álmosnak lennem, mert én vagyok szolgálatban. Furcsa, de annyit jöttünk már nyugatra, hogy a nap csak 07:15-kor fog felkelni otthoni idő szerint. Egyenlőre még ezt használjuk hajóidőnek, de lassan váltani kellene pl.: UTC és helyi használatára. Az éjszaka eltávolodtunk Szardinia partjaitól és motorlázunk enyhe északi szélben Menorca felé. Pillanatnyi poziciónk: 39-08,9N 007-22,3E és szerencsére folyamatosan változik az uticélunknak megfelelően. Rég írtam, megróbálom összefoglalni az elmult eseményeket. Először is a halfogás öröme és büszkesége amit meg kell említenem, ahogy először beengedtem a kis sárga műhalas csalit, még szinte ki sem ért a zsinór és máris éreztem hogy kapás van. Boldogan kiabáltam a Gézának, de még oda se tudott nézni csak én láttam, hogy egy pont olyan hal mint amit később kifogtam, kiugorva a vízből leakadt. Géza rendes volt, mert elhitte nekem mindezt, csak megjegyezte egy óra pecázásom után hogyasszondja: 'Olyan ez mint a casino, bemész és egyből nyersz, hogy kedved legyen maradni'. Kicsit elunva a dolgot azért bennhagytuk éjszakára a cájgot és ennek később láttuk hasznát egy szép 57 centis szerintünk makréla formájában! Mivel nem tudott már beszélni (belehalt a vizisielésbe) és így meg sem kérdezte 3 kívánságunkat, döntöttünk a sorsa felől: megesszük! Így legalább két kívánságunk is teljesült, fogtunk is halat és még az ebéd is megvan. Nagyon jól sikerült a sütőben elkészíteni, meg se tudtuk enni mindet. Éttermeben egy vagyont kérnek egy ilyen fogásért, csak azt nem értem miért, pedig nem is olyan nagy ügy?! Lehet hogy gázolaj ára teszi? Délután még szerencsésebbek voltunk, az első kieresztésre azonnal rákapott egy kisebb makréla, ezt viszont élve behúztuk, de mivel ez sem beszélt a Géza szakszerűen kicsinálta és már a hűtöben vacog. Kiváncsi vagyok meddig fog ez menni és mikor kezdünk kereskedni a halkészlettünkkel. A hűtőbe befér vagy 20 kiló. Másik érdekesség, hogy este kenyeret sütött a Géza és meglepően jól sikerült. Csak attól félünk hamar ránkszárad ez a fél kiló. Úgyhogy a halhoz is kenyeret akarunk enni, pedig törtem a fejem valami jó kis rizses recepten. De akkor ma is kell kenyeret sütni, ördögi kör ez. Már elmúlt 8 óra, kicsit felhős párás idő van, sajnos a szél nem fúj eléggé, hogy csak vitorlával haladjunk. Ezért még mindig álmosítóan duruzsol a motor, a koordináták időközben változtak: 37-11,4N 007-12,5E, már csak 136 mérföldet (252 km) kell 287 fokban hajózni. Ugye milyen jól haladunk! Körülöttünk semmi forgalom nem tapasztalható, 4 óra alatt egyetlen vitorlás jött szemből és 1 mérföldre haladtunk el egymástól. Hiába integettem, nem láttam hogy észrevették volna, lehet hogy fényjeleket vagy praktikusabban a rádiót kellett volna használnom. De végül is ő kezdte a nem keresést, ha nem érdekeljük, akkor minek zavarjam? Eljött a reggelizés ideje, lassan őrséget is váltunk. Aztán megnézem mi akadt horogra az éjjel. Ennék egy langusztát reggelire. Kár, hogy az a teger fenéken él, az meg ugye... Nem elég hosszú a zsinórom.

- Eltűnt Rotorka! - kiabált be a kabinomba Oszi reggel 7 óra körül. Kipattantam az ágyból, magamra rántottam 1-2 ruhát. Közben hallottam, ahogy kint gőzerővel sűvített a szél a köteleken. Kint Oszi kezében tartja Rotorka kötelék, a kötél végén nincs rajta a csónak. Körbe néztem, sehol nem láttam.
- Az előbb még megvolt! - kiabálta Oszi a szélben. Azonnal motort indítottam, és szaladtam előre a horgonyhoz. 1 perc alatt a horgony a helyére került és 5 csomóval megkezdtük a SAR (Search and Rescue - Felkutatás és Mentés) műveletet. Egy zárt öbölben horgonyoztunk, melynek a kanyargós kjárata pont a szél irányába esett, reméltem, hogy valahol ott eladadt Rotorka, mert utána már a nyílt víz következik...
Kihajóztunk az öbölből és a kanyarban megláttuk Rotorkát, amint a szikláknak verődik. Gyorsan letéptem magamról a ruhákat, bebújtam a 2 mm-es neoprém ruhámba, majd vízbe vetettem magam. Oszi közben a hajóval körözött a keskeny csatornában. A csónaknak 1-2 horzsolást leszámítva nem volt különösebb baja, kilökdöstem a sziklák közül - persze közben elkezdett ömleni az eső is - belemásztam, majd odaeveztem a Rotorhoz és kötéllel a hajóhoz kötöttem. Visszamotoroztunk a horgonyzóhelyre és ismét ledobtuk a vasmacskát. Szegény Rotorka! Majdnem elvesztettük!
A csónak egy bowline-nal volt a hajóhoz kötve. Ez a csomó újkora óta a hajón volt, 1 hétig az Adrián vontattam, mindíg ezzel volt kikötve. Hihetetlen, hogy ki tudott lazulni. Elővettem a köteles könyvem, és valóban, csúszós kötélnél a bowline kilazulhat, legalább egy félcsomóval még le kell biztosítani. Ez most egy olcsó lecke volt...

A napi időjárás jelentés egész napra 8-9-es szeleket és esőt jósolt, mivel amúgy is ráérünk, maradunk bent a kikötőben.
A reggeli izgalom után Oszi lepihent, én pedig apróbb hibákat javítottam ki: a Navtex-vevő, amin időjárásjelentéseket és navigációs figyelmeztetéseket tudunk venni, ismét működik, illetve kicseréltem az elektromos kapcsolótáblán a feszültségmérő-panelt (az eredeti már a beszereléskor sem működött valamiért). Most már pontosan tudjuk, mekkor a feszültség az akkumulátorokban (külön van akkumulátorcsoport a fogyasztóknak és a motornak), illetve mekkora a feszültségesés az akkumulátorok és a kapcsolótábla között.
Ebéd előtt gondoltam mozgok egyet, végül is jó szél van, 20 csomós, kipróbálom Rotorkát - mi bajom lehet. Azért jól aláöltöztem a búvárruhának, kikészítettem egy kis horgonyt a csónak orrába és mentőmellényt is aggattam magamra. 20 csomós szél azért 20 csomós, elképzelhetőnek tartottam, hogy simán felborulok. Elengedtem a kikötőkötelet, hátra másztam a kormányhoz, majd behúztam a vitorla kötelét. A boci abban a pillanatban, mint akit seggbe rugtak, elkezdett száguldani. Nem győztam a kormány és az egyensúlyom után kapkodni! Hihetetlen tempóval szeltem a habokat! Közeleledtek a part menti sziklák, valamit csinálni kellene. Nézzünk egy fordulót: negyedszélbe felmentem, kormányt befordítom - a boci megtorpan. 'Ez így nem fog menni' - gondoltam, nézzünk egy halzolást, mert már igen közel van a part, és tudni kell, hogy Rotorkának van egy 120 centis svertje is. Lefordultam hátszélbe, a boci iszonyúan meglódult, meghalzoltam és már jöttem is fel negyedszélben. A történethez tartozik, hogy a kis csónakkal vitorlázás mindíg hiányzott az életemből, ezért nagyon újdonság számomra minden élmény. Szóval fordulás helyett mindíg halzoltam, és szépen feldolgoztam magam a 20 csomós széllel szemben. Nem messze tőlünk horgonyzott egy angol motoros hajó, kedvesen integetett egy hölgy, én visszaintegettem. A következő fordulónál láttam, hogy egy rúd végére tűzött egy zacskót és nyújtotta ki a hajóból, vélhetően azt szeretné, hogy vegyem el. Ő azt hitte, hogy én ezzel a csónakkal úgy a hajójuk mellé fogok tudni állni, hogy a) nem töröm össze őket b) el tudom venni a zacskót. Én ezt nem gondoltam magamról, úgyhogy Barba-csellel lekereszteztem a bocijuk kötelét, a svert fennakadt benne, a vitorlát hagytam belobogni, majd a kötélen felhúztam magam a hajójukhoz.
- Friss tonhal! - mondta angolul és nyújtotta a zacskót. Hát persze hogy átvettem - 3 darabot fogtunk és ez már sok nekünk - folytatta.
- Köszönjük szépen! - válaszoltam.
- Jó a kis vitorlással?
- Persze! Nem akarja kipróbálni? - kis gondolkodás után a válasz:
- De! Csak hozom a cipőm - na ezt én sem gondoltam volna. Mi lesz ebből?... Pár perc múlva ismét megjelent:
- Segítenem kell a férjemnek a motort szerelni, úgyhogy mégsem tudok menni - mondta, gondoltam átértékelte, hogy nem biztos, hogy az életét egy 30 kilós csónakra meg egy szerencsétlenkedő kezdő kisvitorlázóra kellene bíznia. Elköszöntem, majd elvitorláztam a friss hallal. Miközben a hajójuknál álltam, megfordult a vitorla az árbóc körül és abban a pillanatban, hogy behúztam, beszakadt a vitorla a bummnál. Na, már csak ez hiányzott!
Visszavitorláztam a Rotorhoz, ahol Oszi kiváncsian várta, mit kaptunk, és sikerült szépen megállnom a hajó mögött és a kikötő kötelet elkapni. Újabb feladat: vitorla varrás!
A 20-30 csomós szél egész nap fújt, de a hajó a horgonyán stabilan állt (technikai infok: a mélység 6 méter, a kiengedett lánc hossza 35 méter + van rajta 2 lengéscsillapító, a horgony 30 kilos Bruce, a fenék iszap, jól tart).
A történetnek köszönhető, hogy most - este 8 körül - a hátam mögül sercegő hangokat hallok és kellemes halszagot érzek - ismét friss hal lesz a menü!
Az elmúlt két napban Oszi kitett magáért, tegnap ebédre egy isteni fokhagymás, ma pedig paprikás csirkepörkölt. A csirkét még tegnap vettük, de a csirke inkább egy galamb lehetett a mérete alapján. Miután megvettük és kezünkbe fogtuk, gyorsan vettünk még 4 csirkeszárnyat is, éhen ne haljunk.