Hajónapló: Rotor Világ I. rész: Irány az óceán in English

     2005.09.20 - 2005.11.15                                   »»   3/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 
...folytatás az előző oldalról

7. nap, 2005.09.26. Hétfő, Szardínia felé haladunk

Oszi tollából:
Ezt le kell írnom! Most 00.15 van, azaz nemrég kelt fel a hold. Legtöbben persze az igazak álmát alusszák most (mint pl. a Géza alias Rotorman), tisztelet a kivételnek, mi pedig nemrég hajóztunk el a Stromboli vulkánsziget mellett. 23 óra tájban keltettem a hajóstársamat, hogy ugyan ha látni akar valami igazán érdekeset, jöjjön ki a fedélzetre. Pedig addig én is csak egy vöröses foltot láttam a hegy tetején némi füstbe burkolózva. Na ahogy kászálódik a Géza, megindul szikraeső felfelé, megkezdődött egy kitörés! Nemakartam hinni a szememnek. Lelessítottunk és legalább 8-10 ilyen kénköves menkűt végigámélkodtunk, ami egyenként 15-30 másodpercig tartott, kb. 2-3 percenként. Ragyogó tiszta időben továbbindultunk Ustica sziget felé, Géza meg visszament aludni. Na ekkor láttam egy mégnagyobb csodát a természettől: jobbra hátul a Stromboli pöfögtet vörös izzásban, balról meg a Hold ( 3. negyedben) kiúszik méltóságteljesen az olajtengerből. Hát ilyet még tényleg nem pipáltam. ( Olajtengernek mi hivjuk a szélcsendben teljesn tükörsima vizet) Mint gondolom rájöttetek, a széljelző remekül működik, csak most sajnos nincs mit mutatnia a menetszelünkön kívül, csak még rá kell szoknom, hogy ne tekergessem a nyakamat, pedig már igen görcsben van. Remélem mostanában nem ég ki izzó az árbócfényben, mert olyan izomlázam lesz holnap a Géza felhúzásától.
01.40 Pozíciónk: 38-48,3N 14-54,8E, olajtengeren mmmmotorrrrrrrrrozzzzzzzzzzzunk.


Olajtenger

Hajnali 4-kor sikerült digitális rádióösszeköttetést létesíteni Halifaxal, 3504 tmf távolságban 14 MHz-en 600 baud sebességgel. Nem tudom, hogy ez rádióamatőr berkekben jónak számít-e, mindenesetre én nagyon örültem neki.
Fél 5-kor pontosan előttünk megpillantottam a radaron egy pacát. Kint semmilyen fényt nem láttam, nagyon izgatott lettem. Talán egy elhagyatott hajó? A tengeren az a szabály, hogyha valaki talál valamit, az az ővé. Szép lassan elkezdtem megközelíten az ismeretlen tárgyat. Eléggé párás volt a levegő, és ahogy az orrban álltam és meresztettem a szemem a sötétben tiszta karib-tengeri kalóznak éreztem magam. Csak nehogy én is egy kalózt találjak.
Mikor már kevesebb, mint fél mérföldre voltam, láthatóvá vált egy villanófény. Ez már rosszul folytatódik, lehet, hogy nem is elhagyatott ez a valami. Titkon még bíztam, hátha egy értékes áruval megrakott konténert észleltem... Szinte lépésben közelítettem, mert valahol, az agyam mélyen egy gondolat kipattant és kezdett tekeredni: nem hajó ez, hanem háló... Megvilágítottam Oszi nagy reflketorával és akkor már tudtam, hogy ez egy kirakott halászháló, itt a tenger közepén, több, mint 1000 méteres vízmélységnél. Még szerencse, hogy volt rajta egy radar-reflektor, ezért láttam meg a radaron. Jobbra forultam 90 fokot és nagy ívben kikerültem a helyet. Csalódottságomon nutellás háztartási keksszel enyhítettem.
5-kor átadtam az őrséget Oszinak.
Fél 9-kor keltem. A hajó csavartengelyének kenéséről egy zsírzó gondoskodik, amit másfél óránkét működtetni kell. Ebből reggelre kifogyott a zsír, úgyhogy gondoltam, reggeli előtt feltőltöm. Nagyon professzionálisan akartam kivitelezni a feltőltést - zsír bele egy kézi zsírzóba, majd azzal belepumpálva a tengely feletti hengerbe. Ebből annyi sikerült, hogy a zsírzóra ferdén tekertem rá a fedelet, és amikor levettem kiakadt a hátsó pumpa és a fél kiló zsír a pulcsimon és a nadrágomon kötött ki. Oszi mindjárt hozta a fényképezőgépet...
1 óra takarítás és manuális zsírzás után reggeli majd tengervízes fürdés következett.
Nagyon nem volt szél, ezért motoroztunk, viszont az Otrantói üzemanyagszámla rossz emléke még erősen élt bennem. Valamit ki kell találni, mert ez így megint egy magas gázolaj-számla lesz. Szél kb. 1-2 csomó. Próbáljuk ki a genakkert! Még soha nem volt annyi bátorságom, hogy felhúzzam. Tulajdonképpen a genakker/blister/spinakker mindíg kimaradt az életemből. Az elméletet nagyjából tudtam és volt önbizalmam. Mindent többszőr átgondolva előkészítettem a terepet, és örömmel jelentem, hogy sikerült felhúzni, haladni 1.5 csomóval, majd le is engedni anélkül, hogy elszakadt volna. Bár ez öröm volt, mégsem volt teljes, mert a motort továbbra is járatni kell. Oszi kicsit izgult, a nagy izgalmán egy kis whiskey-vel enyhített...
Egy kis kitérőt teszünk Szardínia előtt, Ustica szigeten akarunk venni kenyeret és szénsavas vizet Oszinak. Talán tudunk tankolni is?
12.12 poz: 38-46,8N 13-40,6E Seb=6 csomó, Utirány: 257, szél: N 1

Az előző bejegyzésnél hibásan szerepelt a hajó koordinátája, helyesen: 38-44,5N 12-53,5E.


Usticáról


Ustica egy magányos, nyugodt, kicsi sziget 60 km-re Palermotól. Kb. 1000 fő a lakossága. A szigetet övező tenger természetvédelmi terület, tilos a halászat, és egyes helyeken még csak áthajózni sem szabad. Ennek köszönhetően nagyon gazdag az élővilága, és ez biztosítja a helyi lakosok egy részének is a megélhetést - több búvárbázis található a szigeten. Túristák a búvárokon és néhe erre látogató vitorlázókon kívül nincsenek, így az egy tipikus olasz kisvárosi életbe csöppentünk bele: a szűk utcákban a házaik előtt varró nénik, a téren az ugrándozó gyerekek, miközben szüleik és a többi felnőtt egymással beszélgetnek, a nagy hangon perlekedő asszonyok, a városka kis közértjében felhalmozott iszonyú mennyiségű tészta.

Az időjárásról

A Földközi-tenger felett egy nagy kiterjedésű anticiklon áldogál, ennek hatására nincs szél, szépen süt a nap. A hőmérséklet éjszaka 22 fok, napközben felmegy 27-ig. 2 napja van ilyen csendes, napsütéses idő, előtt a folyamatos ciklonok hatására jó szelek, sok felhő, gyakori esők voltak. Ma volt az első nap, hogy fürdőgatyában napoztattam kicsit magam, úgyhogy még mindeketten fehérek vagyunk. A tenger vízhőmérsékletét megmértük, 25 fokos.

Élet a hajón

4 óránként van őrségváltás, aki örségben van, felel a hajó irányításáért, a hajónapló vezetéséért, neki kell figyelni a többi hajót a rádiót stb. Amennyiben szükséges, bármikor hívhatja a pihenőben levő társát (pld. vitorla reffelés, egyéb gond). A hajót effektív kormányozni ritkán szükséges, motorozáskor az elektronikus automata kormányt használjuk, vitorlázáskor a szélkormányt. Elegendő időnként ellenőrizni, hogy a megfelelő irányba haladunk-e, nem kell-e állítani a vitorlákon vagy a vitorlák felületét a változó szélnek megfelelően csökkenteni vagy növelni.
Éjszaka a pihenőben levő fél alszik, az örség virraszt. Napközben lehet pótolni egy kis szundizással az éjszaka kimaradt alvásidőt. A napközbeni örségbeosztást nem vesszük szigorúan.
Egy tipikus napon az alábbiak szerint alakul:
Éjfélkor Oszi felkelt, átveszem tőle az őrséget. Elmondja, hogyha valamire figyelni kell, pld. környező hajók helyzete és mozgása, környező navigációs veszélyek, szél alakulása. Időjárástól függően vagy kint vagyok és figyelek a vitorlákra, vagy ha ez nem szükséges, bent vagyok a navigációs asztalnál. A radaron folyamatosan figyelem a környező hajóforgalmat, kb. 5 percenként vizuálisan is kinézek a kabinból - rendben vannak-e a vitorlák, nem látom-e olyan hajók fényeit, amelyek a radaron nem láthatóak. Közben elolvasom az emailjeim, az üzeneteiteket, válaszolgatok rájuk, írom az online naplót. Ha megéhezem eszem valami nasst vagy hamletet vagy ami eszembe jut. Óránként vezetem a hajónaplót (ez egész nap folytatódik). Ha motorozunk, 2 óránként vizuálisan ellenőrzöm a motort, a csavartengely tömszelencét zsírzom.
4 órakor felkeltem Oszit, átadom neki az őrséget, majd kb. 8-ig alszom.
Megreggelizünk, elpakolunk, tisztálkodom.
Körülményektől függően a hajót építem tovább (mert még mindíg sok mindent kell befejezni), navigálok, a vitorlákat állítgatom vagy kapaszkodok.
Ebéd után Oszi le szokott dőlni aludni, én a délelőtthöz hasonlóan tevékenykedek.
Olyan szerencsés a természetem, hogy a napi két részletben 6 óra alvással teljesen ki tudom magamat pihenni.

A zsirzas
Ustica kikotojeben
5 órakor kikötöttünk Ustica-szigeten. Horgony leengedtük és farral kitolattunk a parthoz. Velünk egyidőben, de utánunk kötött ki egy németekkel teli charterhajó is, számomra érthetetlen módon keresztbe dobták a horgonyukat. Azért érthetetlen, mert úgy dobták le, hogy az oldaszélben, ami fúj, nem tart. Előttük dobtuk le mi a horgonyunkat, pontosan tudták hova. Minden hajó velünk párhuzamosan horgonyzott le, ők nem. Mindenesetre rendesek voltak, mert amikor pár óra múlva indultunk, ők is elindultak.
Eredetileg tankolni is akartunk, kikötéskor az első információ az volt a benzinkúton, hogy majd este 7-kor nyit. Körbe jártuk a várost, múlattuk az időt. 7-kor visszamentünk a kúthoz. Ma már nem nyitnak ki, majd holnap reggel 6-kor. Gyors kalkuláció: a tartalék üzemanyaggal együtt elegendő Szardíniáig a dízelolaj (legrosszabb esetet feltételezve, miszerint nem lesz szél, és végig motorozni kell - van rá esély, az időjárás faxok alapján, amiket rádión veszünk a Földközi-tenger ezen része szélmentes).
A németek készségesen elindultak előttünk. Szegények, éppen, hogy be tudták fejezni a vacsorát. Aztán elég érdekesen alakult az elindulásuk is, előszőr felhúzták a horgonyláncot, majd a kikötő közepén - valószínüleg véletlenül vissza is engedték az egészet. Mi már nem vártuk meg a fejleményeket, szépen kihajóztunk a kikötőből és célba vettük Szardíniát.
20.37-kor poziciónk: 44,5N 13-07,4E
TetoszerkezetA varos utcait jarjukHalaszok
Lemegy a nap es megint kint maradunk a sotet tengeren!


8. nap, 2005.09.27. Kedd, Találkozás a tenger élőlényeivel

Folyamatos szélcsendben, olajtengeren motorozunk tovább Szardínia felé. Körülöttünk-mögöttünk-mellettünk csak a víz és a víz. Csodálatos.
Oszi reggel gyakorolta a hagyományos navigációt szextánssal és a nap magasságának mérésével.
Ma a tenger élővilágát tanulmányozhattuk: hajnalban Oszi 30 centi átmérőjű foszforeszkáló meduzákat látott, napközben delfinek üdvözöltek minket, majd barátságonan integetett 4-6 teknős.
Egész nap gyönyörűen sütött a nap, mintha tudná, hogy ma van a szülinapom. A sok szülinapi jókívánságokat ezúton is mindenkinek köszönöm!
Délelőtt találkoztunk az Enigma nevű 4 árbócos vitorlással - persze ők is motoroztak. Egy jó fénykép kedvéért még az utírányunktól is eltértünk.
Találkoztunk még 1-2 nagy, konténerszállító hajóval is.
Napközben folyamatosan szereltem, befejeztem a napelemeket, a szélkormány köteleit átalakítottam.
Ebéd után a gázolajkannákból átfejtem 80 litert az üzemanyag-tartályba. Ennek már elégnek kell lenni Szardíniáig!
Délután Oszi nekiállt halat fogni. Abban a pillanatban, amikor bedobta a műhalat, rákapott egy fél méter körüli hal! Elkezdte behúzni, de leszakadt a horogról. Biztosan értesítette a társait, mert több kapásunk nem volt. Pedig kellett volna az vacsorához!
Most fél 8 van, mögöttem Öszi az ünnepi vacsorát készíti, a menü: halpástétom, sült gesztenye, tiramisu. Jó étvágyat nekünk!
19.41-kor poziciónk: 39-00N 10-23E

Az éjféli őrségváltásnál felfedeztük, hogy valami van a kidobott pecánkon! Nagy izgalommal húztuk be a damilt és egy 50-60 centi hosszú halat fogtunk. Sajnos már megdöglött. Nem tudjuk, mikor kapott a műcsalira, de este 8-kor még nem volt a horgon. Betettük egy nagy edénybe tengervízbe, Oszi holnap reggel fogja megpucolni.
És akkor most a közönség segítségét kérjük: azt a részt, amit nem tudunk megenni frissen, el tehetjük-e a hütőbe, mennyi idő alatt nem romlik meg, illetve egyáltalán azzal, hogy most csak tengervízben tároljuk, reggelig megromlik-e a hal?.


9. nap, 2005.09.28. Szerda, Zokni a vízben!

Tankolas Szardinian
A motorolajat is lecsereltem
Éjszaka értünk volna Villassimus (Szardíniai) városhoz, úgyhogy csökkentettem a sebességet, majd később a gyenge szélben motorról átváltottunk vitorlákra és 2 csomóval csörgedeztünk a partok felé - nem akartam éjszaka behajtani az ismeretlen kikötőbe.
Hajnalban még a kikötő előtt szemügyre vettük a halunkat és egy határozókönyv segítségével megállapítottuk, hogy egy 57 centi hosszú makrélát sikerült kifognunk. Oszi szakszerűen kibelezte, én meg közben kameráztam, fényképeztem (később kiderült, hogy nincs is a gépben memória kártya), majd kikötöttünk a kikötőben levő benzínkútnál és fájdalommal, de ismét feltöltöttük a tartályokat. Vízet grátisz vételezhettünk, úgyhogy a tartály feltöltésén kívül a hajót is lemostuk és kimostam az eddig összegyűlt szennyesem is.
A kikötő előtt aztán horgonyt dobtunk, úsztam egyet majd reggeli következet. Oszi közben kabinjában pihente ki az éjszaka fáradalmait. Letöltöttem a legfrissebb időjárásjelentéseket, majd délben elindultunk Mallorca irányába.
Teregetés közben beejtettem a zoknim a vízben: 'Zokni a vízben!' kiálltottam fel, és kihasználva az alkalmat szabályos 'Ember a vízben!' mentést hajtottam végre: bedobtam a frissen készült dan-bóját, GPS koordinátákat rögzítettem, miközben megkezdtem a Williams fordulót (aminek a lényege, hogy a forduló után pont arra az útvonalra jutok vissza amerre jöttem), majd kimentettem szegény vízbeesettet.
Közben Oszi elkezdte a halat sütni, és mondhatom nagyon finom illatok lengedeznek a kabinban. Reméljük az ize is ilyen jó lesz.
13.56-kor poziciónk: 39-03N 9-19E
Szaradnak a kuton kimosott ruhakCsendeletAz elso altalam pucolt halt
Megcsokoltam, de nem valtozott atA hasaban taltam egy kicsi tintahalatEz egy masik hal, csak ide keveredett a foto, bar nem tunik nagynak, tomzsi es kiados volt
A hajo elso kenyere

Isten volt a hal. Még 2 ember jóllakhatott volna belőle, pedig mi is degeszre ettük magunkat. A sikeren fellelkesülve ebéd után ismét bedobtuk a csalit, még kis sem engedtük teljesen a damilt, már rá is kapott egy kb. 40 centis makréla. Ezt most én pucoltam meg, beraktuk a hütőbe, megvan a holnapi friss ebédünk is.
Most annyira sietünk, hogy még kenyérért sem volt időnk megállni, úgyhogy nekifogtam a kenyérsütésnek. Eredetileg sőrkenyeret akartam készíteni, de sajnos Oszi megitta az utolsó dobozzal is, úgyhogy most hagyományos kenyér készül.
Közben motorlázunk Szardinia mellett, ha elhagytuk, megpróbálunk Menorcára eljutni, ha nem engedi a szél, akkor az alternatív cél Mallorca.
18.23-kor koordinátáink: 38-52N 8-49E


10. nap, 2005.09.29. Csütörtök, Nehéz éjszaka

Itt meg jo az ido
Szardínia és Menorca között a távolág 260 tengeri mérföld, amit 2 - 2 és fél nap alatt tudunk megtenni. 28-án indultunk délben. Az időjárás előre-jelzés szerint az első két napban kicsi szellők várhatók, majd harmadik naptól be fog indulni a Mistral: északnyugatról fújó erős szél, amely a Lioni-öbölben éri el a Földközi-tengert. Ereje hatalmas lehet, felkorbácsolja a tengert, a hullámok Szardíniát és Korzikát ostromolják. Az előrejelzés szerint mi akkor már Menorca védett kikötőjében leszünk. Feltéve, ha a szél is olvassa az előrejelzést.
Enyhe északi szélben hagytuk el Szardíniát és haladtunk Menorca irányába. Kritikus volt az időzítés, úgyhogy abban a pillanatban, ha a szél nem vitt legalább 4.5 csomóval, motort indítottunk, és a motor és szél együttes erejével haladtunk. El akartam kerülni a találkozást Mistrallal a nyílt tengeren. 29-én este már láttam, hogy a szél nem jól értelmezte az időjárás jelentést. Két hatalmas viharfelhőt még ki tudtunk kerülni, de aztán belekerültünk a sűrűjébe. Negyed 8-kor már motor nélkül teljes vitorlázattal 7 csomóval száguldottunk. Sajnos az elmúlt pár napban elfogyott a hold, ami eddig szinte nappali világosságot varázsolt az éjszakák sötétjébe, így nem láttuk mi történik körülöttünk. Este 10 és fél 12 között aludtam kicsit, majd átvettem az őrséget Oszitól. A szél 1 óra körül beerősödött, erősen túl voltunk vitorlázva, körülöttünk tajtékozott a tenger, ahogy a 10 tonnás hajótest 7-8 csomóval vágtázott keresztül a hullámokon. Csökkenteni kell a vitorla-felületet! A reffeléshez a biztonság kedvéért felkeltettem Oszit, majd be akartuk a fővitorlát reffelni (reffelni=csökkenteni a vitorla felületet). Szépen le is kicsinyítettük a fővitorlát, de az utolsó 10 centin elakadt a reffkötél. Előremásztam az árbóchoz - a reffcsiga eltőrt! Nem gond, csak éppen nem lehet reffelt állapotban megtartani a vitorlát, úgyhogy teljesen levettük. Ezzel jól is jártunk, mert a szél tovább erősödött. Az erősszeles génoával még mindíg 6 csomóval száguldottunk. Ráadásul a hullámok és a szél pont abból az irányból jöttek, ahova el szerettünk volna jutni - Menorcára. Nem tudtuk az irányt tartani, folyamatosan csúsztunk le az előre kitűzött útvonalról. Ez egyébként nem volt gond, mert legrosszabb esetben nem Menorcára, hanem Mallorcára jutunk. De mi nem adjuk fel ilyen könnyedén.
A koromsötétben hatalmasakat rázkódott a hajó, ahogy egy-egy hullámra felszaladt, majd belezuhant a hullám mögötti mélységbe. Hogy mi van körülöttünk, arról csak sejtésem lehetett, a kokpitszékeken állva a hullámok taraját néha ki tudtam venni a fejem felett... Közben a széjelző 30-35 csomó körül táncol, néha eléri a 40 csomót is. Negyedszelen szorítottuk a szelet, már amennyire tudtuk. Hátra nézek, a szélkormány folyamatosan rázkodik, rezonál, mintha bármikor ki akarna szakadni a helyéről, a lapátja villámgyorsan követi a szél és a hajó mozgásának változását - a kormány 3-5 fokokat mozog hihetetlen sebességgel jobbra-balra, a hajó pedig egyenesen halad tovább, pontosabban tartva az irányt, mint egy profi hajóskapitány tudná, és persze nem fárad el és nem kér enni sem.
Hihetetlen ez a hajó - meg sem kottyan neki a szél és a hullámzás, aki itt gyenge lehet az az ember, mert fél az ismeretlentől. A hajó pgondoskodik magáról, nekünk csak kapaszkodni kell...
Fél 4-kor Oszi felkelt, nem bírt aludni. Én nem érzemtem túl jól magam, tengeri betegség jeleit észleltem magamon. Lefeküdtem a nedves kabinban pihenni. Ezt nem kellett volna, a déli szemétmaradék, a hullámok és a sötétség megtette a magáét, rohantam a korláthoz és megetettem a halakat. Megkönnyebbülve aludtam 1 órát, majd csatlakoztam Oszihoz a kokpitban. Közben felkelt a nap, és ekkor megláttuk, ahogy 4-7 méteres hullámhegyek rohangásznak körülöttünk. Abszolút nem volt félelmetes, sőt, gyönyörű, lenyügőző! Ezek a hullámok már olyan méretűek, hogy a hajó nem belecsapódik, hanem kényelmesen megmássza őket, hogy aztán a tetején átbukva szánkázzon lefelé.
11 órára normalizálodott a helyzet, lecsökkent a szél, persze a hullámok egy darabig még maradtak. Menorcához képes 10 mérfölet csúsztunk délebbre (39-35N 4-21E). Az a kis szellő, ami megmaradt, az pont az utirányunkból fújt, úgyhogy végigmotoroztuk az utat Mahon-kikötőjébe. Pearl Harbour után ez a világ 2. legnagyobb természetes kikötője. Kikötöttünk egy bójára, majd megkezdtem az orrkabin kiszárítását, ugyanis az éjszaka nyitva maradt az ablaka (az ablakra rá volt téve Rotorka, de a szél be tudta alá fújni a vízpermet). Egyébként mindketten és Rotor is tökéletes állapotban vészelte át az eseményeket, gyakorlatilag meg sem kottyant neki.
Ma lesz az első éjszaka, hogy nem megyünk közbe. Furcsa érzés...már az is nagyon furcsa, hogy nem kell kapaszkodnom, miközben ezeket a sorokat írom...
21.35-kor poziciónk: 39-51N 4-18E

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2357280