| 2018.02.12 - 2018.04.25 »» 2/5 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
9. nap, 2018.02.20. , Pangkor sziget és a szárazföld között horgonyzunkReggelre szép tiszta lett az előtte rozsdás láncunk, melyet a kövek szinte fényesre csiszoltak. Egy lassú reggeli után, 11-kor indultunk tovább, mert szép látványt nyújtott a sziget a hajóról. Nem a 4 csomós szél segített a haladásban, hanem a 2 csomós áramlás. Délután kettőkor találtunk egy kis öblöt Pangkor szigete mellett, ahol lehorgonyoztunk és azt terveztük, hogy megnézzük a láthatóságot a vízben.
A 8 lóerős külmotor nem indult be, ezért a kicsi motort szereltük fel a csónakra.
Optimistán bepakoltuk a sznorkel felszerelést a bociba és száguldottunk is egy mellettünk álló kis szigethez. A láthatóság majdnem zéró volt. Még a saját kezünket sem láttuk a vízben. A kis sziget azonban tele volt lármázó makákó majmokkal és vidrákat is láttunk ahogy bevetették magukat a szikláról a tengervízbe. Nem is tudtuk, hogy vidrák a tengernél is élnek!
Este kimentünk a partra vacsorázni és egy fenséges rák- és halvacsorával ünnepletük megérkezésünket az első igazi turistás, pihenős szigetre. A szárazföldön az egyik kedves maláj el is dobta Gézát a mociján a benzinkútra, mert vittük magunkkal a kannát, miután megkérdeztük, hogy hol lehet üzemanyagot tölteni. Minden sarkon sznorkelző és más túra helyeket hírdettek. Egyet mi is kinéztünk magunknak a térképről a következő napra. |
10. nap, 2018.02.21. , Giam sziget sznorkel és Pangkor körbemotorozásaNem tudjuk, hogy honnan szedték vagy fotoshoppolták a sznorkelező képeket, melyeket a parton hírdettek, mert hiába sznorkeleztük körbe az egész Giam (Koral) szigetet, ahova a turistahajókkal is mennek, nem túl sokat láttunk a vízben néhány halat leszámítva. Hiába horgonyoztunk át a hajóval, a láthatóság itt sem volt fél méternél több. De amikor kijöttünk a vízből a lányoknak és fiúknak is egyaránt barna szakálluk volt a barna alga miatt, ami úszott a vízben. Kénytelenek voltunk beugrani a hajóról és lemosni magunkról ezt a nyálkás, tapadós algát.
A halászbárkák a semmiből vagyis a két sziget közötti átjárón keresztül tűntek fel a horgonyzó helyünkön. Valamit mutogattak nekünk, amit nem értettünk, majd köröztek egyet körülöttünk és már mentek is tovább. Szerintünk, erre fognak halászni este és bejelöltek minket a GPS-ükön. Ezek a bárkák úgy néznek ki, mintha a Mad Max című filmből léptek volna ki, azóta mi úgy hívjuk őket, hogy a Mad Max hajók.
Délután jobb ötletünk támadt és robogókat béreltünk, melyekkel körberobogtuk a szigetet. Pangkor-hoz nincs híd, sem járművet szállító komp és limitálva van a járművek száma a szigeten. Itt nem kellett az ázsiai kaotikus vezetéstől tartanunk, mert alig voltak autók a szigeten, többnyire csak motorokkal találkoztunk. Sok szép dolgot láttunk, vizen úszó mecsetet, korai holland erődöt, egy hindu templomot és csodás kínai templomokat. Este visszamotoroztunk az előző esti étteremhez, hogy ismét ott vacsorázzunk, de a hal adag most valahogy kisebbnek tűnt, pedig ugyanannyit fizettünk.
Éjszaka, ahogy sejtettük, elrobogtak mellettünk a halászhajók. Nemcsak a horgonyfényünket használjuk az itteni horgonyzóhelyeken, hanem a hátsó árbocunkra feltettünk egy villanó fényt is, mert a horgonyfény túl magasan van a halászok szempontjából és nehezebb észrevenni. |
11. nap, 2018.02.22. , Penang mellett Jerejak szigetnélAz éjszaka nyugati szumátra szél lehetett a távolban, mert amikor 8 előtt felhúztuk a horgonyt és kihajóztunk a védett öbölből, ahol úgy aludtunk mint a bunda, fél-egy méteres döghullámzás volt nyugatról, az észak-északkeleti szél ellenére. Közben kikerültünk néhány halászhajót és a hozzájuk tartozó bójákat, melyek a hálókat jelezték. Ebben az erős hullámzásban nehéz volt látni a bójákat, de amikor halászcsónakot láttunk, sasoltuk a vizet a bóják után. Az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy előttünk esőfelhő volt, a tenger pedig irdatlan mennyiségű szemetet hozott, műanyag flakonokat, poharakat és egyéb bútoralkatrészeket is. Ebéd után pedig megállt a szél, a döghullámok tetején olaj tenger volt. A mélységet nem lehetett látni, mert a tenger színe kék-zöld-sárga-fehéres között váltakozott folyamatosan, pedig messze jöttünk a partvonaltól. Egy helyen a térkép 12 méter helyett csak 4.5 métert találtunk, de rajta volt a térképen, hogy korábban alacsonyabb vízmélységet jelentettek ezen a helyen. Mindenestre, mi rögtön tovább távolodtunk a szárazföldtől, amíg a 8 métert el nem értük. Valamivel 5 óra után értünk az első hídhoz, mely Penangot összeköti a szárazfölddel. Még delfinek is játszadoztak előtte. Impozáns híd, ami alatt izgalmas átkelni, főleg egy squall-ban ami pont előttünk volt, de így még szebbnek látszódott a híd a szürke, sötét felhővel mögötte. Sajnos a híd magasságát nem tudtuk meg, de gondoltuk, hogy a mi 13 méteres árbocunk át jut alatta. Az árbocunk felett még volt néhány méter. (A Sail Malaysia hajózási pilot szerint egy írásos hivatalos engedély kellett volna, hogy áthajózhassunk alatta, de hogy kitől kell kérni ezt az engedélyt arról nem szól a fáma.)
Már nem volt időnk a sötétedés előtt George Town-ig eljutni, ezért Jerejak mellé horgonyoztunk. A helyi kikötőkapitány megtiltotta, hogy a Jerejak sziget mellé horgonyozzanak a vitorlások, de ezt láthatóan nem ellenőrzik, mert több hajós ezt használja. Mindenesetre érdekes volt a horgonyzóhelyen a mögöttünk levő dzsungel a majmokkal a szigeten és az előttünk levő zajos város kontrasztja. |
12. nap, 2018.02.23. , A hokkienek új évi ünnepe George Town-ban, PenangTízkor indultunk tovább George Town felé. Még egy híd alatt át kellett hajóznunk, de ez már gyerek játék volt az előző hídhoz képest, mert biztosak voltunk a magasságban. Az viszont kicsit ijesztő volt, hogy az előző napi híd után a térkép szerinti 12 méteres vízmélység helyett 4-7 métert mutatott a mélységmérő.
Délben lehorgonyoztunk George Town elé. Volt egy vizitaxi telefonszámunk az egyik hajóstól, mely ki is jött értünk fejenként 5 ringitért. A kínai klánok mólóján keresztül vezetett az utunk a városba. Ezeken a mólókon kisebb szentélyek is vannak a butikok mellett. A legérdekesebb a sárkányos szentély a móló végén.
Első utunk egy food courtbe (olyan udvar, ahol olcsóbb kifőzdék működnek, különböző étel kínálatokkal) vezetett, majd a bejelentkezés után (a kikötő kapitányságon) egy kínai templomot (Hean Boo Thean Kuan Yin Temple) akartunk megnézni a tengerparton (erre pont ráláttunk a hajóról). Ahogy kiszálltunk a taxiból, egy csapat oroszlán táncos (lion dance) és petárdások (fire crackers) vonultak el előttünk. Mi rögtön rohantunk utánuk. A kínai hokkienek új évi ünnepe volt ez. A menet a sárkánytánccal otthonok és templomok előtt vonult el. Néhány templomban (pont a Kuan Yin-ben, amit kinéztünk magunknak) nagy dobpergéssel és sárkány és oroszlán táncokkal ünnepelték az új évet. A menet egészen Chew klán molójához ment vissza, ahol folytatódott az ünnepség és a vegetáriánus étel osztás, amivel minket is kínáltak.
De mi inkább az indiai konyhát néztük ki vacsorára, miközben a vizitaxis telfonált, hogy 7-kor lejárt a munkaideje, vissza akarunk-e menni a hajóra (fél nyolc volt). Mondtuk neki, hogy 20 perc múlva ott vagyunk. Kedves volt tőle, hogy nem feledkezett meg rólunk, mert mi nem is sejtettük, hogy csak 10-től 7-ig jár. Sajnos a klánok mólójához nem lehet bocival kikötni, hacsak nem ismerkedünk össze az egyik klánnal. Holnap új horgonyzóhelyet kell keresnünk, mert Tomi karaoke helyet keresett a következő estére. |
13. nap, 2018.02.24. , Városnézés George Town-ban, PenangCsak a szeméttelep mellé tudtunk horgonyozni, mert csak itt lehet kijutni a bocival a partra. Meglepetésünkre egy régi hajós ismerősünkkel (Lady Ann) is összefutottunk a horgonyzóhelyen, akikkel utoljára Panamában találkoztunk. Itt van egy halászkikötő, de kulccsal zárják és csak 5-ig üzemel, ezért itt nem tudtunk kikötni a bocival.
Egy gyors reggelire ugrottunk be a Black Kettle kávézóban, de közben összefutottunk hajósokkal akikkel sztorizni kezdtünk és a kiszolgálás sem volt túl gyors a kávézóban. Mindenesetre érdekesen alakult a reggel, csak egy kicsit lassabban, mint gondoltuk. Egy térképet szereztünk egy hotelből, majd nyakunkba vettük a várost. George Town Penang szigetén egy színes, multikulturális és történelmi város. Kuala Lumpur után a legnagyobb Malajziában és azt mondják, hogy Délkelet-Ázsia egyik legélhetőbb városa. Ráadásul a kelet szilikon völgyének is nevezik, mert rengeteg informatikai cég kutató-fejlesztő közponptja itt van. Utcai zenészek, tornászok és más artisták szórakoztatják a bámészkodókat és a falfestmények is művésziek. Belvárosa teljesen cigaretta mentes. Vannak történelmi múzeumok, galériák, egy batik múzeum és egy 18.századi erőd is (Fort Cornwallis - érdemes az idegenvezetőt meghallgatni, főleg ha pont jön egy squall). Az utcán egymás mellett sorakoznak a mecsetek, hindu és a kínai templomok, sőt még thai buddhista templom is van. Az egykori kínai klánok és Baba-k örökségeit közszemlére tették, melyek ma már szintén múzeum formájában működnek. Annyi látnivaló van, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. A 18. és 19. századi örökségek elevenednek meg épületek, múzeumok és templomok formájában, nem véletlen, hogy George Town-t is jegyzik az Unesco Világörökségi listán. Minden izgalmas, színes és érdekes, a város minden része részletekbe menően művészi. És az étel-kavalkádról még nem is szóltunk, mert bizony ebben a városban nem marad éhes az ember. Keleti és nyugati éttermek, kávézók és bárok sorakoznak amerre csak az ember jár. Ez George Town és még ennél is sokkal több...
Este a Red Garden Food Paradise-hoz tévedtünk, ahol zenés-táncos szórakoztató műsor fogadott minket. Itt mindenki kénye-kedve szerint választhat az ételkavalkád között. A karaoke bár, amit kinéztünk és ahova betértünk, üres volt, ezért döntöttünk inkább az élettel teli Red Garden mellett. Megint éjfél körül érkeztünk haza és most nem kellett a vizitaxi miatt aggódni, mert egy széttört rámpán hagytuk a csónakunk, ahol a helyiek pecázni szoktak. |
14. nap, 2018.02.25. , Penang domb megmászása és a Kek Lok Si templom új évi fényeiReggel Penang leghosszabb kávézójában reggeliztünk, majd a Pinang Peranakan Mansion-be (urasági villa) mentünk, amely, egy gazdag Baba (kínai-maláj férfi) és Nyonya (kínai-maláj nő) életmódját mutatta be. A villát gyönyörűen felújították és fantasztikus gyűjtemények találhatók benne: főnixes porcelánok, kristályok, európai szobrok és más antik tárgyak, ékszer remekművek (például a jégmadár tollából készült ékszer) a fiatal 12-14 éves Nyonya-k kézimunkái: ruhák, papucsok, más hímzések.
Ezután a botanikus kerthez vitettük magunkat, ahonnan az 5-ös kaputól egy séta indul a Penang dombra, mely körülbelül 800 méter magas. A domb utolsó 300 métere a legmeredekebb, mert 35%-os emelkedő van benne. Szép kilátás nyílik a városra innen. Lefele egy gyors siklóval jutottunk le a dombról, ahonnan pedig Délkelet-Ázsia legnagyobb templomához, a Kek Lok Si templomhoz mentünk, melyet a kínai új év alkalmából egy hónapra kivilágítottak. A templom komplexus a pagodával és sztupával lélegzet elállító volt.
Este megint a Red Garden-ben vacsoráztunk, mert az előző este is jól éreztük magunkat itt. |
15. nap, 2018.02.26. , Egy utolsó fürdőzés TomivalReggel korán kieveztünk a partra. Egy sofőrrel elvitettük magunkat Penang északi részére Batu Ferringhi-be mely hosszú homokos starndjáról híres (kb 1 óra George Town-tól). Itt találtunk egy lassú kávézót, ahol megreggeliztünk, majd kivonultunk a tengerpartra. Elég nagy volt a hullámzás és mindenki a vízisport eszközöket ajánlotta (a napozóágyak és székek is fizetősek voltak, de mi lealkudtuk a 30-ról 10 ringitre, mert tudtuk, hogy nem maradunk sokáig). A tengerpart is multikulturális volt. Mindenesetre itt meg mertünk mártózni a vízben, pedig a láthatóság itt sem volt tökéletes. Penang nem a víztisztaságáról híres. Az iparterületek teret hódítottak, a vízbe például ahol horgonyzunk beengedik a csatornát, melynek kellemetlen szaga van.
Ha jellemeznünk kellene Malajzia nyugati partját eddig, nem igazán a fürdőzést tennénk első helyre, inkább a kultúrájukkal és történelmi emlékeikkel tündökölnek ezek a területek és városok, és ezekből akad bőven.
Tomitól a reptéren búcsúztunk el.
|
17. nap, 2018.02.28. , Avatar - Titkos kert (Jalan Tokong részen)A mai napunk egészségügyi kontrollal telt. Kiváncsiak voltunk, hogy működik a Penang-i egészségügy, mert sok külföldi az itteni szolgáltatásokat használja. Erre rá is ment az egész napunk, mert nagyon lassú. Még egy hajós találkozót is le kellett mondanunk miatta.
Ezután már csak vacsorázni mentünk a Boat Food Court-hoz és megnéztük a Titkos kert fényeit a Jalan Tokong részen. Azt hittük ez valamilyen turista látványosság, de kiderült, hogy a Thai Pak Koong templom kertjét díszítették fel a kínai új évre és csak 1 ringit a belépő. Igazából a fényekkel és díszekkel egy romantikus kertet varázsoltak a templom kertből, mely az Avatar című film fényeire emlékezteti az embert.
A helyi durian nem volt túl jó, de sajnos nincs szezonja a durian-nak (május-június a szezon) és azt gondolják az árusok, hogy akármit adhatnak drágán a turistáknak (itt a XO durianért 50 ringetet kértek, amit Port Dickson-ban ettünk sokkal finomabb volt és csak 25 ringitet fizettünk érte, mert lealkudtuk a 28-ról.) |
18. nap, 2018.03.01. , Hajós találkozóDélelőtt a külmotorokat szereltük. A kicsinek a karburátora nagyon berozsdásodott, amit ki kellett tisztítani. A nagy karburátorában is dugulás volt, ezt is kitisztítottuk és sikerült be is indítanunk őket.
Még volt egy kis időnk az esti találkáig, ezért elmentünk a hindu Hill Top templomhoz, ahonnan nemcsak csodás kilátás nyílik a városra, de a hindu szertartásokat is meg lehet nézni a templomban. Mi az istenek fürdetését láttuk. Ezután még a Panang-i híres fekvő buddhát egy thai templomban és az álló buddhát is megnéztük egy mellette levő burmai temploban.
A korábbi Sail Indonesia-n résztvett ismerőseinkkel találkozunk (Sea Monkeys), akikkel egy vegetáriánus indiai étterembe mentünk (ahol volt vegetáriánius csirke és hal is), majd a Safe Room nevű kávézóba, ahol folyékony nitrogénnel hűtik a patogatott kukoricát és a kókuszos fagyit. |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
