Hajónapló: Lau szigetek és Észak-Fidzsi in English

     2013.07.22 - 2013.09.27                                   »»   7/8 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345678

 
...folytatás az előző oldalról

57. nap, 2013.09.16. Hétfő, Kirándulás egy kráterhez

Reggel felvettük Willy-t a falu előtt. Az erős szélben továbbra sem lehet itt horgonyozni, ezért Willy-t testvére hozta ki csónakkal az öbölbe, ahol átszállt a Rotorra. Willy családjának van egy szigete nem messze a falutól, ahova elvitt minket kirándulni (vagyis mi vittük őt, de ő volt a túravezető).

Egy vulkánt másztunk meg vele, amelynek a partján narancsos homok futott és a tetejéről a kráterre lehetett rálátni. A kráterben a víz tükörsima volt, mert egy zátony védte a kráter beszakadt oldalát.
A hegyen kecskéket láttunk és Willy puszta kézzel akarta elkapni őket, de így csak kecske-kergetőzés lett belőle. Willy a kecskét akarta felajánlani ebédre, amikor hallotta, hogy elfogyott a húskészlet a hajón. Mondtuk neki, ne aggódjon, bizza ránk az ebédet.

A kráter oldalában van egy barlang, ahova, még Willy sem mászott be, mert először utat kell törni hozzá. A polinéz harcok idején a falu fenn volt a hegyen ugyanúgy, mint Fulanga-n. Meséltünk Willy-nek a Fulanga-i csontokról. Mondta, hogy ebben a barlangban is lehetnek csontok, de még nem sikerült neki felderítenie.

A kirándulás előtt elfogyasztott dinnye és papaja magokat is elültettük a szigeten. Willy megígérte, ha kikel, akkor küld egy képet róla nekünk. Ügyesen a magokat fatörzsbe vagy alá tette, hogy a kecskék ne nyúljanak hozzá. A vulkán tetején különben kiváló az internet kapcsolat.


58. nap, 2013.09.17. Kedd, Tengeri kígyó a fedélzeten

Egy rosszab dolog van annál, ha az ember kígyókról álmodik, ha reggel kígyót talál a fedélzeten. Reggel amikor kinyitottuk a fedélzeti ládát egy tengeri kígyó hűsölt mögötte a vízlevezető csatornában. A fekete-fehér csíkos tengeri kígyónak mérges a harapása (10-szer mérgezőbb, mint bármelyik szárazföldi kígyóé), de azt mondják, hogy olyan pici a szája, hogy embert nem tud vele megharapni. Azért ezt nem próbáltuk ki, ezért óvatosan fogóval fogtuk meg a nyakát, majd visszaengedtük a tengerbe. Szerencsére ez a tengeri kígyó nem egy agresszív hüllő, hanem elég békés és már többször láttuk siklani a vizen. A csíkos bőréért vadásszák, ezért Japánban és a Fülöp-szigeteken már a kihalás veszélye fenyegeti, pedig megvédi a korálokat tisztogató halakat az angolnáktól.

Nem hisszük, hogy a hajóra fel tudott volna jönni a vízből. Az lehetséges, hogy az előző nap Willy sznorkelezős zsákjából kúszott ki, amikor túráztunk, mert melege lehetett a fedélzeten. Amikor a falubeliek reggel kijöttek Willy-vel elbúcsúzni, mondtuk Willy-nek, hogy itt felejtette a kígyóját. Amikor meghallotta, hogy kígyó volt a fedélzeten, szörnyülködve mondta, hogy ő fél tőlük, de azért felajánlotta segítségét a kígyó eltávolítására. Amikor megtudta, hogy már megtörtént az eltávolítás, akkor láthatóan megkönnyebült. Azért a képet ígéretünk szerint elküldjük neki, hogy máskor kössön csómót a sznorkelezős zsákjára.

A kígyós sztori gondolataival átpillangóztunk a Rabi szigetre (ejtsd: Rambi). Az északi Albert Cove-t (kb 19 mérföld) céloztuk és a Florida pass-on keresztül jutottunk be a lagúnába, majd óvatosan kerülgettük a zátonyokat. Nagyon jó volt a láthatóság és a víz színe olyan gazdag árnyalatban hozta a kékeket, mintha egy festő palettáján siklott volna a hajó. Rabi sziget története, már régóta érdekelt minket, ezen a délutánon a lakosai szájából hallottuk az egész történetet. (Ezt a történetet a következő napra tartogatjuk.)


59. nap, 2013.09.18. Szerda, Albert Cove (Rabi)

A Rabi sziget története egy szomorú eseményre nyúlik vissza a csendes-óceáni térség történelmében, mindez nem akadályozta meg a lakosságot abban hogy viszonylag boldog életet éljenek a szigeten sok mosollyal és más kultúrák melegszívű befogadásával. A Rabi sziget lakói nem fidzsiek, hanem Mikronéziából az Ocean Island-ről vagy másnéven a Banaba szigetről származnak és 1945-től három hullámban telepítették ide őket, mivel a saját szigetük lakhatatlanná vált.
A Banaba nép egy külön etnikai csoport az egyenlítőnél távol más szigetektől, de ma már Kiribati-hoz tartozik a sziget. A Banaba sziget természetes erőforrásait 1900-1979-ig az Angol Foszfát Társaság bányászta ki ami azt eredményezte, hogy a sziget felszínének 90%-a tönkrement és lakhatatlanná vált. A bányászati jogdíjat jórészt a kiribati állam szedte be (a banabaiak azt mondják a díj őket illetné). Már a világháború előtt szó volt a lakosság kitelepítéséről, amely teljesen szabad utat adhatott volna a bányászatnak és amelyet akkor a helyi lakosság elutasított. A világháború idején azonban Japán megszállta a szigetet és a lakosság nagy részét más szigetekre deportálta. A világháború végével az angol kormány a Rabi szigtere telepítette a megmaradt lakosságot melyet az ausztrál Lever Brothers-től vásárolt meg. A Rabi sziget fidzsi lakosságát pedig Taveuni-ra telepítették miután azok felkelést szerveztek a tongai lakosok ellen, akik végül elhagyták a szigetet. Az első év hurrikán szezonját az új szigeten azonban a banabai lakosok közül nem mindenki élte túl. A lakosság nagy része nem tudta mi az a hurrikán és nem tudott állatokkal gazdálkodni (néhányuk nem is látott disznót vagy tehenet egész életében). A fidzsi állam végül minden lakosnak állampolgárságot adott (ma körülbelül 5000 banabai él szerteszét).

A hajóval megérkezve, mintha egy másik országban járnánk Fidzsin belül. A banaba nép nyelve a gilbertese. A parton mauri szóval köszöntenek (Kelet-Fidzsin bula-t használnak) és sapo-val búcsúznak el (Kelet-Fidzsin moce-t használnak), a köszönömöt korapa-nak mondják (Kelet-Fidzsin vinaka-t mondanak). Jóllehet a metodista vallást és a kávázást átvették a fidzsi kultúrából, alapvetően mások a szokások ezen a szigeten és nincs fidzsi értelembe vett törzsfőnök, ezért sevusevu-t sem kell csinálni. A banabák mind a fidzsi mind a kiribati parlamentben képviseltetik magukat. Fidzsi állampolgárok kiribati útlevéllel. Nyolc tagja a Rabi sziget tanácsának igazgatja a szigetet. A leszármazottak soha nem jártak az anyaföldön, de arról mesélnek, hogy egyszer Banaba újra virágozni fog és akkor visszatérnek. Az identitás keresés, a kultúrájuk elvesztése és a beilleszkedés súlya nehezedik az itteni lakosság vállára. Az új generáció azonban a fidzsi iskolarendszerben már lassan a nyelvet is elfelejti (angolul és fidzsiül oktatják őket). A szigeten van általános és középiskola is.

Albert Cove ahol horgonyzunk a helyiek üdülője, kristálytiszta vízzel és jó sznorkelezési lehetőséggel. Nekünk itt alkalmunk nyílt delfinekkel úszni az öbölben. A helyiek engedélyt adtak hogy a parton sétáljunk, de a helyi rendőrség elvárja, hogy az ideérkező hajók bejelentkezzenek a szigeten. Mi ezt meg is tettük Nuku-ban a nyugati parton, ahol találkoztunk a Tiger nevű amerikai hajóval Fulaga-ról. Miután a rendőrségen minden papírunkat megnézték (még a Copra Shed Marina számlát is), áthajóztunk a Katherine öbölbe a sziget déli oldalára. Útravalóként egy kis hal lapult a hűtőben, amit az egyik új-zélandi hajóról kaptunk az Albert Cove-nál (2 hajó állt itt Új-Zélandról).


60. nap, 2013.09.19. Csütörtök, Katherine öböl (Rabi)

Behajózva az öbölbe egy hatalmas templom villan ki a dús növényzetből, mely olyan hatásos látványt nyújt, hogy mi teljesen megfeledkeztünk arról, hogy Fidzsin járunk. Az öbölben a halászok fa kenukkal halásznak, amely ismét visszazökkenti az embert a való világba. A sziget északi részével ellentétben a növényzet mangrove a parton és ezért a víz mindig iszapos és zavaros.

Egy ír hajóval (PeggyWest) parkolunk együtt az öbölben. A helyiek olyan sok banánt, kókuszt és papaját adnak nekik, hogy a felét mindig áthozzák a mi fedélzetünkre. Ezért a gyümölcskészletünkről már nem kell külön gondoskodnunk.


61. nap, 2013.09.20. Péntek, A Rabi sziget tanácsának az elnöke

Reggel megkerestük a Rabi sziget tanácsának elnökét, Billy-t. Gondoltuk, szólunk neki, hogy szeretnénk kicsit körülnézni a faluban. Billy háza előtt van egy biliárd asztal, amit úgy tűnik gyakran használnak a fiatalok. Billy szívesen megmutatta a falut és felvitt minket a falu mögötti dombra is, hogy jobban szemügyre vehessük a területet. Azt mondta kb 400-an élnek ebben a faluban, amit mi egy kicsit sokallottunk, de lehet, hogy beleszámolta a Suva-n élőket is. A hatásos templom közelről nézve nincs olyan jó állapotban, mert egy-két hurrikán már egy kicsit megtépázta, ahogy a házakat is. A szigetlakók többsége hurrikán biztos betonházakban lakik és egy pálmatetős konyha szolgál a főzésre a házak mellett. Állítólag, amikor az áttelepítettek megérkeztek, csak sátrak álltak rendelkezésre és a kókuszültetvény házai a Lever Brothers-től. Három kisbolt van a faluban (az egyik Billy boltja). De angol krumplit (ahogy a helyiek hívják) egyik sem árult, annak ellenére, hogy felírták az árlistára. Amikor az egyik boltost megkérdeztük, hogy tud-e adni yam gyökeret helyette, akkor elmosolyodott. A yam-ot a boltok nem árulják, de ő szívesen küld a fiával néhányat a hajóra a saját kertjéből, mondta. Ezután az általános iskolát látogattuk meg, ahol a nyolc évesek rajongtak körbe minket, mert pont szünet volt. Jóllehet a falvak a tengerparton vannak az iskolákat feltelepítik a dombok tetjére (biztonságot nyújt árhullámban). A kávát termesztik a házak előtt és szárítják is.

Délután megérkezett a boltos fia a yam gyökerekkel a hajóhoz. Mivel pénzt nem akart elfogadni az áruért (így be fog csődölni a bolt) színesceruzákat és füzeteket adtunk a gyerekeinek. Este megvendégeltük az ír párt. Kivételesen fidzsi dahl levest (amelyhez a yam gyökeret is felhasználtuk) és pizza-t készítettünk.


62. nap, 2013.09.21. Szombat, Küldöttség Nauru-ból

Megérkezett a két új-zélandi és egy amerikai hajó az Albert Cove-ból. A hullámzás túl nagy lett abban az öbölben az északiasodott szélben és egy ciklon fog elhaladni fidzsi körül, amelynek esőfelhői már láthatók az égen (egyik előrejelzés alatta másik felette mutatja).
Az új-zélandi hajó ismét halat fogott, hozott és osztott szét az öbölben a többi hajósnak, köztük nekünk is.

Ma az öböl másik oldalára kötöttük a bocit, hogy felfedezzünk egy másik boltot és a szomszédos falut is. Alig fél órányi sétára találtunk rá egy nagyobb épület-komplexumra. Itt krumplit is árultak és a helyiek egy új üzleti vállalkozás keretében akarnak éttermet nyitni. Amikor beléptünk éppen ebédeltek és azonnal az asztalhoz invitáltak minket is, amelyet udvariasan visszautasítottunk. Ha mindenkit ingyen vendégelnek meg, akkor nem lesz profitábilis a vállalkozásuk, de lehet, hogy a boltból is megélnek majd.
Folytattuk utunk a következő faluba. Amikor megérkeztünk egy fiatal férfi köszöntött minket és kérdezte, hogy meghívhat-e minket egy frissítőre. A meleg, párás levegőben, ez a meghívás nagyon jól esett. Akata házában ültünk le a fonott szőnyegre, amikor hatalmas eső érkezett. Nagyon örültünk, hogy tető van a fejünk felett. Akata elmesélte, hogy ő Suva-ról érkezett, hogy csatlakozzon a naurui delegációhoz, akik sátrakban laknak most a faluban. Akata itt született Rabi-n, de fidzsi felesége van és Suva-n laknak. Megadta a címét, ha Suva-n járunk, keressük fel. Elmesélte, hogy a naurui delegáció azért jött konzultálni, mert hasonló helyzetben vannak, mint egykor Banaba szigete.


63. nap, 2013.09.22. Vasárnap, Istentisztelet, Rabi sziget

Mivel a szigeten két falu lakosaival is megismerkedtünk, két istentiszteletre szóló meghívásnak kellett volna eleget tennünk. Úgy tűnt a ciklon már nincs túl messze, ezért a közelebbi helyszínt választottuk (a másik falu 1 órányi séta lett volna).

Reggel 11-kor gyülekeztek a helyiek a templomban. Az egyik oldalon a férfiak a másik oldalon a nők foglaltak helyet. Egy metodista papnő vezette az istentiszteletet az ifjúság gyors megkeresztelése után. A kórus ismét szépen énekelt.
A faluban minden vasárnap közös étkezés van a templom gyülekező vagy rendezvény helyiségében, a földszinten. Néhány családot kijelölnek (minden héten másikat), hogy elkészítsék az ételeket és utána felszolgálják azt. Az ünnepi ebédet a Rabi Tanács tagjai nyitják meg. A felszolgáló családok és segítőik elkészítik a terített asztalt (amelyet a földre terített fonott szőnyegen egy terítő jelképez).

A különböző ételek már tálkákban sorakoztak. Először, Rabi miniszterelnöke mondott egy beszédet, majd egy közös ima után mindenkit az asztalhoz invitált. Az ebéd hihetetlenül vidám hangulatban folyt, egy kórus dalaival kísérte az étkezést. Néhány dal az ételekről szólt és akkor evés közben elmutogatták, hogy szerzik meg az ételt (halászattal a tengerből vagy kemény munkával az ültetvényekről). Volt egy dal, amelybe mindenki bekiabált valami humorosat, ezért úgy éreztük nekünk is ezt kell tenni, ezen persze jókat derültek. Jóllehet ma nem volt nyers hal a menüben, de az egyik alapvető különbség a banabaiak és a fidzsiek étkezésében, hogy amíg a fidzsiek nem esznek nyers halat a banabai nép kedvenc eledele a nyers hal. A banabai nép sokkal könnyebben túléli a tengeri körülményeket (a ciklonokat leszámítva) és jobb úszók is mint a fidzsiek. Érthető, hiszen a fidzsi férfiak többet dolgoznak az ültetvényeiken, ezért a fidzsi asszonyokra marad a halászat, a tüzelőfa begyűjtése és egyéb háztáji munka. A banabai férfiak nem engedik asszonyaikat halászni. Az étkezés befejeztével egy újabb beszéd következett, amellyel megengedték, hogy elmenjünk az asztaltól, melyet három öblös taps követett. Ezután a felszolgáló családok étkezhettek. Ezalatt további beszédek hangzottak el miközben minket is bemutatott a tanács egyik tagja. Az ebéd befejeztével a miniszterelnök végül engedélyt adott a végleges távozásra amit újabb három öblös taps követett.

A tanács egyik tagja elmesélte, hogy a 80-as évek közepéig a nép kapott valamennyi pénzt a bányászatból, amelyet arra fordítottak, hogy felépítsék a falvakat és a betonházakat az új otthonukban. Ugyanakkor, ez a forrás mára kiürült és nem maradt pénz a fenntartásra. Azt is mondta, hogy csak az idősebbek akarnak visszamenni Banaba-ra. A fiatalok már hozzászoktak az új életmódhoz és körülményekhez ezért már nem akarnak visszamenni egy szigetre amin már termőföld sincs és távol van minden civilizációtól. A tanács tagjai a korábbi szokásokat és tradiciókat próbálja még követni, ápolni és átadni a fiatalságnak. A hajósokat is szívesen fogadják, mert a helyieket is érdekelnek más kultúrák a nagyvilágból, melyet mi hajósok képviselünk számukra.

A délutáni istentiszteleten mi már nem vettünk részt, de érdekes volt, hogy dobszóval hívták rá a falubelieket. Megjött a ciklon. Szakad az eső és vizet gyűjtünk a hajón.


64. nap, 2013.09.23. Hétfő, Viani Bay, Vanua Levu szigete

Elment a ciklon és folytathattuk utunkat vissza Savusavu-ba. Jóllehet az erős szél jelzés még érvényben volt Fidzsin, a 23 mérföldes napi távunkat kellemes 10 csomós szélben tettük meg a lagúnán belül. Siklott a hajó a hullámmentes szakaszon ahol gyöngyfarmok vannak a partközelben a Kioa sziget mellett. Ismét áthaladtunk a meridiánon (mert Taveuni után Rabi a következő sziget, melyen áthalad). Visszaérkeztünk Vanua Levu szigetére, mely a második legnagyobb sziget Fidzsin. A Viani Bay területének a joga Jack Fisher-t illeti. Sajnos Jack nem volt otthon, amikor megérkeztünk (Labasa-ba ment, legnagyobb város a szigeten), így nem volt alkalmunk megismerkedni vele. A családját azonban elértük telefonon és megengedték, hogy használjuk Jack bójáját. A jelenlegi északi szélben, amit a ciklon kavart, ez az öböl egész kellemes. Ugyanakkor erős passzát szélben nem szeretnénk itt horgonyozni. Az öböllel szemben Taveuni hatalmas szigete tornyosodik előttünk. A Viani Bay jó búvárkodási és sznorkelezési lehetőséget nyújt a szivárvány zátonynál, de Jack nélkül, nem fogunk kimenni a zátonyokhoz. Ezért maradt az úszkálás és holnap kora reggel folytatjuk utunk Savusavu irányába.


65. nap, 2013.09.24. Kedd, Fawn Harbour

Reggel a madarak fújtak ébresztőt és 6-kor már úton voltunk Fawn Harbour felé. Nem nagyon volt szél, ezért az alig 20 mérföldes távot motorozva tettük meg. Fúrcsa, hogy a Fiji Met Service még mindig erős széljelzést tart érvényben a területre.
Fawn Harbour lagúnája mocsaras, mangrove-s rész és a víz szaga is ezt az állapotot tükrözi. Itt nem is használjuk a tengervizes csapot. Gyorsan kimentünk a partra. A partra vezető ösvényt a mangrove között találtuk meg. Szerencsére dagály volt, így egészen a házakig motoroztunk a csónakkal. Az első házban megmutatták, a törzsfőnök házát. A háza a domb tetején van. A törzsfőnök (Arthur) a farmon volt, de a felesége (Inen) és testvére (Sandra) segítőkészek voltak. Felajánlották, hogy a kávát tegyük le náluk és amíg a törzsfőnök hazaér addig Sandra és a kis Liam (2 éves fogadott gyermeke) elvisznek minket kirándulni a meleg forrásokhoz. Amióta Fidzsin vagyunk ez volt az első alkalom, hogy nagyon meleg volt, a hőmérséklet 30 fok felett volt és tűzött a nap. Vagy a ciklon söpört ki minden energiát és felhőt a légkörből, vagy ez már az első jele a nyár közeledtének Fidzsin. A nappalok is érezhetően hosszabbodnak.
A meleg forrás forró vízét a patak hűti, az alsó medencék kellemesek, a felsők forróak. A két éves Liam hihetetlenül élvezte a vizet, és nem akart utána hazamenni. Mi is élveztük, hogy az erdőben végre nem tűz a nap, de ebben a hőségben, mi főleg az alsó medencéknél maradtunk.
Visszatérve a házba Arthur, a törzsfőnök köszöntött minket és Inen pedig teát készített. A további formaságoktól eltekintettek és a törszfőnök csak annyit mondott, hogy már látta, hogy kávát hoztunk neki, és természetesen befogadnak minket (itt saját maguk is termesztenek kávát, tehát tényleg csak a formásogok miatt vittünk neki). Mondta, hogy nyugodtan pihenjünk a házában, mert nagyon meleg van kinn. A háza ablakaiból csodálatos a kilátás. Ez a falu 36 km-re van a várostól Savusavu-tól. Jóllehet itt már hozzászoktak a látogatókhoz, a város mégis fényévnyire tűnik innen. A helyi kis boltban nincs fridzsider és ezért hűtött áru (például vaj) nem kapható. Mindenki a saját farmján dolgozik, és saját generátoruk van. A városi generátorok (kettő van) áramellátása nem megy körbe a szigeten, csak a várost látja el. Ata mondta, hogy a városban mindenért fizetni kell, az élelmiszerért, az áramért és a vízért is, ezért ők jobban szeretik a falut.

Arthur törzsfőnökkel beszélgetve egy számunkra nagyon érdekes téma került szóba. Fidzsin van egy természeti jelenség, amely általában egyszer van egy évben októberben (maximum kétszer esetleg novemberben). A helyiek úgy utalnák rá, hogy “balolo” vagy lefordítva a férgecskék felszínre jövetele. Az év egy napján a helyiek kihajóznak az öbölbe és kis férgecskéket gyűjtenek amelyet a Pacific kaviárjának is neveznek.

Délután Sandra megmutatta a farmot és adott tököt, banánt és egy nagyon finom gyümölcsöt, amit Soursop-nak neveznek itt. Behűtve exotikus fagyi íze van. Hiába mondtuk neki, hogy Savusavu-ba megyünk és ott már könnyedén be tudunk vásárolni.

Fidzsi keleti része még egy utolsó szép naplementét tartogatott számunkra.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345678

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2820760