| 2013.07.22 - 2013.09.27 »» 3/8 oldal »»
| | ...folytatás az előző oldalról |
18. nap, 2013.08.08. , Mocsári rák vadászatReggel ismét a falu elé horgonyoztunk. A szerdai kirándulás óta itt megint tömeg van. Két amerikai hajót kötöttek össze, hogy este kávapartit tartsanak a hajókon, amelyre a helyiek közül is néhányan hivatalosak voltak (Tai, Joji, Akwila, Ma). Végül az egyik hajón női csokis mogyorókrém parti a másik hajón férfi káva parti volt.
A helyiekkel együtt mocsári rákokat fogtunk. A vadászok felkészülten érkeztek a partra. A mocsári rák ollója nagy és ízletes, de az ujjakra a vadászat közben nagyon kell vigyázni. A falubeliek hihetetlen ügyességgel nyúlnak be ürgekbe és gyökerek alá, hogy elfogják ezeket a harcias rákokat, amelyek csattogtatják az ollójukat a támadó felé. Minket is megtanítottak, hogy kell ezeket elfogni és elkészíteni. A Rotoron készítettük el velük és tálaltuk az ebédet. A maradék rákot visszavitték a faluba, amelyből 3-at megtartottunk, mert az egyik angol hajó kért belőle. Ilyenkor az a fontos, hogy a rákok életben maradjanak, ezért kókuszbéllel etettük őket és árnyékba tettük, hogy ne száradjanak ki. A falubeliek a magyar csokis pudingba rízst kevertek (hogy jobban telítődjenek), így olyan lett, mint a tejberízs, csak egy kicsit tömörebb változatban.
Megtanultuk tőlük a kagyló gyűjtés technikáját is. Már mi is észrevesszük, ha egy kagyló lapul a homok alatt, amelyet egy ujjal ilyenkor könnyedén kikanalaznak.
|
19. nap, 2013.08.09. , Adománygyűjtés egy iskolánakAz iskolaelőkészítős tanár csak félfizetést kap (ennyit fizet az állam) a többit adományból gyűjtik össze. Mivel jó sok hajó van a szigeten, Joji (igazgatóhelyettes) úgy gondolta, hogy itt az idő, hogy iskolai adománygyűjtést szervezzenek. Minden család hozott valamilyen ételt, gyümölcsöt amelyet pár dollárért árultak. A mangónak még nincs itt a szezonja, de volt papaja, kókusz, banán és passion fruit. Az egyik angol hajó rengeteg használt ruhát hozott, amelyet szintén áruba bocsátottak a helyieknek (1-2 dollárért). Végül több mint 200 dollárt gyűjtöttek össze.
A nap versenyekkel kezdődött (zsákbafutás, tojással egyensúlyozás, üveg döntés és visszaállítás), amelyen a hajósok is részt vettek a gyerekekkel együtt. Ebéd után az iskolások a helyi fidzsi táncot a meke-t mutatták be. Ezután a helyi zenére a hajósok is csatlakozhattak egy tánccal.
A műsor után mi ismét elálltunk a falu elől és kettesben ünnepeltük a házassági évfordulónk. Fulaga-nal csodálatosabb helyet nehéz találni egy ilyen alkalom megünneplésére.
. |
20. nap, 2013.08.10. , A tenger gyümölcseiAz olasz hajósok lelekes halászok. A napi zsákmányukat együtt fogyasztottuk el a hajójukon. A spanyolok (Caps Tres) és mi vittük a desszertet. A vacsora végül 6 fogásosra sikerült (volt benne kagyló tésztával, polip krumplival és egy hatalmas hal fóliában megpárolva). Itt az ember jó darabig eléldegél bármilyen bolt nélkül, mert a tenger hihetetlenül gazdag táplálékot nyújt.
Éjszaka a villámok csattogtak körülöttünk. Az elektronikai berendezéseket alufóliába csomagoltuk, hátha kapunk ebb?l a káprázatos tüzijátékból.
|
21. nap, 2013.08.11. , PihenőnapAz éjszakai esőzésből sikerült 30 liter vizet gyűjtenünk a tartályba, az ivóvizen kívül van még 260 liter édesvizünk fürdésre és mosogatásra.
Vasárnap révén ma mi is csak pihentünk.
. |
22. nap, 2013.08.12. , Búcsúzás a hajósoktól (Ők mennek, mi maradunk)Az olasz hajóval egy búcsú estet adtunk Caps Tres-nek a spanyol hajónak. Hamarosan indulnak tovább Suva-ra. Nagyon szeretik a homárt, ezért úgy gondoltuk meglepjük őket egy homáros vacsorával. Ellátogattunk az általunk már jól ismert vízalatti odukba, de sajnos egyet sem találtunk. A helyiek kisasolták, hogy homárt keresünk, és amikor megtudták, hogy egyet sem találtunk, elmentek halászni és hoztak egy homárt külön rendelésre, így elkészült a homár vacsorára.
. |
23. nap, 2013.08.13. , Vendégek a hajónVisszamentünk a faluhoz, mert az egyik családot meghívtuk a hajóra. Salote és a férje Mini a faragó mester látogatott el hozzánk. Már korábban szerettek volna velünk közösen kávázni, de megértették, hogy a házassági évfordulónkat kettesben szeretnénk ünnepelni, ezért a keddet beszéltük meg velük egy közös kávázásra a hajón. A falunak csak egy hűtője van az iskolában és csak egy-két asszony házában van sütő. Ezért úgy gondoltuk, hogy a ropogósra sült pizzának örülni fognak. De ahogy a faluban szokás nem érkeztek üres kézzel ők sem. Legnagyobb meglepetésünkre Mini egy fafaragást készített nekünk az úgynevezett kumete-t (lábakon álló tálka hasonlít a tanoához, amiben a kávát keverik, de sokkal kisebb) és egy kis hibiszkusszal együtt belevéste, hogy boldog évfordulót. Fantasztikusan ügyes és pár óra alatt elkészül egy ilyen tálka a kezeiben, amelynek az ívei szinte mérnöki pontosságuak. Mesélték, hogy általában reggel 9 -10 körül áll neki a munkának, de a mai nap reggel 6-kor kezdett hogy a délután 2-kor kezdődő partira elkészüljön a tálka. Salote a hajón fejezte be a táskát amit pálmalevélből font nekünk. Ezen kívül hozták az összezúzott kávát és az esővizet amellyel bekeverték. Kivételesen nem a tanoa-ban, hanem egy műanyag edényben áztatták a kendőbe (ezt is sulu-nak hívják) pakolt kávaport. És hogy mi se éhezzünk, halat is hoztak kókuszlében főtt káposztalevéllel és cassava-val. A pizza nagyon ízlett nekik. Folyamatosan ismételgették, hogy maleka (amely finomat jelent).
Miután elmentek a vendégek egy amerikai hajóra csatlakoztunk ahol szintén kávapartit tartottak az igazgatóhelyettessel, akinek megemlítettük, hogy lassan indulunk tovább Fulaga-ról. Az indulást itt nem lehet könnyen megúszni. A falubeliek imádják a közösségi életet és a szórakozást. Ezért a következő napra meghívtak egy utolsó közös kávázásra.
|
24. nap, 2013.08.14. , Búcsú kávázásIsmét az igazgatóhelyettes házához igyekeztünk egy utolsó kávázásra. Mi vittük az édességet, mert azt mondják, hogy a nyelv zsibbadását az édesség enyhíti. A ceremóniát már becsukott szemmel is végig tudnánk csinálni. Viccelődtek velünk, hogy itt ittuk az első kávát. Mi pedig viccelődtünk, velük, hogy az elsőt (a falubeli lányokkal), a másodikat (Jojival az igaztgatóhelyettessel), a harmadikat (a falu által szervezett ajándékozáson) a negyediket (az összekötött két amerikai hajón a falubeliekkel) az ötödiket (a falubeliekkel a Rotoron) a hatodikat (egy másik amerikai hajón a helyiekkel) a hetediket és egyben az utolsót ismét Joji házában. Úgy tűnik már nekünk is káva folyik az ereinkben.
Mielőtt azonban a kávapartira érkeztünk Salote eltérített minket és kérte, hogy térjünk be a házába egy kicsit. Azt mondta, hogy ebéddel készült. Jóllehet már délután 2 óra elmúlt és már ebédeltünk is, nem tudtunk nemet mondani, mert a kedvünkért levágott egy csirkét. (És ráadásul közben az ujját is elvágta.) Ez egy rendkívüli gesztus (nem az ujj vágás, hanem a csirke), mert a falubeliek csak ünnepekkor esznek csirkét vagy disznót. Mikor befejeztük a második ebédünk, egy amerikai hajós pár egy faragást rendelt Salote férjétől. Salote kérte, hogy őket is hívjuk be a házába, hogy elfogyasszák a csirkét. Ő maga nem merte megkérni őket, mert még nem ismerte őket és félénkek az itteni asszonyok. De a csirkét, ha egyszer megcsinálják, akkor meg kell enni, mert nincs hűtőszekrény.
Este a hajóra visszaigyekezve Salotet is vittük magunkkal, mert az ujja a csirkevágás után továbbra is vérzett. Kiderült, hogy az édesanyja az ápoló a szigeten, de nincs gyógyszerük és kötszerük. A hajó kötszereit ajánlottuk fel neki sebfertőtlenítővel, amelynek nagyon örült. Búcsúzóul egy kis kávagyökeret is adtunk.
|
25. nap, 2013.08.15. , Búcsúzás a falutólNégy hetet töltöttünk el Fulaga-n. Utazásunk során ez volt az első, hogy könnyes búcsút vettünk a helyiektől és ők is tőlünk. Az ittartózkodásunk alatt barátokra is leltünk közöttük. Minden ismerős házba betértünk egy utolsó szóra. A törzsfőnök is úgy tűnik jobban volt, mert a falugyűlés után a házában fogadott minket és miután kezet ráztunk vele és az öregek tanácsával, mondta, hogy bármikor szívesen látnak minket itt és reméli visszatérünk egyszer Fulaga-ra. Salote zöldséget adott az útra, cassave-t és tököt. A tanító házában Ma nádból fonott madarakkal várt és Master Joji viccelődött, hogy jól fogjuk meg őket, mert különben elrepülnek. A szúnyogok ellen pedig kaptunk egy házikészítésű legyezőt. Mi egy Rubik kockát adtunk nekik cserébe, és az összes videót és képet felmásoltunk a számítógépükre amit itt Fulaga-n készítettünk. Tao, az igazgatónő azt mondta, hogy a gyerekek is emlékezni fognak a Rotorra, a közös élményekre: zsákbafutás, Azonto című zenére táncolás stb. A gyerekeknek ez az utolsó hetük az iskolában a két hetes nyáriszünet előtt (jóllehet tél van) és ilyenkor már érzik a szabadságot.
Fulaga csodálatosan szép és egyedi természeti adottságokkal rendelkezik. Számunkra azonban a hely attól volt csodálatos, hogy az emberek kedvesek, őszinték, érdeklődőek és nyitottak voltak és ráadásul mindent megakartak osztani velünk. Eddigi útjaink során még soha nem éreztünk ilyen meleg fogadtatást egy tőlünk idegen kultúrában. Ilyen őszinte gesztusra az ember csak őszintén tud válaszolni. Amit tudtunk mi is megosztottunk velük, amely végül rengeteg közös élményt eredményezett a falubeliekkel, amelyet mi soha nem felejtünk el és valószínűleg a falubeliek sem.
A Fulaga-i történetünk itt befejeződik. Az elkövetkező pár napban felkészítjük a hajót az indulásra, elbúcsúzunk a hajósoktól is (beleértve még néhány közös programot például sznorkelezést és dinghy board-ozást) és a Koro tengeren folytatjuk az utunk.
|
27. nap, 2013.08.17. , Búcsúzás a hajósoktólBúcsúzás a hajósoktól dinghy-boardozással.... |
Folytatás a következő oldalon... |
| | |
|
