Hajónapló: Indonézia folytatás in English

     2016.07.12 - 2016.08.23                                   »»   3/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

22. nap, 2016.08.02. Kedd, Flores - Eco Resort

Flores szigetének nyugati részére érkeztünk. Labuanbajo helyett az Eco üdülő elé horgonyoztunk, mert sokkal csöndesebb, mint a mellette fekvő város előtti kikötő területe, és azt mondják, hogy az új kikötőkapitány is kedves. A naplementék festőiek az öbölből. Délután kibociztunk a partra. Az üdülőben egy Maria nevű kedves hölgy fogadott minket és kiderült, hogy az üdülő hajós barát. Olyan, mint Fidzsin a Musket Cove üdülője volt. Ez azt jelenti, hogy ha fogyasztunk valamit náluk, akkor szabadon használhatjuk a medencéjüket és nyugágyaikat. És segítenek vizet és üzemanyagot is szerezni. Mindezt nagyon olcsón helyi viszonylatban is (8000 rúpia egy gallon víz és 7000 egy liter gázolaj ami jelenleg kb 170 Ft), kb fele annyiért, mint itt bárki felajánlotta nekünk, mert meg-meglátogatnak a szuvenírt áruló helyi hajósok, akik amikor megtudják, hogy nem veszünk szuvenírt, akkor elkezdik sorolni, hogy még vizet, üzemanyagot stb tudnak hozni. De az áraikkal elszállnak amikor oda kerül a sor, hogy mégis mennyibe kerül. Az üdülő mosodáját azonban nem akarjuk használni, mert minden ruhadarabért külön számláznak. De ez nem is csoda, hiszen a város szűkölködik a vízzel, ezért az üdülő önfenntartó és gyűjtik az esővizet. Napelemeket is használnak, hogy kiegészítsék az áramellátást, de itt mindig ragyogóan süt a nap legalábbis a száraz időszakban. A reggelek azonban hűvösek 22 fokra ébredtünk, de nap közben a hőmérő felkúszik 27-30 fokra. Flores különben egy hatalmas sziget és jórészt keresztények lakják.
Néhány nap pihenő és a hajó feltöltése után folytatjuk utunkat.


24. nap, 2016.08.04. Csütörtök, Labuanbajo

Egy bevásárlásra bebociztunk a 1,5 mérföldre levő Labuanbajo-ba. Útközben holland hajósokkal ismerkedtünk meg egy katamaránon.
Amikor a város elé értünk hatalmas hajóforgalommal találtuk szembe magunkat és a víz tele volt szeméttel. Szerencse, hogy nem ide horgonyoztunk, mert ugyan az Eco Resort előtt is kicsit iszapos a víz, de legalább tiszta és csak a kis medúzák zavarják néha a fürdőzésünket. Labuanbajo-t - ahogy a neve is mutatja - a bajo emberek (hajós nomádok) leszármazottai lakják. Az egykori kis halászfalut egy poros, forgalmas város váltotta fel. A terület nagyon gyorsan fejlődik, mert a turizmus igazi központja lett. Innen indítják a turistahajókat Komodóra és a közeli búvár paradicsomokhoz. A város jóllehet még mindig igazi indonéz arculatát tükrözi abban a tekintetben, hogy az árusok a portékáikat az utcán és a piacokon árulják, de már minden sarkon itt vannak a turista információs irodák, a búvárközpontok és a jól menő kávézók. Az árak is a hely függvényében változnak. Az egyik árus azt válaszolta, amikor mondtuk neki, hogy kicsit sokba kerül itt az internet (mert duplán árazzák), hogy sajnálja, Labuanbajo egy drága hely. Ezen könnyű persze segíteni, mert a telefont fel lehet tölteni pénzzel, és utána a standard árral lehet internetet venni. A hajósoknak itt érdemes nyitott szemmel járni, persze ha valaki csak 1 vagy 2 hétre jön ide az általában kifizeti a dupla árat.
Az egyik utcai kofától répát vettünk, de miközben számolgatott véletlenül a becsomagolt kurkuma készletét adta oda helyette. Mi meg a többi áruval a nagy bevásárló szatyrunk aljába süllyesztettük és nem vettük észre. Aztán később egy hölgy utánunk jött, hogy ott hagytuk a répát. de nem értettük meg indonézül, hogy mit szeretne, ezért ránk hagyta. Mi csak azt gondoltuk, hogy ő is répát akart nekünk eladni. Már csak a hajón vettük észre a cserét és jót nevettünk rajta, mert így legalább kurkumába pácolt csirkét készítettünk. A kurkuma annyira masszív festékanyagot tartalmaz, hogy nem bírtuk leszedni a kezünkről a sárga festékréteget, pedig az olajtól kezdve a cukrosvízen keresztül az acetonig oldószerként mindent kipróbáltunk. A víz természetesen önmagában nem oldja. Később azt olvastuk, hogyha valaki sokat eszik belőle akkor sárgát izzad. De ezt nem tudjuk, hogy valóban így van-e.


26. nap, 2016.08.06. Szombat, Kirándulás Flores nyugati részén

Egy bérelt autóval elkirándultunk a Rami vízeséshez. Flores a virágok szigete és gyönyörű folyói és vízesései vannak. Most már értjük miért tűnik minden hatalmas távolságnak a szigeten. A hegyi utakon szerpentineken kanyarogtunk fel, kis falvak mellett és legelésző bivalyok mellett haladtunk el. Több keresztény templomot is láttunk, a mecsetek főleg a part mentén vannak, egynek az imára hívó éneke a horgonyzóhelyre is elhallatszik a távolból. A vízeséshez vezető földes-köves út nagyon ki van mosódva, az autóban úgy éreztük, hogy az összes vesekövünktől megszabadulhattunk, már ha volt. Utána egy félórás gyalogtúra vitt a szúnyogokkal teli erdőben a vízeséshez, de lehet, hogy csak az előző napi esőtől volt annyi szúnyog. Nem győztük pakolni magunkra a védőréteget, de így is találtak egy-két csíphető pontot rajtunk. A falubeli tízévesek már most tudják, hogy kell köszönteni a turistákat, udvariasan be is mutatkoztak és el tudtunk velük beszélgetni angolul. A jövőbeli turistavezetők - gondoltuk. A vízesés nagyon szép volt és fürödni is lehetett benne. Van még egy vízesés a közelben, de oda vezető kellett volna, ezért inkább ezt választottuk. Utána elkirándultunk a Melo tradicionális faluba, de a bambuszházakon kívül ahonnan szép kilátás nyílik a panoráma ablakból nem volt semmi érdekes, mert úgy tűnt, hogy nem volt otthon senki, csak néhány gyerek játszott az udvaron és egy idős úr kínált minket teával és kávéval, amit mi udvariasan elutasítottunk. Ezután a Batu Cermin barlangba mentünk (jelentése: köves tükrös). Köves mert hatalmas mészkőkövek sztalagmitok vannak a barlang mellett és tükrös, mert egy nyíláson keresztül bejövő fénytől szépek a barlang tükröződései. Érdekes volt belegondolni, hogy ez a barlang egykor a tenger alatt volt. Teknős és hal foszíliát mutatott a fiatal vezetőnk, aki turizmust tanul az egyetemen.
Hazafelé még a piacon is sikerült bevásárolnunk és találtunk egy szupermarketet, ahol sajtot is kaptunk.
Este az Eco Resort melletti Atlantis étteremben vacsoráztunk. Itt a bár melletti medencéhez szolgálják fel az ételeket.


27. nap, 2016.08.07. Vasárnap, Waecicu - Labuanbajo északi része

Labuanbajo déli részéről áthajóztunk az északira. Útközben megálltunk fürdeni, sznorkelezni és sétálni a Tebolon szigetnél (vagy más néven Angel sziget). Megérkezve Waecicuhoz megint hajósokkal ismerkedtünk. Este felmásztunk egy hegyre, ahonnan körbenéztünk. Egy kicsit felhős volt ma, ezért nem sok látszódott a naplementéből. Végül ettünk egy vacsorát a helyi Waecicu üdülő éttermében, ahonnan szép kilátás nyílt az öbölre. Itt is rengeteg szúnyog volt..


28. nap, 2016.08.08. Hétfő, Gili Bodo

Átmotorláztunk a közeli Gili Bodo-ra. A kis sziget mellett egy nagyobb zátony alakult ki, ezért jól lehet sznorkelezni, de a mai északkeleti erősödő szél miatt (mire lehorgonyoztunk 16 csomós lett) eléggé hullámos volt az öböl, ami máskor a passzátszélben jól véd. Az ég is eléggé beborult, ezért a víz sem volt túl meleg ahogy a hullámok felkavarták és jól jött a neoprén ruha, mert néha kisebb medúzákba úsztunk bele, amely elég kellemetlen volt, de az ecet utána lehűtötte a kisebb csípéseket. Eléggé dülöngéltünk éjszaka is, bár a szél enyhült.
A mobil internet jelet csak néha sikerült elkapni és akkor is nagyon lassú volt. A jel az előző, 17 mérföldre levő Waecicu-tól jött.


29. nap, 2016.08.09. Kedd, Damo-öböl

Ez előző este sokat filóztunk azon, hogy a Gili Bodo utáni két zátony között át tudunk-e hajózni hajnalban, amikor még nincs jó láthatóság. Nézegettük a térképeinket, amelyekben ezeken a területeken nem bízunk és összehasonlítottuk a Google Earth térképpel. Úgy tűnt, hogy áthajózható, de nem voltunk biztosak benne, mert a Google térkép sem adott egyértelmű képet és persze tudtuk, hogy látni nem sokat fogunk még a sötétben. Mi úgy győződtünk meg az áthajózás lehetőségéről, hogy az interneten megtaláltuk más hajósok útvonalait, melyet bekonvertáltunk a térkpeinkbe.
Félhatos indulással több mint 60 mérföldet hajóztunk Damo-öbölig. Egész nap zúgott a motor, mert szél nem sok volt 6-12 csomó között váltakozott és ráadásul keleti és északkeleti volt, ezért jórészt szemből kaptuk. Azért a vitorlákkal is rásegítettünk, de körülbelül 1 csomót számított. Itt a déli szigeteken erősen érvényesül a szárazföldi hatás és megkavarják a passzátszelet. Vagy befordítják vagy gyengítik-erősítik, a helyi viszonyoktól és napszaktól függően. Ma áramlás nem igazán volt, vagy csak nagyon gyenge lehtett, de FAD-okkal annál inkább tele volt az út, melyeket elég sűrűn kellett kerülgetnünk. Mindenesetre bejelöltük őket a térképeinken, hogy tudjuk hol vannak, amikor erre jövünk visszafele.
Ami még vitorlázás szempontjából említésre méltóan érdekes ezen a részen, az a mágneses deviáció a szigeteknél. Már az előző nap észrevettük, hogy néha az autopilot - most a gyenge szelekben ezt használjuk a szélkormány helyett- kicsit elviszi a hajót erre-arra minden ok nélkül, majd visszatér eredeti irányára. A térképek több helyen jeleznek mágneses anomáliát, arra tippelünk, hogy a körülöttünk levő hatalmas vulkáni hegyek magas vastartalma lehet az oka.
Az egész napos menet után érkeztünk Damo öblébe, mely bokros hegyes-dombos tájjal körbevéve, szinte fjordszerűen nyúlik be Flores szigetére. A mangrovéval körülvett öböl tökéletesen védett szinte a víz sem rezdült körülöttünk, csak a madarak csiviteltek és a halászok indultak neki az éjszakai halászatnak. A gyümölcsevő denevérek itt is nekiindultak hogy az éjszaka eleséget keressenek mikor lement a nap.


30. nap, 2016.08.10. Szerda, Sznorkelezés Damo-öböl

Damo-öböl egy újabb, a 17-sziget Nemzeti Park része. Itt is el lehet tölteni néhány napot. A bejáratnál érdekes a sznorkel (a faluval szemben) és a pilot könyvek azt írják, hogy a külső szigeteket is érdemes megnézni. Igazából, nem 17, hanem 20 szigetből áll a terület, de a számok itt nem is olyan fontosak. A tiszta vízben 27 féle korall példány létezik. Jóllehet Flores nagy részén már szétrobbantották a korallokat a túlzott halászattal és ciánozással, ezen a részen még akad látnivaló.
Elcsónakáztunk az öböllel szemközti 2 szigethez, de a korall itt nem volt olyan szép, mint az öböl bejáratánál a zátonynál. A falu előtti kis vizinövényes részen rengeteg volt a tengerisün, ezért nem mertük nagyon letenni a talpunk még a békatalpakkal sem, mert legalább félméteres tüskéik voltak és féltünk, hogy megsérthetik a bokánkat, pont apály volt. Egy gyors ebédet azért elköltöttünk az egyik szigeten, miközben a sziget szebbnél szebb kagylógyűjteményeit csodáltuk meg és vártuk a dagályt.
Olyan béke honol ezen a tájon. Semmi sem rezdül az öböl minden szellő ellen jól véd, csak a halászok jönnek-mennek és már messziről integetnek nekünk.


32. nap, 2016.08.12. Péntek, Labuanbajo előtt horgonyzunk

Flores északi részén nem nagyon van szél ilyenkor a keleti szél időszakában, ezért nem akartunk tovább motorozni kelet felé, jóllehet a sziget még rengeteg látnivalót rejt. A vízum hosszabbításunk is sürget, ezért időben vissza kell érkeznünk Lombokra. Tegnap este megpillantottuk az első olyan vitorlást, mely a 2016-os Rally előhirnöke lehet. Tudjuk, hogy már itt vannak a hajók a térségben és napokon belül megérkezik az egész csapat, mert idén a Rally nem megy fel északra.
Visszaindultunk nyugatra és egy felhős, záporokkal megtűzdelt nagyon gyenge szeles motorozás után megérkeztünk Labuanbajo-ba, ahol ezúttal a város elé dobtuk a horgonyt. Jóllehet megfordult a fejünkben, hogy még megállunk valahol sznorkelezni, de az időjárás ezúttal nem kedvezett és nem volt túl jó a fény. Az idei El Nino mentes évben elég sok itt az eső és ennél fogva a szúnyog is.


33. nap, 2016.08.13. Szombat, Elindultunk Lombok felé

Egy éjszakai menettel elhajózunk Lombok keleti részéig.
Egy gyors reggeli után a város élettel teli kikötőjében, egy 200 mérföldes útnak indultunk vissza Lombok fele. Ahogy elhagytuk a kikötőt, már hallottuk az első idei Rally hajókat a VHF-en, de rájuk még Komodó vár, ezért még előttük befuthatunk Lombokra. Sűrű döghullámzás érkezett északkeletről, mely nem tette könnyűvé a hajózást és ráadásul szél sem nagyon volt, ezért még a vitorlák sem tudták támasztani a hajót. Ilyenkor csak egy nagyon pici vitorlafelüleletet tudunk bontani, mert különben a hullámok még azt a pici szelet is képesek kirázni a vitorlákból, és akkor kezdenek persze a kellemetlen, elnyűvő csapkodásba. A Sangean vulkán mellé érkeztünk még a naplemente előtt. A vulkán jól láthatóan füstölt. Elég drámai látvány egy hatalmas hegyet látni kinyúlni a tengerből, melynek ráadásul a teteje is füstöl. A görögök Olümposza lehetne, de persze az indonézeké. Este a Were öböl mellett haladtunk el, ahol több tucat tintahalra vadászó csónak haladt mellettünk. Az éjszaka holdfényes volt, már közeledik a telihold.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2884827