Hajónapló: Indonézia folytatás in English

     2016.07.12 - 2016.08.23                                   »»   2/5 oldal   »»

Ugrás oldalra:12345

 
...folytatás az előző oldalról

12. nap, 2016.07.23. Szombat, Banta-sziget

A Were öbölben hűs levegőre ébredtünk. Persze, ahogy megyünk keletre, az áramlások egyre hűvösebb vizet hoznak és a víz nem melegíti annyira a hajót. A 6 órás indulást céloztuk és a délelőtt folyamán vitorláztunk, majd motorláztunk, ahogy kezdett elhalni a szél. Csodáltuk a Sangeang vulkán hegycsúcsait, amikor egy-egy pillanatra a felhők engedték láttatni. Ez a vulkán 1920 méter magasan nő ki a tengerből. Ahogy tovább haladtunk, ismét egy hatalmas hegy tűnt fel előttünk. Messziről úgy tűnt dús zöld pázsit borítja, a látvány miatt ez a hegy lehetne akár Új-Zélandon is. Minket legalábbis erre a tájra emlékeztetett. Ezt a szigetet Banta-nak hívják, és a hegy valójában egy szétrobbant kráter, a horgonyzóhelyek pedig benn vannak a kráter közepén, melyet az északi oldalról lehet megközelíteni. Ez a sziget még nem tartozik a Komodói Nemzeti Parkhoz, de a pilot könyvekből azt olvastuk, hogy hamarosan hozzá akarják csatolni. Miután lehorgonyoztunk a kráter belsejében, gondoltuk, hogy a parkká nyilvánítást miharabb meg kellene tenni, mert a mellettünk levő halászhajók éppen robbantották a halakat ki a vízből. Ezt már korábban is hallottuk, hogy így halásznak, de látni még nem láttuk. Szerencsére a kráter másik végében voltak és nem a horgonyzóhelyen, de a robbanás levegőbuborékát láttuk és a hangja pedig visszaverődött a kráter pereméről. Ezzel nemcsak a nagy- és kishalakat és más élőállatokat pusztítják ki a vízből, hanem a korallképződményeket is végleg eltűntetik. Nekünk sokkal szimpatikusabbak voltak a Bali és Lomboki halászok, akik csapkodják a vizet, hogy belezavarják a hálóba a halakat, mert értjük mi, hogy a halászat igazából az ő megélhetésük. Ráadásul mindezt a Nemzeti Park peremén látni, igazán szívszorongató volt.
Az egyik halászhajó odajött hozzánk, hogy tudunk-e valmilyen alkatrészt adni és egy szeleprugónak tűnő tárgyat szorongattak a kezükben, de mondtuk nekik, hogy nem tudunk ebben segíteni.

A horgonyzás nem volt egyszerű, mert gyorsan mélyül a víz, de sikerült úgy beállítanunk a hajót, hogy távol maradjon a zátonyoktól, miközben a szél is folyamatosan forgatta körbe. Majd kieveztünk a partra, annak a reményében, hogy gyorsan felszaladunk a hegyre, vagyis a kráter peremére, megmozgatni magunkat és képeket készíteni. A szaladásból persze nem lett semmi, mert a messziről gyönyörűen zöldellő pázsit hatalmas vulkáni szikla és kötörmelékeket takart. És csak bottal tudtuk kitapogatni, hogy hova lehet lépni, hogy ne a bokánk lepődjön meg, amikor egy sziklatömb mozdul ki a lábunk alól. Ha nem is mentünk fel teljesen a peremig, elég magasra sikerült feljutni.
Ebéd után egy sznorkelezés erejéig bedugtuk a fejünk a vízbe. Hihetetlen, hogy mennyi korall törmelék volt. Azért a hajótól jobbra, még épek voltak a korallok, és láttunk rájákat, amint éppen a fehér homokba fúrják be magukat, miközben a pilot halak vészjelezően sündörögnek körülöttük, meg murénát is. Érdekes, hogy fehér homok van a hajó alatt, miközben a part aranyhomokos a hajó előtt és balra tőle pedig szürkébe torkolló vulkáni homok van.


13. nap, 2016.07.24. Vasárnap, Érkezés Komodó szigeteire

A Banta-szigetről lassan összeszedelőzködtünk és átmotorláztunk a Komodói Nemzeti Parkba. Egészen erős áramlások voltak a Banta-sziget mellett, ezek teljesen kaotikusan változtak. Komodó északi szigeteire érkeztünk és Gili Lawa Darat nyugati részén levő egyetlen bójára kötöttünk. Ez a területet a Komodói Nemzeti Park már és a legtöbb helyen tilos a horgonyzás, mert a hajók megsérthetik a korallokat. Nincs falu ezen a szigeten, de a keleti horgonyzóhelyek nagyon forgalmasak lehetnek, mert rengeteg látogató érkezik ide. A halászat is tilos, de nem tudjuk, hogy ez a helyi falvakra is érvényes-e, mert ők itt is halásznak, jóllehet itt csak zsineget használnak. A szigetre azt mondják, hogy itt a legjobb a búvárkodás és a sznorkel és még a hegyet is meg lehet mászni rajta. Ahogy felvettük a bóját rögtön helyi hajók jöttek, hogy vegyünk tőlük szuvenírt, de mondtuk nekik, hogy azt mi nem veszünk, de ha a városba érünk akkor felhívjuk őket üzemenyagért stb. Gyorsan meg is adták a telefonszámukat. Azután egy üveg vizet kértek. Áttöltöttünk nekik a nagy palackjainkból egy másfél literesbe, mert még a lemenő napban is elég meleg volt. A víz szemetkápráztatóan tiszta ezen a helyen, méyen be lehet látni alá, talán a Galápagosz-szigeteken és a Társaság-szigeteken láttunk ilyen kristálytisztán áttetsző vizet utoljára.
A hegyről a turisták csattogtatták a kameráikat, biztosan feldobja a tájat a Rotor.


15. nap, 2016.07.26. Kedd, Gili Lawa Darat

Sznorkelezünk az áramlásban a Gilit és Komodót összekötő csatornában, miközben a bociba kapaszkodunk. Ezt a részt itt Shotgun zátonynak becézik, mert olyan gyorsan lövi ki a víz ereje az embert a csatornából, mintha repülne. Persze a pangó vizben érdemes kezdeni a sznorizást, ami körülbelül apály után 2 órával van. Azt is mondják, hogy gakran látnak erre szirticápákat, de mi egyet sem láttunk. (Egész Indonéziában egy bébi cápát láttunk eddig a Banta kráternél.) Jóllehet rengeteg hal van és jó láthatóság, a nagyobb halak a sziget melletti árokban lehetnek, mert mi csak keveset láttunk belőlük, de az is lehet, hogy a helyiek lehalásszák őket, mert itt mindenki horgászik (a turistáknak is hal BBQ-t rendeznek a parton).
A Gili délkeleti részén van egy piramis szerű hegy, ahova mi is felmásztunk, hogy megvárjuk a naplementét. Innen 360 fokos kilátás nyílik a Komodói Nemzeti Parkra. Hihetetlen milyen forgalmas ez az öböl, ahova a kilátás nyílik. A hegy másik oldaláról ezt nem is érzékeltük, mert ott csak egy mooring van, ezért rajtunk kívül csak egy-egy turistákat szállító phinisi hajó horgonyoz le a 30 méter feletti vízmélyésgben. A korallokra nem szabad horgonyt dobni. Éjszaka pedig mellettünk éjszakai sznorkeleznek a turisták.


16. nap, 2016.07.27. Szerda, Sznorkel kirándulás-Gili Lawa Laut és Makassar zátony

A hajónk egy rendkívül nyugodt horgonyzóhelyen áll, a mooringot pedig nem akartuk feladni, ezért innen indultunk egy csillagtúra szerű sznorkelezésre a bocival. Első utunk a Gili Lawa Laut-hoz vezetett (ez egy szigetecske tőlünk északra). Ez is egy gyönyörű horgonyzóhely. Minél többet látunk a Komodó Nemzeti Parkból, annál inkább megállapíthatjuk, hogy álomszép. Mindezt a hely nyugalma, a szemet gyönyörködtető néhol zöld vagy kopár hegyek körülöttünk és a csodálatos tengeri élővilág árasztja.
A Gili Lawa Laut előtt van egy Kristály sziklának nevezett hely, ahova a búvárhajók járnak. Gyönyörű tiszta itt a víz és hemzsegnek a halak. Alattunk több búvárcsoport volt, tőlük nem messze néhány kisebb cápát is láttunk, ahogy az áramlásban a tenger mélyén hűsöltek. Az áramlásokra itt nagyon kell figyelni, mert nagyon erősek lehetnek, olyannyira, hogy úszással nem lehet leküzdeni, ezért mi mindig megyőzödünk előbb a csónakunkban, hogy a sznorkelező hely környékén merre visz a víz. Azután bevetjük magunkat az áramlás feletti részen és lecsorgunk vele kapaszkodva a csónakba.
Természetesen figyeljük, hogy hova viszik a turistákat a hajókkal és többször követjük őket, mert a helyismeret fontos, hogy megtaláljuk a legszebb helyeket. Így fedeztük fel a két szigetecske közötti szorost (Lawa Laut és Lawa Darat között). Itt már hatalmas halakat és tűhalakat láttunk. Ebédig jól kiáztunk és egy rövid szünet után kibociztunk a 6 mérföldre levő Makassar zátonyhoz. Természetesen a szigetekhez közel haladtunk és így kisebb volt az áramlás, de így is kb másfél órába telt, mire kijutottunk. A Makassar zátonynál néha manta rájákat is lehet látni, de mire odaértünk elég erős volt az áramlás, ezért nem láttuk őket, ennek ellenére a zátonyon gyönyörűek voltak a korallok, körülötte hemzsegtek a halak és még egy fehér uszonyú szirticápát is láttunk. Megismerkedtünk egy turista szállító hajó legénységével, akik megmutatták a jó sznorkelező pontot a zátonyon és mesélték, hogy ma ők sem láttak ráját, de a rájákhoz reggel 8-9 fele kell kijönni.


17. nap, 2016.07.28. Csütörtök, Érkezés Komodó szigetére - Pantai Merha

Korán, még 7 előtt elindultunk, hogy a Makassar zátony útbaejtésével áthajózzunk Komodó szigetére. A térképeinkre ezen a területen nem lehet hivatkozni, többször azt mutatják, hogy áthajózunk a szigeteken, vagy nincs is sziget, ott ahol azt mutatják. Jó térképet nem lehet szerezni erre a területre, mert amikor készítették ezeket, még nem volt lehetőség pontos mérésre, ezért inkább letöltöttük a Google Earth térképeket, hogy segítse a szemmel való navigációnkat. A Makassar zátonyhoz már 8-kor odaértünk és a többi hajóról akik már ott sodródtak a zátony mellett a helyiek lesték a vizet a rájákat keresve. Ez ilyenkor úgy történik, hogy az egyik hajón valaki meglátja őket és elkiálltja magát: Be a Vízbe! - és akkor minden hajóról beugrálnak a turisták a vízbe a rájákat megnézni. De hiába sodródgattunk le-föl a rájákat nem leltük és egy kicsit olyan érzésünk volt, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, mert a zátony is és a mellette levő szoros is hatalmas. Ehhez aztán igazán jó szem kell, hogy itt kiszúrjuk a mantákat. Még a vízbe is bevetette magát egyikünk, miközben a másikunk a hajó sodródását figyelte, mert elvileg horgonyozni itt sem lehet már (még korábban lehetett). De hát Lembongan szigetén mi már rengeteg mantát láttunk, mert ott könnyebb volt őket megtalálni a sziget melletti sziklafal mellet, ezért úgy döntöttünk, hogy nem keressük tovább őket, hanem folyatatjuk az utunk. Gyenge szélben motoroztunk át Komodóhoz, amikor már az áramlás is nagyon beerősödött. A Rószaszín partot céloztuk (Pantai Merha), de olyan sok turista hajó volt, egy bóján akár több hajó is, hogy nem volt mooring, ezért folytattuk utunk a Nemzeti Park bejáratához. Itt ledobtuk a horgonyt, mert az állomás előtt már lehet. A hajóról úgy tűnt, hogy a parton egy kutya szerű állat szaladgál a homokban, de amikor elővettük a távcsövet, akkor megpillantottuk életünk első bébi komodói varánuszát. A parkőrök kedvesen fogadtak és mondtuk nekik, hogy csak holnap szeretnénk túrázni, csak be akartunk jelentkezni. Azt mondták bármikor jöhetünk és addig ne is fizessük be a parkdíjat. Elvileg Komodó területén 3 napig lenne érvényes a parkdíj, de itt nem foglalkoztak vele. Helyette megittunk egy kókuszt a kávézónak titulált sátor alatt és azt figyeltük, hogy a kis komodót hogy hajtják el a helyiek, amely kétség kívül a sátor alatti kifőzde élelmiszereire pályázott. A hajóra visszatérve felhúztuk a horgonyt és átálltunk a Rószaszin part másik oldalán levő mooringra (kb fél mérföld a parttól), mert ezt egy hajó sem fedezte fel. A Rózsaszín part attól rózsaszín, hogy vörös korall törmelékek keverednek a fehér homokban. A kis hegytetőről impozáns látványt nyújt a part. A helyiek óva intettek, hogy csak óvatosan közlekedjünk varánuszok lehetnek a parton. Este visszahorgonyoztunk a park bejárata mellett levő kis öbölbe. A parton szarvasok és vaddisznók merészkedtek elő a lemenő napban, miközben félelmetes vaddisznó visítás hallatszott a bozótból. A ragadozó zsákmányra lelt - gondoltuk.


18. nap, 2016.07.29. Péntek, A komodói sárkányok

Egykor egy vérengző fenevadról szóltak a hírek, melyet halászok és gyöngyhalászok terjesztettek. Azt mesélték, hogy hatalmas karmai és állkapcsa van egy sárkánynak a szigeteken és villás sárga nyelve. 1910-ben egy holland expedíció indult Komodó szigetére, mely megerősítette a szörny létezését, mely tulajdonképpen egy hatalmas hüllő, mégpedig egy varánuszféle volt és a sárkánygyík így a komodói varánusz nevet kapta. A helyiek csak ora-nak nevezik.
Ez a varánusz a világ legnagyobb hüllője és csak a környező 5 szigeten élnek a világon. Komodón, Rinca-n, Padar-on, Gili Motang-on és Flores néhány részén. A leghatalmasabb példányok Komodón vannak, melyek 3-3.5 méter hosszúságot is elérhetik és súlyra az 1 mázsát. A korábbi hírek nem véletlenül terjedtek, mert ezek a varánuszok, bizony ragadozók és akár egy szarvast, vaddisznót, tehenet vagy egy bivalyt is le tudnak teríteni. Gyorsan futnak, mint egy kutya (kb 20 km/h), tudnak úszni és fára is fel tudnak mászni, persze amelyik bírja a testsúlyukat. Az embertől nem félnek, hiszen a sziget csúcsragadozói. Ma azonban így is csodálattal tekinthetünk eme ritka példányokra és természetesen védelmükre hozták létre a Komodói Nemzeti Parkot. A szigetekről semmilyen állat nem vihető el vagy bántalmazható. A parkőrök feladata, hogy a hely biztonságára ügyeljenek az állatok és az ide látogató emberek védelmében is. Természetesen balesetek így is történtek korábban, de ez is azt bizonyítja, hogy aki ide látogat annak bizony mindig résen kell lennie, tiszteletbe tartva a természet erőit.
Reggel 7-kor nyit a park, ezért gyorsan nyitásra kimentünk és befizettük a parkdíjat és a vezetőnk díját, mert itt egyedül nem szabad kóricálni. Egy hosszú túrára fizettünk be, mert így nagyobb esélye van az embernek, hogy lássa a sárkányokat. A vezetőnk egy villás bottal a kezében indult neki a tájnak, mi meg követtük. Mi is kértünk egy botot a biztonság kedvéért. Igazi nyomolvasóként követtük a varánuszok nyomait. Ezek a sárkányok a szigeten a természetes környezetükben élnek jönnek-mennek, a parkőrök házai ezért cölöpökre épültek. Természetesen az ételt és a vért már messziről megérzik, ezért gyakran kóborolnak a házak között, vagy hűsölnek a cölöp házak alatt. Reggel és este a legélénkebbek, napközben csak töltődnek a napsütésben. Zsákmányukat a szigeten lesből ejtik és a rengeteg szarvas, vaddisznó, madarak (pl megapod) és más állatok a szigeten biztosítják, hogy termetes példányok nőjenek belőlük. Ahogy egy zsákmányt elejtettek, a többi varánusz akár hívatlanul is gyorsan ott terem a csemegére. A baktériumuk a szájukban biztosítják, hogy az állat elpusztuljon, elég egy harapás is neki.
Június-július jelenleg a párzás időszakuk. Emiatt a példányok sokkal rejtőzködőbbek, és nehéz megtalálni őket. Egy nőstényre kb 3-4 hím jut és a nőstény 15-30 tojást is rakhat, vagyis áshat el. Mégsem lesz mindből kifejlett példány, mert a varánuszok kannibálok és akár a nem jól elrejtett tojásokat, akár a bébi varánuszokat is felfalhatják. Emiatt a bébi varánuszok a fákon töltik életük első felét, bújócskázva a nagyobb példányoktól. A vezetőnk azt is elmesélte, hogy milyen mérges kígyók vannak a szigeten, de ezeket csak ritkán látják. Közben meglátogattunk egy varánusz fészket és összesen 7 varánuszt láthattunk egy bő két órás séta közben a szigeten. Köztük voltak fiatalok, fán búvók és természetsen sikerült néhény kifejlett hatalmas hím példánnyal (közel 3 méteresek voltak) is összefutnunk.
A sárkányok után felszedtük a horgonyt és a Nemzeti Parkon kívüli Sebayor Kecil szigethez indultunk. Először gondoltuk, hogy Rinca felé vesszük az irányt, de akkor szembeszelet kaptunk volna, ezért maradtunk az északi szigeteknél helyette. Nem vettük fel a bocit, hanem vontattuk, mert nem számítottunk 20 csomós szélre 24-es befúvásokkal, de szerencsére a szigetek között nem volt nagy hullámzás. Olyan volt, mint az Adrián ahol védett szigetek között suhantunk az erős szélben, még egyes szigetek is hasonlítottak a Kornátokra. Sebayor Kecil tele volt turista hajókkal, így meg kellett várnunk a naplementét, hogy bójára köthessünk, mikorra a kiránduló hajók elmentek.


19. nap, 2016.07.30. Szombat, Sebayor Kecil sziget

Egész éjszaka ringó-hintóban éreztük magunkat, mert a bóját pont elkapta az északi döghullámzás amire a horgonyzóhely pont nyitott volt. Pedig még a bóját magát is felhúztuk a fedélzetre, hogy ne vergődjön. Reggel észervettük, hogy egy hajó elmegy a szemközti öbölben levő bójáról, amely sokkal védettebbnek bizonyult. Még pont jókor kaptuk el, mert egy másik közeledő hajó is megpályázta, de itt aki először kapja az marja elvek működnek és mi bizonyultunk gyorsabbnak. Utána jöhetett a reggeli. Most is azt figyeltük közben, hogy hova viszik a turistákat. Kivitték őket a partra a mellettünk levő hegyet megmászni, ezért reggeli után mi is követtük őket fel a hegyre. Csodás volt innen is a kilátás. Ezután körbesznorkeleztünk az öböl zátonyain, ahol rengeteg hal volt, de a korallok már nem voltak tökéletesen épek.
Az éjszaka ezen a horgonyzóhelyen valóban nyugodtnak bizonyult. Csodásak a naplemente fények.


20. nap, 2016.07.31. Vasárnap, Áthajóztunk Rinca szigetére

Ma visszahajóztunk Rinca szigetére. Korán indultunk, ezért nem volt csak 13 csomós szél. A bocit sem vettük fel ismét csak húztuk. De ahogy haladtunk a szél is erősödött, ezért keresztbe-kasul levágtuk az útvonalat a szigetek között. Ezen a területen megfigyeltük, hogy amikor felfelé megy a víz (azaz a dagály közeledtével) akkor északi áramlás van. Ismét a Google Earth térképeket használtuk és persze a szemünket, no meg a mélységmérőnket, amely mostanában rendetlenkedik és néha-néha magától kikapcsol. Ilyenkor ha újraindítjuk a rendszert akkor megint szépen működik egy darabig. Vasárnap lévén rengeteg turista volt Rinca-n a Loh Buaya állomáson. Csak úgy tobzódtak a kiránduló hajók a mólón is és mellette is. Egy-két hajónak megcsúszott a horgonya és a legénység észre sem vette. Amikor elhaladtak mellettünk kiabáltunk át, hogy csúszik a horgony. És akkor kaptak észbe, hogy gyorsan indítsák a motort, mert egyébként mögöttünk egy szép zátony zöldellet ki a nagy kékségből. Mivel 9 után érkeztünk, a sárkányok már delelőt feküdtek a napon, ezért vasárnapot tartottunk a hajón és vártuk a következő napi nagy kirándulást.


21. nap, 2016.08.01. Hétfő, Komodó sárkányok Rinca-n

Jóllehet Rinca szigetén kicsit kisebbek a komodók, a sziget sokkal könnyebben megközelíthető a turisták számára. Emiatt jól megszervezett vezető csapat gondoskodik a turisták és az állatok védelméről. Már reggel 7 után a mólón kaptunk egy fiatal vezetőt, aki egy villás bottal kísért minket a mangrove mellett a park jegyváltó hivatalába. A park neve Loh Buaya. A belépőjegyet a parkra és a vezetővel ellátott túrára is meg kellett váltani. A jegy vétele közben egy hatalmas hím példány keverdett be a vezetők közé, akik láthatóan nyugodtan, de a botjaikkal felkészülve fogadták a látogatót. Ezután egy jó 3 órás túrát tettünk a szigeten a vezetőnkkel. Ezen a szigeten bivalyok, vaddisznók, szarvasok és madarak szolgálnak a komodók táplálékául, de a táplálékért a helyi példányoknak jobban meg kell dolgozniuk, mert kevesebb, mint Komodó szigetén. A komodói sárkány egyébként egy hónapig is kibírja evés nélkül, és több kilo húst el tud fogyasztani együltében (kb 80%-t a saját testtömegének), mert a hasa nagyot tágul az állkapcsát pedig jó tágra tudja nyitni a fején levő könnyen mozgó izületek miatt. A szaglásban pedig villás nyelve segíti, úgy, mint a kigyóknál, miután a szájpadlására húzza vissza. Igazi ragadozó lények.
Mivel júliusig tart a párzás időszakuk, a nőstények már a fészkeiket készítették az utódjaiknak. Két nőstény varánuszt láttunk a fészkek körül, az egyik mély gödröt ásott. Egy rejtőzködő bébi varánuszt pedig egy fa odvában láttunk meg.
A kirándulás végén tettünk még egy kirándulást a vezetőnkkel egy közeli hegytetőre, hogy az öblöket felülről is megcsodálhassuk. Láttuk az állatok itatóját, melyek ma valahol a bozótban hűsöltek.
A csónakhoz visszatérve egy fiatal varánusz terrorizálta a parkőrőket és a vendégeket. A parkőrök mindekit feltessékeltek a cölöpökön álló kis fedett részre és kérték, hogy húzzuk fel a lábunkat, mert a kis jószág felettébb érdeklődőnek tűnt és megindult minden lógó láb felé.
A park után egy újabb örömvitorlázással Flores szigetére érkeztünk meg. Útban Flores-re kisebb szigetek halászfalvait láthattuk. A házak nagyon hasonlóak voltak, mint amit Sulawesi déli szigetein láttunk. Ez a terület egykor ugyanis ahhoz a birodalomhoz tartozott és több helyen még a bajo emberek leszármazottai élnek a szigeteken, de itt már eltűntek a cölöpházak.

 
Folytatás a következő oldalon...
Ugrás oldalra:12345

 
Látogatók ezen az oldalon 2009.04.13. óta:   2884816