Kategória: Berlin-Koppenhága túra

Ma reggel is befűtöttek, bár volt egy kis szél is. Izzadtan törtettünk ki a sátorból egy kis tengerparti levegőért. Mai nap 49 km-t tekertünk, egy kis kitérővel a Berlin-Koppenhága útról. A tegnap megkezdett Fjord és fosszíl túrába csatlakoztunk rövid időre vissza Faxe Ladeplads-nál, hogy Faxe kőbányájában gyönyörködhessünk kicsit (Faxe kb 7 km a vasút után van egy kerékpárút oda). Itt van egy geológiai múzeum is, amibe most nem mentünk be, mert Mon szigetén már voltunk egyben és a Faxe-ban levő sokkal kisebbnek tűnt, de meglepetésünkre le lehetett menni a bányába. A feliratok jelzik, hogy a tavak minősége alkalmatlan a fürdésre, de ezt a helyi fiatalok abszolút figyelmen kívül hagyták. Másrészt a felirat szerint a tó hőmérséklete alig több 8 foknál. Nos, a helyi kánikula és szárazság tett róla, hogy a fiatalok által élvezhető legyen ez a szappanszínű, krétaporos víz. Dániában a nyári átlaghőmérséklet általában 23-26 fok körüli és nyáron sok a csapadék és felhős az ég. Amióta itt vagyunk azonban,  meleg van, tűző napsütés és kevés az árnyék. A búzamezőkön tekerünk keresztül.

Ebédünket a múzeum parkjában költöttük el (saját magunknak főztünk a helyi kisközértből), ahonnan, egy hatalmas teraszról csodás kilátás nyílik a bányára. Egyszercsak a szél egészen nekilendült és ahogy szállt a krétapor, a bánya aligláthatóvá vált. A bányagépeket is leállították, gondoltuk ideje indulnunk, mert kényelmetlen erős szélben tekerni (főleg ha szembe fúj). Az erős szelet megkaptuk, de már nem volt olyan messze Rodvig, ahova a mai utat terveztük. Itt egy iskola udvarán van egy nomád kemping és a marina fürdőjét használtuk zuhanyzásra (Rodvig egy kikötőváros).

Az éjszakai meleg után, erős szélre ébredtünk. De a meleg és a napsütés maradt továbbra is (31 fokot jósoltak). Áttekerünk a hídon Zealand szigetére. Elég nagy forgalom volt a Mon szigetről Zealand felé. Praesto felé tartottunk kicsit dimbes-dombos tájon, közben másokkal versenyeztünk.   Praesto-nál megnéztük a kikötőt, a Praesto templomot, majd vettünk egy kebabot elvitelre és nekivágtunk egy kisebb panorámatúrának a fjord körül.Érdekes megoldása volt a kerékpárútnak az egyik szakaszon, ahol az autóknak egy sávot hagytak, ezért a szembejövő forgalmat a kerékpársávon keresztül tudták kerülni.  A fojrdnál volt egy panoráma kilátó, mely fölött már elszállt az idő.  Meglepődtünk, hogy a fjordba milyen vékonyan kanyarog be a víz – ez egy poros kis út, de nem több mint 2-2km. Ezután a Feddet strandra érkeztünk, mely eddigi legforgalmasabb strandunk Dániában, ahol minden család megtalálhatja saját szórakozását. Tengerparti röplabda, felfújható játszók a tengerben stb. Tele volt a strand, ami a mai melegnek is köszönhető volt.  A kemping itt nagyon drága (emellett rengeteget nyújt a szórakozni vágyóknak) és zajos, ezért nomád kempingbe mentünk. Két nomád kemping is van egy km-re a rendestől, de az egyikben, a kikötőnél, rajcsúrozó részeg fiatalok zavarták a pihenni vágyókat, ezért inkább áttekertünk a másikhoz. Ma összesen 52 km-t tekertünk.

Ma csak 42 km-t tekertünk, de rengeteget gyalogoltunk a Mons Klint geo-centrum-ban.  A Mons Klint egy 6 km-en keresztül húzódó fehér kréta szikla, mely körülbelül 70 millió éve emelkedett felszínre az utolsó jégkorszak visszahúzódásakor. A mai fehér krétapor egykor algák mészkőházai voltak, melyek a jég hatására krétaporrá tömörültek össze. A centrumban van egy múzeum is, mely érdekes tudnivalókat tartalmaz a sziklák képződéséről, az eróziójáról (mert sajnos évente kb 2-4 cm tűnik el belőlük), a fosszíliákról, az egykori dinoszauroszokról, a környező élővilágról és a krétapor felhasználásáról is.  Itt a parkban, kis időre, mindenki geológussá válik, mert jók a szemléltetők a múzeumban, majd sétálni, sőt fürdeni is lehet a természetben (délelőtt jó a fény a sziklákon). Van egy kis kávézó és egy büfé is, ha valaki megéhezne a sok információ közben.

A Mons Klint környéke hegyes-dombos, ezért elég sok emelkedőnk volt az eddig lapos Dániától eltérően, A biciklis utakat nem vitték túlzásba, egyes részeken kiépített, máshol vagy a gyalogosokkal kell megosztani a járdát vagy az autósokkal az úttestet, de azért lehet rajta haladni (elég sok az úthiba is). A Mons Klint túránk után Stege felé vettük az irányt, ahol áthaladtunk Molleporten-en (egyik nevezetessége).  Stege a sziget nagyvárosa, kis kávézókkal, éttermekkel. Az itteni kempingben vettünk egy új gázpalackot, mert kiderült, hogy amit korábban vettünk nem illeszkedett a gázégőnkhöz. A szállásunkat a Mon sziget csücskében, egy kempingben foglaltuk le a tengerparton, ahol egy mólószerű képződményen fekszenek a sátorozó helyek (Monbroen kemping). A helyek elég jól elkülönülnek egymástól, fákkal vannak elválasztva, minden beugróban kis asztallal és mindenkinek saját tengerpartja van. Stégről lehet fürdeni is. Mellettünk a Queen Alexandrine híd, melyen holnap át is kelünk a következő szigetünkre Zealandra (Mon-t köti össze Zealand-dal). A híd 745,5 méter hosszú és 10.7 méter széles. Már a második napja 28 fok meleg van.

A fizetős kemping kicsit zsúfolt volt. A sátorozás kicsit olyan, mint a hajózás, ha nagy területen van a horgonyzóhely, akkor próbáljuk nem közvetlen mások mellé dobni a horgonyt. Ez az előző este nem így történt, mert három sátrat tettek le közvetlen mellénk kb 2 méterre tőlünk, pedig mi távol sátraztunk mindenkitől és rengeteg hely volt még máshol is a kempingben. Amikor mellénk dobták a sátrakat, meg is fordult a fejünkben, hogy odébb sátrazunk – horgonyzunk 🙂 ,de aztán a szomszédaink azt mondták, hogy ők korán mennek, de csendben. A korán sikerült, de a csendben nem. Reggel 6-tól szedelőzködtek, de aztán mi mentünk el 9 körül, a lényeg, hogy előbb, mint ők. Egy nagy bevásárlás után a Netto-ban (itt így hívják a boltot), a tízórás kompra sikerült felszállnunk, mely kb negyed óra múlva Bogo szigetére érkezett (kb 2 km ). Innen, egy hídon keresztül tekertünk át Mon szigetére, ahol először a Fanefjord templomot néztük meg. Ez egy 14. századi templom, gyönyörű freskókkal a mennyezetén, melyek egy-egy képet a Bibliából ábrázolnak. Ezután  a Gronsalen temetketzési helyek mellett tekertünk el. Ezek a kövek ősi (kőkorszaki) temetkezési helyekre utalnak. Ma már csak a köveket látja az ember, de azért érdekes belegondolni, hogy ősi sírok maradványait szemléli az ember. Fanefjord környékén, különben láttunk bronzkori sírokat is (dombok). A Fanefjord Skovpavillon-nál ebédeltünk, és itt is van előtte egy síremlék. Ezután Mon sziget tengerpartjait látogattuk és fürödtünk is. Különben Mon szigetére 2 napot szántunk, mert itt is van egy túra, a 48 km-es Mons Klint túra, amibe be is csatlakoztunk a Berlin-Koppenhága túránkról. Összesen 62km-t haladtunk, ebből 2 km volt a komp. Este megint egy nomád kempingben szálltunk meg a tengerparton (előtte egy kis házikóból kellett vizet hoznunk, mert itt csak sós víz van, a tenger). Itt elég sok szomszédunk van.

Minket Dánia sok mindenben Új-Zélandra emlékeztet, egy kicsit a táj, a partok, a hideg víz, egyes helyek nagyon csöndesek, szinte kietlen a táj és az emberek sem nagyon ismerkedősek, de azért kedvesek és segítőkészek, ha az ember kérdez tőlük valamit.  A Mon sziget olyan mint a Waiheke sziget. Üdülős, körbe lehet kerékpározni, vannak homokos strandjai és még borászat is van a szigeten.

Mosás a Stubbekobing kempingben, a kempingből gyönyörű a kilátás (Faro – Zealand híd van a távolban) és jó séta lehetőségek vannak a környéken. Még közös hűtő is van a kempingben, ezért tudtuk magunknak főzni egy jó húslevest az előző napi bevásárlásból.

Ezen a sátorozóhelyen sem volt költség. Az éjszakák sokkal enyhébbek, melegebbek, mint Németországban voltak, ezért a sátrunk nem is nedvesedik be reggelre. Kicsit borús időre ébredtünk, de az előrejelzés 24 fok volt. Mikor összecsomagoltuk a sátrat 2 szem esőcsepp hullott ránk, nem több. Nagy a szárazság, mindenhol, és ezért tűzgyújtási tilalom van érvényben.

A kb 50 km-ünket csodás erdőkön (a búzatáblákat már nem is említjük, mert ameddig a szem ellátt mindenhol azok vannak) és a tengerpart mentén tekertük le. (Mi az előző napi túránktól pont ezt vártuk volna, de így, a mai nappal teljesedett az örömünk.) Az út legnagyobb része földes vagy köves volt, de elég kemény volt a talaj, így sokkal jobban lehetett rajta tekerni, mint az előző napi túrán, azért nem túl gyorsan. Több helyen meg lehetett mártózni a tengerben útközben, ezt mi nem is hagytuk ki. Meglepődtünk, hogy hosszú fehérhomokos strandok találhatók itt Dániában. A víz hőmérséklete kb 19 fok lehetett, de a sekélyesebb részeken talán kicsit több is. Délutánra a nap is szépen kisütött.  Sátrunkat most egy nagy fizetős kempingben vertük fel, mert kellett az áram. Az ebédnél próbáltuk tölteni a telefonunk, de valaki lekapcsolta az áramot, ezért nem sikerült a feltöltés (a halsaláták nagyon finomak voltak, különösen a négyféle-hering). A kemping védett öblében, biztos van 21-22 fokos is a tenger víz. Dánia drága, de a szállásokon lehet spórolni, ha valaki kiegyezik a nomád életmóddal a primtív sátorhelyeken.

A következő város 26 km-re volt, Nykobing. Miután bevásároltunk a közértben, észrevettük, hogy a tornász hengerünket elhagytuk az utolsó megállónknál, ezzel szoktuk kimaszírozni az izmainkat. Mire visszamentünk a megállóhoz, a henger már eltűnt. Elment megint a délelőtt a sátorpakolással és a hengerkereséssel, ezért azt gondoltuk, hogy az ebéd után (sushi volt és meglepően sok a keleti a városban) a környéken megcsinálunk egy túrát. Ez a Sundruten túra egy kicsit letér a Kopenhága útról, de pont belefér fél napba, mert egy 44 km-es a körpanoráma túra. A túra a Sund-on (csatornán) visz körbe és a csatorna két szigetet választ el, ezért útközben több ponton látható a tenger (van egy tenger alatti alagút is, ahol az autók mennek át a két sziget között). A túra legszebb pontja a sátorozó hely (Teltplads Hjelm Strand), de már előtte is meg lehet mártózni a tengerben, mely ebben az öbölben egész meleg. A túra egyébként lazaköves rossz utakon megy keresztül, ha ezt tudtuk volna előre, akkor nem vállaltuk volna be a rekumbensekkel, mert végig nagyon rázott. A táj egyébként az előző szakaszokat nem tudta überelni, ezért, ha már valaki a Berlin-Kopenhága utat csinálja, ne számítson sok változatosságra ettől a túrától (leszámítva a kengurukat az egyik ház előtt), ráadásul kevés az árnyékos rész és ma kb 26 fok volt és tűző napsütés. De persze kiváncsiságból nekivághat.

Délelőtt még egy biciklis városnézést tettünk meg Rostock-ban, megnéztünk két szép templomot (a Petrikirche-t, ahol fel is mentünk a toronyba és a Sankt Maria Kirche-t az asztronomikus órával) és persze a híres a kaput is, mely egykor városfallal volt összekötve, de a falat lebombázták, így maradt csak a kapu. Egy kicsit élveztük Rostock napsütötte, szeles és turistás utcáit, melyből egy idő után elegünk lett. A biciklikkel nehéz közlekedni ennyi ember között. Délután benéztünk egy boltba, ahol Icebreaker holmit lehet kapni, de végül a szemünk egy Vaude cipőre való esővédőn akadt meg.  Ez még hiányzott a biciklis készletünkből, hogy szakadó esőben is tudjunk órákon át tekerni, mert a cipők beázása volt a szűk keresztmetszet. Most bepótoltuk ezt is. Persze lehet zacskózni is, de a zacskót pedig kötözni kell, tehát ez mégis egyszerűbb, csak fel kell tépőzárazni a huzatot a cipőkre.

Az esti 7 órás kompot céloztuk meg a Dániába való átkeléshez (kétóránkét járnak a kompok). Ez egy majdnem 2 órás út és itt csak fél tízkor megy le a nap. Amikor megérkezett a komp ( Gedser-be, a  dán Falster szigeten ) már 9 óra volt, de szokatlanul meleg az előző napokhoz képest. Gyorsan egy sátorozó helyet kerestünk. Dániában a rendes kempingeken kívül vannak úgynevezett primitív kempinhelyek, ahol néhány kisebb sátor felállítható egy vagy két éjszakára, van egy budi, de nincs zuhanyzó, csak általában egy kerti csap  (primitive camp site). Ide le is vertük a sátrunk az első éjszaka. Vártuk, hogy jön valaki beszedni a 8 eurót (egy főre 4 euró), de nem jött senki. Egy család is volt mellettünk, de nem voltak nagyon érdeklődőek. Mi is csak annyit kérdeztünk tőlük, hogy iható-e a víz, amire igennel feleltek. Olvastuk, hogy a dánok nem nagyon ismerkednek, meghagyják az embert a privát szférájában.  Ahogy lemegy a nap, zsongnak a szúnyogok.

Már csak 36 km volt hátra Rostock-ig (csupán 130 méter emelkedéssel), ezért nem siettük el a reggelt. Hideg szél fújt, de szépen sütött a nap (reggel még csak 20 fok körül volt).  Egy nagyobb várost Swan-t érintettük, ahol megebédeltünk, innen már egyenes út vezetett Rostock-ba. A szállásunkon, egy kisebb hotelt választottunk, ahol lepakoltunk  (a kempingben nem mertük hosszabb időre otthagyni a felszerelésünket). Majd visszaültünk a biciklikre, melyek sokkal könnyedébben gurultak tovább a csomagok nélkül és elmentünk a hajós múzeumba. Itt megtudtuk, hogy Rostock-ban építették először az első propelleres hajót (csak német kíírás van a múzeumban, az első két tábla kivételével). Végül még maradt időnk, hogy eltekerjünk a Balti-tenger partjára Warnemünde-be, ahol a Warnow belefolyik a tengerbe.  Dünés partok jelzik az erős szelet, mely ellen kis doboz-napozókat építettek. A tenger nagyon hideg volt számunkra, de azért belemártóztunk mi is, mint a többiek.  Egy közel 37 méteres világítótorony 1898 óta jelzi a partot.  Az egyik kis dobozból néztük a naplementét és csak 11 előtt valamivel értünk vissza a szállásunkra. Így összesen 77 km-t tekertünk.

Több emberrel találkoztunk, akik kenuval vagy kajakkal járják be a környéket. Az összefüggő folyók, csatornák és tavak jó hátteret biztosítanak ehhez az utazáshoz is. Ezért a mai pihenőnapunkat egy kis kenuzással töltöttük, mely jó kiegészítése volt a tekerésnek. Most egy kicsit karra is dolgozunk. A sátorozóhelyen lehet kenut bérelni, ahonnan egy furgonnal felvisznek folyásirányba Warnow felé, körülbelül 17 km-t, és vissza lehet evezni és csorogni a Warnow folyón a kempinghez. Szép kis út,  élővilággal és kis folyómenti házakkal vegyítve. Délelőtt kissé felhős volt az idő, nem volt túl meleg, fokozatosan melegedett csak a levegő. Délután megcsináltattuk a mosást is a kempingben, ekkor már szépen sütött a nap a szárításhoz.