Szerző: rotorman_ia2tw8

Délelőtt kis falvakon haladtunk keresztül, megint le és föl. Ez a menet olyan, mint a zalai dombságnál, csak szteroidokon, és tovább tart. Összességében nem nagyon változik a magasságunk 500 és 700 méter között ingadozik, de jó sűrűn. Ma 1370 métert emelkedtünk és 1375-öt süllyedtünk. Jól megdolgoztatjuk a lábainkat. Ami érdekes, hogy itt minden településnek van egy tava vagy tókája. Nem is értjük, hogy tudnak ennyi tavat karbantartani ezek a pici falvak és városkák. Ebédünket is az egyik kis tónál fogyasztottuk el. Két út elterelésünk is volt, de szerencsére a kerékpárokkal nem kellett kerülni, mert ahol hidat építettek, ott volt egy keskeny átkelő a gyalogosoknak és a kerékpárjaink is átfértek rajta. Nekünk is lehet szerencsénk végre az utakkal. Az idő fokozatosan javul, borús, de melegedő (a délelőtti 14-ről délután már 17 fok volt). A szél is csökkenőben, de a fennsíkokon és a lejtőkön még mindig nagyon fázunk. Az utak is egész jók, de az első leválasztott biciklis úttal Tábor városban találkoztunk, különben kisebb forgalmú utakon és erdőkben haladt az út kanyargósan (a GreenWays-t követjük még mindig).

Ebéd után elértünk egy folyóhoz (Luznice folyó), melyet folyás irányban követtünk, ezért lejtősödött a menet. Ezután jött Tábor, mely jó magasan van. Szállásunkat Moravec-nél foglaltuk érkezésünk előtt egy órával (2 km-re a kerékpárúttól). A szállásadók mindig meglepődnek amikor beállítunk, mert még nem volt idejük sem megnézni a booking-ot. Ezt már többször eljátszottuk az út során, de sajnos nem tudjuk előre, hova érkezünk (a sok domb miatt). Ma összesen 71 km-t tekertünk. Berlin még mindig 631 km-re van. Természetesen mi le-le térünk kicsit az útról, tehát nem mindig haladunk irányra. A szállásunk mellett teheneket és szamarakat tartanak, kiváncsiak vagyunk hánykor ébredünk majd fel mellettük.

Esőre ébredtünk és hidegre. A gázmelegítőn elkészítettük a zabkásánkat és ezt a sátor melletti tónál tálaltuk. Itt volt egy kis fedett rész egy korábbi büfé vagy hasonló lehetett egy kis terasszal. Vártuk hogy oszoljanak a felhők, de nem tették, ezért vizesen csomagoltuk össze a sátrat. Csak jóval 11 után folytattuk utunkat. A szél az előző naphoz képest valamelyest csökkent, de a hegyekben a levegő hőmérséklete nem volt több 14 foknál, ezért vízhatlan felszerelésben tekertünk. A következő település, Nova Bystrice volt, mely csak 3 km volt a szállásunktól, de úgy éreztük itt is meg kell állnunk egy tízóraira, bár már majdnem dél volt. Végül is kétszer reggeliztünk, de ebben a hidegben kellett az energia. Aztán csodálatos erdős, patakos, tavas tájak következtek. Nem győztünk betelni a táj szépségével.  Megálltunk egy erdőszéli pihenőnél, majd úgy döntöttünk, hogy az egyik kis tisztáson megebédelünk, Bystrice-ben vásároltunk ebédre valót.

Az út szinte könnyű volt, több lejtővel, az előző napokhoz képest (az elmúlt két nap jócskán volt le-fel), bár így is emelkedtünk 560 métert de 735 métert süllyedtünk is. Az erdő menet kicsit kátyus volt, de legalább nem kellett az országúton haladni mint azelőtt. Le is engedtünk a kerekekből az útviszonyoknak megfelelően. Az emberek kedvesek, az útszéli fákról lehet gyümölcsöt szedni, de ha baj van a kerékpárral csak magadra számíthatsz, mert nem sok bicikli szervizt láttunk útközben. Ez olyan mintha a Csendes-óceánon hajóznánk. Nagyobb települések is csak ritkán vannak és az internet sem segít sokat, mert többször a szálláshely, étterem vagy büfé is zárva volt, hiába néztük ki őket előre.

Egész nap lógott az eső lába és vészjósló fekete felhők voltak felettünk (délután megint nagyobb eső volt várható). Ezért kaptunk az alkalmon, amikor elérkeztünk Jindrichuv Hradec városkához és megszálltunk egy panzióban a város közepén (Kasper Cyklopenzion).  Azt gondoltuk, ránk fér egy kis városnézés és pihenő, úgyis cudar az idő. Ráadásul a combunk is megfájdult az előző napi hirtelen emelkedőktől, Tettünk rá kinezológiai szalagot.  Ma csak 32 km-t tekertünk.

Lehetne egy motivációs beszéd kezdete a következő: ˝Slow and steady wins the race˝, vagyis lassú és kitartó nyeri a versenyt. Ez lehetne a mai napi mottónk.

Ismét hideg időre ébredtünk. Tudtuk, hogy az ember ilyen időben az orrát sem akarja kidugni, de örültünk, hogy nem így tettünk. Jól beöltöztünk merinó alsók, széldzseki, sál stb. és már tekertünk is a reggeli után.  A hideg szél 40 km-rel csapott az arcunkba és a kerékpáron a menetszélben még a könnyünk is kicsordult, pedig a napszemüveg is rajtunk  volt. Egy-egy széllökés az út melletti árokba akart lökni minket (főleg a védtelen fennsíkokon), figyelni kellett, hogy a gépeket egyenesben tartsuk az országutakon. Rögtön egy 100 méteres emelkedővel kezdtünk, mely gyorsan bemelegített minket. Gyönyörű fenyőerdőkön haladtunk ma keresztül. Ezek álomszépek voltak és volt amelyikre azt mondanánk, hogy innen lépnek ki a tündék a mesékben.  Kis településeken haladtunk át, ahol voltak ugyan kisboltok, de semmi más, ahol ebédelni lehetett volna. Az interneten találtunk egy éttermet (Pisecne), de kiderült, hogy felújítás miatt zárva. Egy helyi ember ajánlotta, hogy menjünk inkább a sportpályához, ahol a helyiek kolbászt sütögetnek. Végül itt sikerült ebédelnünk. Délután néhány órára kisütött a nap, de aztán megint nagy fekete felhők borították az eget. Próbáltunk igyekezni, de rengeteg emelkedő meg ugye szembeszél volt, ezért csak lassan tudtunk haladni. Znojmo után az első nagyobb települést, Slavonice-t délután értük el, ahol kiéhezve adtunk a kalóriáknak és megkóstoltunk néhány süteményt. Összesen 1140 métert emelkedtünk, 830-t süllyedtünk és a legmagasabb csúcs, amin voltunk az 750 méter volt. De végül célba értünk és sikerült egy működő kempinget találnunk (Osika kemping, Nova Bistrice előtt), ahol megvacsoráztunk (halat és egy szelet húst ettünk sültkrumplival és ingyen házi rétest, mert pont szülinapot ünnepeltek a szomszédos asztalnál), majd felállítottuk a sátrat. Éjszakára 8 fok az előrejelzés és eső. Hogy lehet ilyen hideg nyáron? A mai nap összesen 64km-t tekertünk. Berlin még 722 km-re van.

Hajnali 2-ig szólt a dáridó a kempingben, az eső is eleredt az éjszaka. Nem is tudtuk sokáig elaludni, de legalább a világító szentjánosbogarakat figyelhettük a sátrunkon.

Csupán 12 fokra ébredtünk, nem is csoda, hogy nem volt kedvünk kimászni az ágyból. Ez nagy különbség az előző napi 30 fölötti hőmérséklettől.  A szálláson elkészítettük a reggelinket zabpelyhet majd lencsét főztünk és egy adag rizst is az útra. Csak 10 után indultunk, hátha melegszik kicsit a levegő, de túl optimisták voltunk, mert nem nagyon melegedett. Az első szakaszunkat gyönyörű erdős részen tettük meg (földes út, de járható), még mindig a nemzeti parkon belül, majd mentünk kicsit az országúton és végül egy keskeny kisforgalmú úton, ahol több teherautó jött. Ekkor még nem értettük mit keresnek ezek itt az egysávos keskeny úton (később kiderült, hogy a gátat építik). Fél egy körül érkeztünk meg egy kis felduzzasztott mesebeli tóhoz, Vranov-nál. Tóparti, kis házak mellett tekertünk el, míg el nem jutottunk egy hatalmas fehér hídhoz (szinte világított a sötét felhőkkel a háttérben). Nem elég, hogy hideg volt, a szél is feltámadt. A híd egy kis félszigetre visz át, egy kempinhez. A kemping vendéglőjében ebédeltünk. A pisztrángunkra majd egy órát kellett várni, de megérte és a kiülős teraszról szép látvány nyílt a tóra. A GreenWays a gáton keresztül halad, de a gát felújítási munkák miatt le volt zárva. Két opciónk volt. Vagy visszatekerni és egy kerülővel továbbmenni, vagy egy kis ösvényen (túra útvonal, nem rendes út) átkelünk a hegyen. Nekiveselkedtünk a hegynek. A hegy meredek volt. Egy helyen (kb 30%-os volt) le kellett pakolni a kerékpárokról a csomagot és csak ketten tudtuk feltolni őket az emelkedőre, majd visszamentünk a csomagokért.   Olyan volt, mint amikor a hegymászók felcuccolnak az állomásaikra és ezért kétszer járják meg a kempinget, csak nekünk a serpák hiányoztak. Eléggé kimerültünk. Lehet, hogy ezt a vidéket inkább mountain bike-kal kellene bejárni, nem túra biciklikkel. Az előző nap megfordult a fejünkben, hogy itt kellene egy pihenő napot tartani és kicsit bekirándulni a környéket, de a kirándulást így ki is pipálhattuk.

A hegy után egy szép kis városkába érkeztünk (volt étterem és bár is, ahova mi nem tértünk be, mert már jól elment az idő) a hegy ormon egy impozáns vár díszelgett.  Ezután már csak kisebb települések következtek és még több emelkedő, még egy vár, majd orkán erejű szél (valahogy pont szemből kaptuk, ezért a lejtőn is tekerhettünk). Kicsit esett is, és még egy csúnya fekete felhő is vészesen közeledett.  Stalky-nál menedéket kerestünk, ahol találtunk egy kis éttermet. Itt ettünk egy mirelit pizzát beherovkával és sörrel. Ezután már sem a hideget sem az égő izmainkat nem éreztük tovább.  A tulajdonos nő azt mondta, hogy van egy kemping a patak mentén kb 5 km múlva, amit nem találtunk meg, de lehet, hogy nem mentünk elég messzire. Végül egy helyi lakos ajánlott egy szállást (Králinda-t) Podhradí nad Dyjí faluban, mely szintén egy szép kis falu. A szállás nem az eddigi legszebb szállásunk, de aludhattunk volna sátorban is, csak megint lehülést mondanak éjszakára, mi meg kicsit át voltunk fázva. Szuper negatív csúcs a mai táv, mindössze 46km-t tettünk meg, de 671 métert emelkedtünk (ebből toltuk is a kerékpárt) és 730 métert süllyedtünk.

A bőséges reggelink után választhattunk, hogy visszatérünk a GreenWays kerékpárútra vagy folytatjuk tovább utunkat Siebenhirten-ből egyenesen kb 60 km-t levágva a GreenWays-ből (Siebenhirten felé le kellett térni róla). Az előbbit választottuk, mert találtunk egy másik kerékpárutat, a 912-est, mely az 5-ös úttal újra becsatlakozik a GreenWays-be az utolsó osztrák város, Laa után. Az első nagyobb emelkedőnk 388 méterre ment fel. Laa városa után, mikor újra a GreenWays-hez érkeztünk, kicsit megváltoztak az útviszonyok, kátyús, töredezett aszfalt lett, amin kicsit lelassultunk (a kereket is leengedtük az útviszonyokhoz). Ekkor már a nap is erősen sütött, de nem volt árnyék a termőterületeken keresztül haladva és az útmenti pici fák csak gombostűnyi árnyékot adtak. Eljutottunk egy kis tóhoz, ahol megebédeltünk, magunknak főztünk a gázmelegítőn.

Ebéd után a GreenWays út kicsit forgalmasabb lett, mert nincs külön biciklis sáv, mint az osztrákoknál, hanem az út kisforgalmú (néha nagyobb) kerékpárútnak kijelölt területeken halad keresztül. Itt pedig az autósok, úgy tűnt, hogy nem tartanak sebesség méréstől. A szél is erősödött, mely nehezítette a tekerést.

Utolsó emelkedőnk előtt betértünk egy biciklis bisztróba, ahol megismerkedtünk a helyi kólával, a kofala-val, mely egy csomó gyógynövényt tartalmaz, de a koffein tartalma magasabb, mint a kóláé. Ekkor még nem sejtettük, hogy szükségünk lesz erre az üzemanyagra. Elérkeztünk egy nemzeti parkhoz, Znojmo mellett, melyről sokat olvastunk azelőtt, és valóban gyönyörű.  De itt olyan meredek volt a hegymenet és néhol sziklás, hogy tolni kellett a kerékpárjainkat (utólag láttuk egy térképen, hogy az emelkedő elkerülhető, de akkor az ember a parkot is elmulasztja). Nem is mentünk még a rekumbensekkel ilyen meredek emelkedőn. A szép park is és az emelkedő is nagy meglepetés volt. Félúton találtunk egy kis italozót egy szőlőültetvény mellett (a helyi hütte), ahol kellemes társaságra leltünk. Itt ment a borozgatás és mi is megkóstoltuk a helyi bort, mely nagyon zamatos és ízletes volt. Ezután folytatódott a meredek emelkedő, egészen 464 m magasságig. A hegytetőről megcsodáltuk az alattunk csobogó folyót, majd sietni kezdtünk a következő kempinghez, melyet Lukov-hoz jelölt a térkép, mert megdörrent az ég. Már az esőkabátjainkat sem volt időnk magunkra kapni, a gyors eső elkapott minket és bőrig áztunk. Lukov-nál kiderült, hogy a kemping bezárt (következő kemping kb 20 km-tel volt odébb), ezért egy szálláshelyet kerestünk gyorsan, mert a levegő is elkezdett lehűlni és fáztunk a vizes ruháinkban. A szálláshely tulajdonosát egy helyi étteremben leltük meg, ahol később megvacsoráztunk. A mai nap több emelkedőn vagyunk túl és 83.2 km-t tekertünk (701 m-t emelkedtünk és 478 m-t süllyedtünk). Változatos nap volt, sok eseménnyel.

Stockerau-i kis kitérőnk után rátekeregtünk a GreenWays kerékpárutakra, először a Tresdorf Radweg-et, ezt követően a  Dunau Radtour-t és a Krautter Radweg-t, majd végül az Eurovelo 9-es útvonalakat követtük.  Ausztriát behálózzák a kerékpárutak. A Krautter Radweg dimbes-dombos aprókavicsos útjai után az Eurovelo kész felüdülés volt, bár rossz fordulót vettünk rajta.  Ez nem azt jelenti, hogy nem csodálatos a táj veteményesekkel tarkítva (az aranyló búza és a sárga napraforfgók szemetkápráztatóak) de az aprókavicsokat emelkedőn a fekvőkerékpáron nem annyira szeretjük, mert elég nehéz tekerni rajta és néha kicsit kipörögnek a kerekek. Ilyenkor nem olyan stabil a kerékpár a csomagokkal.  A lakatlan területeken szaladgálnak az ürgék és a nyulak, egyik másik elég közel merészkedett hozzánk. Ezek nem félnek?-tanakodtunk.

Elég sok a hegymenetünk, körülbelül 170 és 300 méter között változott a magasságunk. Volt olyan rész, ahol egymást követték a hegyek – völgyek. A tetőről volt, hogy 50km főlé gyorsultunk és majdnem felgurultunk a következő dombra. A mai hőmérséklet übereli a tegnapit, 30-31 fok körül van, ezért elővettük az arcvédő maszkjainkat a nap ellen.  Még szerencse, hogy hűt a menetszél, főleg a hegyről lefele. És hogy mi történik hegymenetben? Akkor pedig az izzadság hűt – vicceltünk.

Ebédre egy kebabot és tiramisu-t ettünk. A tiramisu azért kellett, mert a nagy ropogós buciba csomagolt kebab után majdnem elaludtunk a melegben. Érdekes, hogy a Kral Kebap-nál, ahol megálltunk, nem pitában adják a húst. Csak ebéd után realizáltuk, hogy rossz helyen vagyunk, mert kiderült, hogy Obersdorf-ba érkeztünk. Az Eurovelo-n rossz irányba, Bécs irányába indultunk el, amin kb másfél órát tekertünk oda, majd vissza ismét másfelet.  Biztos a meleg tehet erről is, meg az is, hogy egy táblát sem láttunk útközben Bécs felirattal, ezért nem is sejtettük, hogy nem Prága felé haladunk. Az első kempingünket sem értük el. Helyette, találtunk  egy kis vendégházat Siebenhirten faluban, ahol megszálltunk, miután Mistelbach-ban megvacsoráztunk. Ma 94 km-t tekertünk, de ebből a rossz fordulónk miatt nem mind irányra.

A Keletiből induló vonatunk 11.40-kor futott be Bécs Főpályaudvarára. A kocsik tele voltak, de volt egy külön fülke az EC-n a kerékpároknak (ez körülbelül fejmagasságban kezdődik és nincs lépcső), ahol szerencsére, találtunk két lehajtható ülést.  Ekkor realizáltuk, hogy nem a RailJet-re vettünk jegyet, mert ott egy kicsit kényelmesebb a menet, még úgy is, hogy ott fel kell függeszteni a kerékpárokat egy kampóra. A jelenlegi utazásunk alatt, más utasok a mi csomagjainkon kuporogtak a bicikli tárolóban, mert annyira nem volt hely a vonaton. De legalább nem mondták, hogy a vonat nem szállít kerékpárokat – korábban olvastuk, hogy mások hiába vették meg a kerékpár jegyet, a vonat mégsem szállított kerékpárokat.   A tároló ajtaját a gumipókunkkal rögzítettük – mely egy ellenőrnek sem tűnt fel-, mert a gurulós ajtó szaladgált volna minden induláskor és fékezéskor. Végül is zökkenőmentesen érkeztünk, és a kerékpárunk sem dőlt rá egyik utasra sem, akik a csomagjaink körül kuporogtak.

Az első kerekezés Stockerau-ig történt (39 km), ahol meglátogattuk egy barátunkat. Ahogy kiléptünk Bécs belvárosából (a Károly templom, Operaház és Mozart palota után ) egy kicsit nosztalgiáztunk a Duna-menti kerékpárúton (Donau Radweg), ahol a Greifenstein régi Duna ágnál  fürcsiztünk egyet és megvártuk a barátunk, aki kerékpárral elénk sietett. A Duna után Stockerau-ba egy csodálatos erdei ösvény vezetett. A mai időjárás kedvezően alakult, kicsit felhős, 27 fok volt.

Ezt az utat tervezzük, egy barátunk esküvőjére megyünk Berlinbe. A Bécs-Prága szakaszt a „GreenWays” kerékpár úton tesszük meg. Utána Prágától becsatlakozunk az Elba Radweg-re, majd letérünk az R1-es útvonalra Berlin felé.