Szerző: rotorman_ia2tw8

Az utolsó sátorozó helyünk Pirna után volt, mely még Németországhoz tartozik, innen áttekertünk a cseh oldalra Delcin-ig, majd vettünk egy Prágába szóló vonatjegyet.  Prágában pedig a Prága – Sturovo vonatra kértünk jegyet, mert a neten úgy tűnt csak idáig megy a vonat. A jegyek kinyomtatása a jegypénztárban időigényes volt, és rossz érzés volt, amikor a pénztáros azt mondta, hogy a Budapestre menő vonatot kell keresnünk.

-Nem Sturovo-ig megy a vonat? – hökkentünk meg. – Nem, ez Budapestig – jött a gyors válasz. – Akkor kérhetnénk a jegyeket Budapestig? – érdeklődtünk. A pénztáros kapkodva látott neki a módosításnak, végül visszaadta a jegyeket, hogy sajnos már nincs ideje kinyomtatni őket a vonat indulásáig, inkább próbáljunk jegyet venni a vonaton. Szerencsére a vonat ellenőrök kedvesek voltak és kaptunk egy jegyet az utolsó szakaszra, mintha Szobon szálltunk volna fel a vonatra. Éjszaka érkeztünk vissza Budapestre. A kilométer óránk 3558 km-t mutatott, melyben még az előző Balaton- Fertő-tó kerékpáros túránk is benne volt. Jó kis tekerés volt.

Drezdából ismét vontara szálltunk egészen Pirnáig. Itt ismét tekerésbe kezdtünk az Elba völgyében. Ez számunkra a legszebb része az Elba kerékpárútnak. Visszafelé megálltunk a Szász Svájc Nemzeti Parkban, ahol a csodás homokkő képződményeket lehet megcsodálni. A kerékpárokat le lehetett tenni egy biciklitárolóba, ezután nekivágtunk a hegyeknek. Kedvenc Elba-menti kempingünkben szálltunk meg éjszakára. Nagy dörgéssel vonult el messze tőlünk egy viharfelhő. Ez elkezdte lehűteni a túlhevült levegőt (ma 35 fok volt, de a hegyek árnyékosak voltak).

Reggel Gedserbe tekertünk, majd a 11 órás komppal átkeltünk Németországba. Amikor kitekertünk a kompból megállítottak a határellenőrök, de inkább a biciklit akarták megszemlélni, mert a papírjainkat nem kérték el. Rostock főpályaudvaráról 3 vonattal sikerült Drezdába érkeznünk. Kicsit sietősek voltak az átszállások, mert renegeteg kerékpáros volt és az első helyen 10 perc, a másodikon 4 percünk volt az átszállásra. Peront is kellett váltanunk, mely azt jelentette, hogy le, majd föl kellett vinni a kerékpárokat az aluljárónál. Hiába volt lift, csak egy kerékpár fért be egyszerre. Szerencsére a második átszállónál a többi kerékpáros a lépcsőt választotta, így nem késtük le a vonatot.

 

A Tangloppen kempingből körülbelül 20 km Roskilde histórikus városa, mely pont útba esett, ezért mielőtt vonatra szálltunk volna, idekerekeztünk. Itt megnéztük a Viking múzeumot és a roskildei székesegyházat, mely a 12. és 13. században épült és a Világörökség része. A 15. század óta ide temetkeznek a dán urlakodók. Ezután vonatra szálltunk Nykobing-ig, ahonnan 10 km-re Gedser-től megálltunk egy nomád kempingben éjszakázni.

Innen tekerünk még Gedser-be, hogy a Rostock-ba menő komppal visszatérjünk Németországba, ahonnan hazavonatozunk.

Az éjszakai eső után 23 fokra esett vissza a hőmérséklet és erős szél fújt, amiben nehéz volt tekerni. Visszamentünk Koppenhágába, 54 km-t tekertünk és vonatoztunk is (Hillerod-tól vonatoztunk Koppenhágáig). A városi strandok kiüresedtek, a szél az elmúlt napok szemetét fújta körbe a városban. Örültünk, hogy az előző napokban megkóstolhattuk a strandolás ízét a csatornákban.

Utoljára szálltunk meg a Tangloppen kempingben.

Ha már északra voltunk a várostól, elkerekeztünk a 16 km-re levő Louisiana Modern Művészetek Múzeumba. Csodás volt az út a tengerpart mellett. Ezután pedig Helsingor-ban néztük meg a Kronborg kastélyt. A vonatok sajnos a tengerparti útvonalon pályafelújítás miatt nem jártak, így kénytelenek voltunk egy másik szakaszt választani. Útközben, kinéztünk egy nomád kempinget, ismét egy tó mellett.  Egyre gyülekeztek a felhők. Sikerült egy zivatar elől egy zsúpfedeles ház alá behúzódnunk.  Este láttuk, hogy 48 km-t tekertünk.

A legmeglepőbb az volt, hogy nagyon meleg volt az elmúlt három napban 27-28 fok. (A helyiek azt mondják, hogy két nap szokott 25 foknál melegebb lenni itt nyáron.) Úgyhogy, jól kifogtuk az időt.  Megvettük a Koppenhága kártyákat és innentől kezdve minden belépőnk és a tömegközlekedés is ingyenes volt. Bejártuk a palotákat (Christiansborg, Rosenborg és Amelienborg), a Nemzeti Múzeum egy részét, templomokat (Trinity és Saviour), tornyokat (Rundetaarn) és Koppenhága különböző városrészeit is (Nyhavn, Christiana). Ültünk csatornahajón és kisvasúton is. A nagy melegben mi is megmártóztunk a csatorna kellemesen meleg vizében (kb 23 fokos lehetett).

Este sikerült olcsón venni egy használt Rohloff váltót. Ezért ki kellett kicsit kerekeznünk a városból. Találtunk egy csodaszép nomád kempinget egy tó mellett.

Az utolsó 16 km-t Koppenhága belvárosáig gyorsan letekertük. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a belvárosban a csatornák mentén is megteltek a strandok. A szállásunknál (Crown hotel) letettük a bicikliket és kivonatoztunk a reptérre a szülők fogadására. A következő három napban velük fogjuk Koppenhágát bejárni.

Későn keltünk az előző napi vihar után és hagytuk, hogy kiszáradjon a sátrunk. Ma is 27 fok körüli hőmérséklet várható. Szép komótosan indultunk neki utunk utolsó kilométereinek. Koge főterén még ittunk egy kávét, majd bevásároltunk és végül 12 után sikerült is továbbindulnunk. Csak 31 km-t tettünk meg strandolással, egy Mosede nevű erőd körbesétálásával, ami egy első világháborús erőd (Dánia semleges maradt). A múzeumba nem mentünk már be, mert 4-kor bezárt, helyette egy hatalmas vándorcirkusz volt a mellette levő parkban. A Tangloppen kempingben szálltunk meg a koppenhágai szállásunktól 16 km-re, hogy még egyszer fürdőzhessünk egyet a városnézés előtt.

Összesen 52 km-t tettünk meg – először hátszélben-, nagyon sűrű programmal. Egy olyan fontos helyen járunk, ahol évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a dinoszauroszok kihalásának oka egy meteor becsapódása volt. Ezen a helyen, Stevns Klint-nél olyan jól látszanak a rétegződések, hogy sikerült a meterorit történet bizonyítása.

Első megállónk egy régi bánya a Boesdal Limestone Quarry volt, ahol egy hatalmas piramisszerű épületben tárolták a kréta kőzetet. A Stevns erőd következett, ahol világháborús földalatti bunkerek vannak, de nem ereszkedtünk a föld alá, mert az idegenvezetés csak dánul volt és mindez kb 6000 Ft-ért. A Stevns Klint kilátót azonban nem hagytuk ki, és megtekintettük Hojerup régi templomát is, mely alatt egykor leszakadt a szikla, de sikerült visszaállítaniuk a templomot egy kis alátámasztással. A Stevns világítótoronyból általában el lehet látni Koppenhágáig (41 méteres sziklán egy 27 torony), de elég párás és felhős volt az idő, ezért nem láttunk el odáig. Azért szép volt a kilátás. Mandehoved-nál megnéztük a régi radarállomást és itt is van egy kilátó. Az utolsó megállónk Koge városa előtt a Holtuc Chalk Quarry volt, mely szintén egy régi bánya. Koge-ban el szerttünk volna menni egy nomád kempingbe, mely 13 km-re volt, de kaptunk egy defektet, amit ki kellett javítanunk, ezért már nem volt időnk rá, maradtunk a Koge kempingben. Ezt a sors akarta így, mert, ahogy levertük az utolsó cöveket is, egy hatalmas vihar kerekedett és szakadni kezdett az eső (nagy a szárazság, ráfér a földre). Szerencsére ezt a kemping egyik fedett padján vacsorázva vészeltük át, mert a kikötői éttermekben nem volt szabad asztal az esti órákban (ezek mind a szabadtéren lettek volna).