Egy holland pár lakóbuszozott mellettünk és reggeli kávét kínáltak. Tele van hollandokkal a kemping. Megköszöntük, és mondtuk, hogy most megyünk mi is reggelizni. Találtunk egy közértet a központban és a reggelihez az Elba partján terítettünk meg. Délelőtt jött a meglepetés. Az előző nap dícsértük a jó utakat, de ma alig tudtunk haladni a délelőtt folyamán. Feltöredezett aszfalt, süppedős murva és kátyuk voltak több szakaszon. Ezen kívül megint megjártunk néhány dombságot, mert a kerékpárút felvitt a környező dombok tetejére. Voltak akik inkább az országúton tekertek helyette, de mi kitartottunk a kijelölt út mellett. Délután egyszercsak kisimult az aszfalt. A táj továbbra is mesés. Az Elba kanyargott a környező hegyek között és egyszeriben egy csodálatos kanyon tárult elénk, fölénk magasodó sziklákkal. Betettünk egy vadnyugati zenét és ott is éreztük magunkat, csak az indiánok nem voltak sehol. Elköltöttük utolsó koronánkat egy káposzta levesre egy büfében, mely ott termett előttünk a kanyonban, és ahol láthatóan nagy élet volt, majd áttekertünk Németországba, ahol még egy határ tábla sem üdvözölt minket, csak a kiírások változtak németre. Itt szuper út várt minket egy kellemes kempinggel, ahova sátrat állítottunk. Ma összesen 86 km-t tekertünk, napközben 24 fok volt és szép napsütés, erős szembe széllel. Este 10 fok körüli volt a hőmérséklet.
