Lehetne egy motivációs beszéd kezdete a következő: ˝Slow and steady wins the race˝, vagyis lassú és kitartó nyeri a versenyt. Ez lehetne a mai napi mottónk.
Ismét hideg időre ébredtünk. Tudtuk, hogy az ember ilyen időben az orrát sem akarja kidugni, de örültünk, hogy nem így tettünk. Jól beöltöztünk merinó alsók, széldzseki, sál stb. és már tekertünk is a reggeli után. A hideg szél 40 km-rel csapott az arcunkba és a kerékpáron a menetszélben még a könnyünk is kicsordult, pedig a napszemüveg is rajtunk volt. Egy-egy széllökés az út melletti árokba akart lökni minket (főleg a védtelen fennsíkokon), figyelni kellett, hogy a gépeket egyenesben tartsuk az országutakon. Rögtön egy 100 méteres emelkedővel kezdtünk, mely gyorsan bemelegített minket. Gyönyörű fenyőerdőkön haladtunk ma keresztül. Ezek álomszépek voltak és volt amelyikre azt mondanánk, hogy innen lépnek ki a tündék a mesékben. Kis településeken haladtunk át, ahol voltak ugyan kisboltok, de semmi más, ahol ebédelni lehetett volna. Az interneten találtunk egy éttermet (Pisecne), de kiderült, hogy felújítás miatt zárva. Egy helyi ember ajánlotta, hogy menjünk inkább a sportpályához, ahol a helyiek kolbászt sütögetnek. Végül itt sikerült ebédelnünk. Délután néhány órára kisütött a nap, de aztán megint nagy fekete felhők borították az eget. Próbáltunk igyekezni, de rengeteg emelkedő meg ugye szembeszél volt, ezért csak lassan tudtunk haladni. Znojmo után az első nagyobb települést, Slavonice-t délután értük el, ahol kiéhezve adtunk a kalóriáknak és megkóstoltunk néhány süteményt. Összesen 1140 métert emelkedtünk, 830-t süllyedtünk és a legmagasabb csúcs, amin voltunk az 750 méter volt. De végül célba értünk és sikerült egy működő kempinget találnunk (Osika kemping, Nova Bistrice előtt), ahol megvacsoráztunk (halat és egy szelet húst ettünk sültkrumplival és ingyen házi rétest, mert pont szülinapot ünnepeltek a szomszédos asztalnál), majd felállítottuk a sátrat. Éjszakára 8 fok az előrejelzés és eső. Hogy lehet ilyen hideg nyáron? A mai nap összesen 64km-t tekertünk. Berlin még 722 km-re van.
Hajnali 2-ig szólt a dáridó a kempingben, az eső is eleredt az éjszaka. Nem is tudtuk sokáig elaludni, de legalább a világító szentjánosbogarakat figyelhettük a sátrunkon.
