Hónap: 2018 július

Az esküvő után egy kisebb biciklis túrát tettünk meg a Templehof repülőtéren és környékén. Ez egy olyan repülőtér, melyet 2008-ban bezártak, ma pedig megnyitották a nagyközönség előtt. Lehet kerékpározni, kite boardozni rajta (ha van elég szél, és ma volt is).  Előtte még érdekes volt felfedezni egy Bitcoin kávézót Berlinben. Ahogy korábban említettük, Berlin nem a biciklis útjairól híres. Van, ahol egész jó az út, de a legtöbb helyen vagy nincs biciklis út – amikor a forgalomban kell pedálozni gyakran a macskaköves utakon-, vagy pedig murvás, földes, töredezett utakon vezet az út.

Miután sikerült elhajtani a hattyúkat a reggelinktől, indultunk tovább.  A kempingtől már csak 36km-re volt barátaink háza. Potzdamban megálltunk, hogy egy képet kinyomtassunk és bekereteztessünk az esküvői ajándék részeként. Csodálatos tavak mellett haladtunk el és szép erdőkben.  A tavakon jöttek-mentek a vitorláshajók és még egy rókát is láttunk az erdőben, mely átszaladt előttünk az úton. Előtte nem gondoltuk, hogy Berlin déli részén ennyire szép a természet. A biciklis utak azonban nem túl jók, vannak jobb és egészen ócska szakaszok (vagy murvás vagy homokos vagy pedig laza köves).

Reggel eléggé lógott az eső lába, ezért megnéztük az időjárás-előrejelzést. Az előrejelzés szerint 0% esélye volt esőnek. Két perc múlva szakadt az eső. Szerencsére gyorsan alábbhagyott. Közben vízcsőtörés volt a kempingben, és már úgy nézett ki, el sem tudunk mosogatni a reggeli után (az eső kevés volt hozzá), mert lezárták a csapokat. Az egyik vendég törölközővel szaladt be a recepcióra, hogy ki zárta el a csapot, mikor ő zuhanyozni akart. A recepciós, aki egyébként nagyon kedves, több elnézést kért, majd szólt mindenkinek, hogy most egy rövid időre kinyitják a csapokat, mindenki intézze el azt amit akar, mert utána megint elzárják, ugyanis vízben úszik a kemping a csőtörés miatt. Végül azért sikerült elindulnunk. Szerencsére mára csak egy rövidebb távot terveztünk, mert az esküvő csak szombaton lesz és addig van még egy napunk. Összesen 66 km-t haladtunk.

Az út igazi meglepetés volt az előző nap után. Mondhatnánk, hogy a biciklis kánaánba érkeztünk. A táj meseszép, erdőkkel, mezőkkel és sok árnyékkal, az út aszfaltos és itt megcsinálták a biciklis utat a földes út mellé (másik megyében vagyunk). Az erdőben az út órákon keresztül halad és csak néhány biciklissel vagy gyalogtúrázóval találkoztunk. Két nagyobb várost érintettünk Bad Belzig-et, ahol megebédeltünk és Brück-öt, amin átszáguldottunk, pedig mindkét helyen van strand (28 fok van ma). Kempingüket (Blütencamping Riegelspitze) Potzdamhoz közel (kb 13 km-re) választottuk ki, egy kis félszigeten, melyet tavak vesznek körül. Holnap megérkezünk Berlin külvárosába, ahol barátaink laknak.

 

Délelőtt folytattuk utunkat az Elba Radweg-en. A folyótól többször elkanyarodik az út, tavak és ültetvények között kanyarog. Pretzsch után át kellett kompoznunk a folyó másik oldalára, hogy követhessük az utat. Nagy hőség volt, 30 fok körül és szárazság. A homokos részeken kisebb forgószelek képződtek. Ebédre még egyszer utoljára visszakanyarodtunk a folyóhoz, hogy a partjánál ebédelhessünk és elbúcsúzzunk ettől a szép látványtól.

Délután, Lutherstadt Wittenberg-nél elkanyarodtunk az Elbától Berlin irányába. Szívesen folytattuk volna utunkat tovább az Elba mentén (bár a mai nap alig láttuk a folyót, mert a kerékpárút melletti gát mögött fut), de mi most Berlint céloztuk. Az R1-es kerékpárutat követtük innen, mely elég rázkódós a kövektől  vagy süppedős a salaktól. Nem tudtunk gyorsan haladni rajta. Az aszfalton az átlagsebességünk 15-16 körül van, de ezen az úton 7 körül megyünk.   Az út azonban szép, mintha egy erdős részen kirándulgatnánk. Radigke kempingjében szálltunk meg, mely nem túl nagy hely és nem sok a vendég sem, ezért nagyon csöndes. Reméltük, hogy az R1 út változik majd Potzdamhoz és Berlinhez közeledve. Ma 80 km-t tettünk meg.

Pontosan 100 km-t tekertünk szép napsütésben, 28 fokban. Az Elbától el-elszaladt az út termőföldek között kanyarogva, majd visszakanyarodott hozzá. Az út maradt sima, csak a városoknál maradtak meg a régi macskakövek.  Betértünk egy pékségbe, mely úgy hírdette magát, hogy az utolsó pékség Hamburgig, de ezt úgysem veszi be senki. De nagyon kedves volt a tulaj és még a frissen szedett málnájából is megkínált minket.  Két útelterelés miatt kicsit kerülnünk kellett, de alapvetően egyik sem volt túl nagy kitérő eredeti utunktól (az egyiken a biciklis utat újították fel). Délben egy hatalmas kebabot ettünk, úgy éreztük kell a kalória. Délután már csak egy nagyobb városnál (Torgau) álltunk meg, hogy vizet szerezzünk az Aldiban, mert a kutak nem működtek útközben és nem találtunk csapot sem.

Éjszakára még mindig nagyon lehűl a levegő 11-12 fokra. Dommitzsch-ban szálltunk meg.

Berlin már csak 258 km-re van, ezért van időnk még az esküvőig. Beiktattunk egy kultúrális, városnézős napot Meissen-ben. Az idő egyre melegszik, de a szél erősen fúj.

 

Még reggel is hűvös volt az éjszakai lehülés után (10 fok volt csak). A sátor mellett elkészítettük a reggelit, miközben figyeltük az Elba sodrását. Kicsit vártunk, hogy melegedjen a levegő és a sátor megszáradjon. A völgybe lassan tör be a nap felkeltekor, és gyorsan távozik lemenőben. Tíz körül kezdtünk neki az útnak. A völgy ahol az Elba kanyarog egyszerűen szemetkápráztató volt, nem győztünk betelni vele. Számunkra talán ez az Elba legszebb szakasza. Nem is jutottunk sokáig, mert leragadtunk egy kávézóban, melynek teraszáról pont ráláttunk a sziklákra. Ezek a bástyák Rathen és Wehlen között látványos sziklaformációkat alkotnak, homokkő bástyákat (194 m). Ezután a vasutat keresztezve haladtunk tovább. A német aszfalt jó minőségű, valahogy a kerékpárok is gyorsabbban gördülnek rajta. Ezt hogy csinálják!?

Drezdába csak ebéd után érkeztünk. Sajnos mindig bedőlünk ezeknek a kis teraszos éttermeknek, melyek valóban finom ételeket kínálnak, csak a kiszolgálás nagyon lassú, mert túl kicsi a konyha. Bő egy órás ebédünk volt. Drezda előtt nagy volt a kerékpár forgalom, kiderült, hogy pont valamilyen fesztivál van. Drezdából kis városnézés után folytattuk utunkat.  Két útlezerás is utunkat állta. Az egyiket elkerülővel kerültük, a másikon sikerült mégis átjutni (a helyieket követtük). Ahol az útlezárás kerítését egy bivalyokos ember (nem bivalyerős, mert annyira nem volt nehéz) megfogta és arrébb tolta. Eddig is tudtuk, hogy a németek tudnak falat lebontani, de most újra bizonyítottak. Mentségünkre szólt, hogy túl nagy lett volna a kerülő, ha az elterelést követtük volna, ráadásul vasárnap révén nem is dolgoztak a hídon, ami miatt a lezárás történt.

Összesen 78 km-t tekertünk. Hűvösebb volt ma az idő az előző napinál, mert a nap gyakran elbújt a felhők mögé, a szél pedig megint beindult, ezért most kihagytuk a kempinget és estére Meissen-ben szálltunk meg, mely város világhírű a porcelánjairól.