Hónap: 2018 július

Délelőtt még egy biciklis városnézést tettünk meg Rostock-ban, megnéztünk két szép templomot (a Petrikirche-t, ahol fel is mentünk a toronyba és a Sankt Maria Kirche-t az asztronomikus órával) és persze a híres a kaput is, mely egykor városfallal volt összekötve, de a falat lebombázták, így maradt csak a kapu. Egy kicsit élveztük Rostock napsütötte, szeles és turistás utcáit, melyből egy idő után elegünk lett. A biciklikkel nehéz közlekedni ennyi ember között. Délután benéztünk egy boltba, ahol Icebreaker holmit lehet kapni, de végül a szemünk egy Vaude cipőre való esővédőn akadt meg.  Ez még hiányzott a biciklis készletünkből, hogy szakadó esőben is tudjunk órákon át tekerni, mert a cipők beázása volt a szűk keresztmetszet. Most bepótoltuk ezt is. Persze lehet zacskózni is, de a zacskót pedig kötözni kell, tehát ez mégis egyszerűbb, csak fel kell tépőzárazni a huzatot a cipőkre.

Az esti 7 órás kompot céloztuk meg a Dániába való átkeléshez (kétóránkét járnak a kompok). Ez egy majdnem 2 órás út és itt csak fél tízkor megy le a nap. Amikor megérkezett a komp ( Gedser-be, a  dán Falster szigeten ) már 9 óra volt, de szokatlanul meleg az előző napokhoz képest. Gyorsan egy sátorozó helyet kerestünk. Dániában a rendes kempingeken kívül vannak úgynevezett primitív kempinhelyek, ahol néhány kisebb sátor felállítható egy vagy két éjszakára, van egy budi, de nincs zuhanyzó, csak általában egy kerti csap  (primitive camp site). Ide le is vertük a sátrunk az első éjszaka. Vártuk, hogy jön valaki beszedni a 8 eurót (egy főre 4 euró), de nem jött senki. Egy család is volt mellettünk, de nem voltak nagyon érdeklődőek. Mi is csak annyit kérdeztünk tőlük, hogy iható-e a víz, amire igennel feleltek. Olvastuk, hogy a dánok nem nagyon ismerkednek, meghagyják az embert a privát szférájában.  Ahogy lemegy a nap, zsongnak a szúnyogok.

Már csak 36 km volt hátra Rostock-ig (csupán 130 méter emelkedéssel), ezért nem siettük el a reggelt. Hideg szél fújt, de szépen sütött a nap (reggel még csak 20 fok körül volt).  Egy nagyobb várost Swan-t érintettük, ahol megebédeltünk, innen már egyenes út vezetett Rostock-ba. A szállásunkon, egy kisebb hotelt választottunk, ahol lepakoltunk  (a kempingben nem mertük hosszabb időre otthagyni a felszerelésünket). Majd visszaültünk a biciklikre, melyek sokkal könnyedébben gurultak tovább a csomagok nélkül és elmentünk a hajós múzeumba. Itt megtudtuk, hogy Rostock-ban építették először az első propelleres hajót (csak német kíírás van a múzeumban, az első két tábla kivételével). Végül még maradt időnk, hogy eltekerjünk a Balti-tenger partjára Warnemünde-be, ahol a Warnow belefolyik a tengerbe.  Dünés partok jelzik az erős szelet, mely ellen kis doboz-napozókat építettek. A tenger nagyon hideg volt számunkra, de azért belemártóztunk mi is, mint a többiek.  Egy közel 37 méteres világítótorony 1898 óta jelzi a partot.  Az egyik kis dobozból néztük a naplementét és csak 11 előtt valamivel értünk vissza a szállásunkra. Így összesen 77 km-t tekertünk.

Több emberrel találkoztunk, akik kenuval vagy kajakkal járják be a környéket. Az összefüggő folyók, csatornák és tavak jó hátteret biztosítanak ehhez az utazáshoz is. Ezért a mai pihenőnapunkat egy kis kenuzással töltöttük, mely jó kiegészítése volt a tekerésnek. Most egy kicsit karra is dolgozunk. A sátorozóhelyen lehet kenut bérelni, ahonnan egy furgonnal felvisznek folyásirányba Warnow felé, körülbelül 17 km-t, és vissza lehet evezni és csorogni a Warnow folyón a kempinghez. Szép kis út,  élővilággal és kis folyómenti házakkal vegyítve. Délelőtt kissé felhős volt az idő, nem volt túl meleg, fokozatosan melegedett csak a levegő. Délután megcsináltattuk a mosást is a kempingben, ekkor már szépen sütött a nap a szárításhoz.

A sátorra már 8 óra előtt úgy sütött a nap, hogy kikényszerített minket a friss levegőre. Minden nagyon nedves volt, a pára az erősödő napsütésben fokozatosan szállt föl. Elkezdtük összepakolni a sátrat, a hálózsákokat és a matracokat is kiteregettük. Az utazásunk során a második nap, hogy izzadunk (az első az előző nap volt). Folytatódik továbbra is a meleg idő. Sajnos nem volt nálunk reggelire való, de úgy gondoltuk, hogy a 2 km-re levő Krakow városában reggelizünk (nem a lengyel, hanem a német Krakow). Útban Krakow felé eszünkbe jutott, hogy a kilátó toronyba fel kellene nézni. Hiába korgott már a gyomrunk, ezt a 800 méter pluszt még szívesen bevállatuk. Az erdőn keresztül vezetett az út. Nemcsak mi voltunk éhesek, hanem az erdőben lakó szúnyogok is. Mire befújtuk magunkat riasztóval, már össze-vissza csíptek minket, a vérünket ontottuk ezért a kis kitérőért. A kilátás azonban csodaszép volt, és utána a bőséges Krakow-i reggeli is kárpótolt minket mindenért. El is telt a délelőtt mire elindultunk. Rengeteg a zsúpfedeles ház a környéken, még a tóparti nyaralók között is akadnak és mindegyik jó állapotban van. Ha össze kellene hasonlítanunk Waren-t Krakow-val, akkor Waren inkább egy turista központ, Krakow pedig inkább egy üdülő központ.

Délután kezdtünk igazán neki a tekerésnek és így is 52 km-t haladtunk. Egész jó volt az út, mely rengeteg erdőn, ültetvényeken, majd végül egy gáton haladt keresztül. Az egyik ültetvénynél láttuk egy sast, ez biztos az a bizonyos Müritz sas volt, legalábbis mi ráfogtuk. Gyönyörú köröket írt le felettünk. Ezután a Mühl Rosin tó következett, ahol balatoni élet volt a strandon, ráadásul a tó széle nagyon sekély volt és homokos. Muszály volt nekünk is megmártózni a vízben, amely a sekély részeken egész meleg volt. A strand után Güstrow kastélya is meglepetés volt, igazi várárokkal volt körülvéve. Majd a gát következett, mely a Berlin- Rostock csatorna mentén halad, és lehet rajta száguldani, mert egyenes és jól belátható. Szállásunk előtt még egy érdekes helyre érkeztünk, melyről nem találtunk információt, de tevék rohangáltak az udvaron. Lehet, hogy cirkusz volt? Végül megérkeztünk Bützow-ba, egy kenu kempingbe (Westphal, de két kemping van, mi a hátsóban voltunk), a Bützower tó mellett, mely a legtakarosabb kis kemping volt eddig az utunk során (családias, tiszta, mosást vállalnak, tó mellett van, kevesen vannak, lehet tábortüzet rakni, kenut bérelni és gyönyörú a naplemente a stégjéről). A naplementék itt nagyon hosszúak, mert alacsony szögben metszi a horizontot a nap, és sokáig szépek a fények utána.

Csodás tavak mellett tekertünk eddig is, de valahogy az idő miatt nem volt kedvünk megmártózni bennük. A németek fürödtek így is, mert hozzá vannak szokva a hűvös időhöz és a hideg vízhez is. De ma végre 28 fok körül volt a hőmérséklet és nem volt szél sem, ezért mi is megmártóztunk a Krakow tóban, hiába volt hűs a vize. Az út elején, valamivel Waren után,  erdőben, laza köves úton tekertünk.   Útközben nem voltak boltok vagy éttermek, mert ami volt az is zárva volt (lehet, hogy csak a hétfő miatt), így a késöi ebédig letekertük az 55km-t. A kis forgalom miatt az éttermek amúgy sincsenek nyitva egész nap, van ahol már fél háromtól nincs konyha. A következő kemping csak messze lett volna, de pont volt egy Krakow előtt (ez a német, nem a lengyel Krakow), ezért kora délután megálltunk egyet kenuzni a tavakon. 10km-t eveztünk a tavak körül (két tó ér egymásba). Ne csak a lábunk erősödjön – gondoltuk. Ahogy végeztünk az evezéssel, jött egy kisebb zápor. A kemping éttermében megvacsoráztunk, majd felvertük a sátrat. A kemping hangos volt.  Amúgy, ahogy érkezik a jó idő, úgy gyarapodnak a szúnyogok.

Végre szép időre ébredtünk. Összeszedtük a sátrat, vettünk egy kemping gázpalackot, mert az utolsóban már nagyon fogyóban volt a gáz és már tekertünk is következő állomásunk felé. Ez csupán 7km-re volt, Ankershagenben-ben, ahol egy hatalmas trójai falovat találtunk. Kérdezhetjük, hogy kerül a trójai faló a Müritz Nemzeti Parkhoz? Az egyszerű válasz erre az, hogy itt gyerekeskedett Heinrich Schliemann az egykori arheológus, aki Homérosz Íliásza nyomán ásatásokat kezdeményezett Görögországban és egy múzeumot szenteltek itt neki.  A múzeumban csak német nyelvű kiírás van és elég sok az információ, de kevesebb a kiállítási darab. Néhány dolog látható az egykori ásatásokból pl. ékszerek, agyagedények.  Ezután folytattuk utunk a park mellett, erdős részeken. Hiába volt végre gyönyörű idő, 27 fok, ma csupán 37 km-t tekertünk. Amikor megérkeztünk Waren-be, beleszerettünk a városkába, és úgy éreztük muszály egy kicsit itt elidőznünk. Ez a városka egy kis gyöngyszem itt a Müritz tó mellett. Olyan mint egy kis horvát város, kis kikötővel, éttermekkel és régi városrésszel.

A Havel folyót követve tovább, Fürstenfeldben álltunk meg először, hogy igyunk egy kávét. A városka pont fesztivált tartott és díszes öltözékben masírozott a város apraja-nagyja. A főtéren olyan sokan voltak, hogy nem volt szabad asztal a kávézóban, és ezt meg is beszéltük egymás között. Egyszercsak az egyik asztaltól, egy magyar pár szólt, hogy leülhetünk melléjük. Hálásak voltunk érte és kiderült, hogy több közös hobbink van. Gyorsan szállt a délelőtt a színes főtéren, majd a halas-kenu csúszdát is megmutatták, mely csak két utcára volt tőle.

Haladtunk tovább erdőkön, dombokon keresztül. Le és föl száguldottunk rájuk. Rengeteg tó van a környéken, ezért bárhol jócskán el lehet időzni, nézegetni a tájat. Az első ebédelő helyünket kihagytuk, mert nagy tábla állt az ajtóban, hogy vizes palackot nem töltenek. Gondoltuk, ez nem túlságosan biciklis-barát fogadtatás, ezért inkább tettünk egy kisebb kitérőt az ebédért a következő faluban (Wustrow). Volt egy útelterelésünk, ahonnan nehéz volt kikavarodni, mert egy lakónegyedbe terelt be és megszűntek az utcák, amiket a térkép jelölt. Egyszercsak azt vettük észre, hogy rossz útvonalon haladunk, mert Neustrelitz-ben kötöttünk ki. Valaki felülmatricázta az útjelzőtáblákat és a sok biciklis út közül rosszat kezdtünk követni. Neustrelitz egy szép kis város, de jelenleg az egész várost újjáépítik, a kastélyt, az utcákat és a házakat is. Összesen 74km-t tettünk meg kis elkerülővel haladunk 19 fok nyári hidegben. Naturfreund kemingjében szálltunk meg, természetesen megint egy tó mellett, melyet Kabelicksee-nek hívnak és a Havel egyik tava.

Csak 12 körül sikerült ma elindulnunk, mert ki akartuk szárítani a sátrat az előző két nap heves esőzése után. Szerencsére melegedik és délutánra már 27 fokot jósoltak (igaz, a szél erősödik). Közben újraolajoztuk az egyik bicikli láncát. Körülbelül 50 km-t tekertünk. Utunk egybeesik a Havel folyó kerékpárútjával egy darabig. Berlinben gondolkoztunk, hogy esetleg visszatérünk az Elba Radweg-re, mert olyan szép a folyó mellett tekerni. De most már látjuk, hogy szükségtelen volt, mert megint folyók, csatornák és tavak mellett haladunk.  Így teljesült a vágyunk. Kicsit nosztalgiáztunk is, az elzászi csatornahajózásunk jutott eszünkbe a tájról és a zsilipelő hajókról.  Délben Zehdenick-be értünk, ahol van egy kis kastély és megebédeltünk a Da Vinci olasz étteremben, ahol nagyon jót ettünk és gyorsan, ráadásul a Havel folyó egyik marinája mellett van és a kilátás is szép.

Délután megálltunk a Ziegeleipark-nál Mildenbergben, ahol technológia múzeum van (pont itt megy el a kerékpárút). Itt megismertük a régi kézi és a későbbi gépesített téglagyártást. Frederick Hoffmann gyűrű sütője 1858-ban forradalmasította a téglagyártást.

Gyorsan elszalad a nap a késői indulással, megállókkal és a 7 óra előtti szálláskereséssel. Vannak kempingek, melyek bezárnak 7 körül, ezért nem hagyjuk az esti megállónkat túl későre.  Cdodás erdei út vezetett szálláshelyünk felé, ahol az erdőben moha párna volt, mintha puha szőnyegen lépkedtünk volna.  Fürstenberg előtt egy tóparti kempinget választottunk sátorhelyünknek, és az eddigi legszebb sátorhelyünket tudhatjuk magunkénak. Itt újraolajoztuk a másik kerékpárt is a gyönyörű naplemente közben (most fél tíz körül megy le a nap). A kemping különben jól felszerelt, közös helyiséggel, konyhával, mosógéppel és hajszárítókkal. Tiszta luxus.

Egész éjszaka szakadt az előrejelzett eső. A sátor jól bírta az esőpróbát. Úgy döntöttünk, megvárjuk a front elvonulását és maradunk még egy napot a Finow csatorna mellett a marina kempingjében.

A Brandenburg megye Finow csatornájának érdekessége, hogy az egyik legrégebben épített csatorna Európában és kb 50 km hosszú. 1605-ben építették meg először az Oder és a Havel folyó összekötésére. 1914-ben egy egyenesebb csatorna is készült ugyanezen folyók összekötésére, mely miatt a gazdasági jelentősége a korábbi útszakasznak megszűnt, ugyanakkor helyette ma a turizmus virágzik a csatorna mentén (hajózás, marinák, horgászat).

A hosszú hétvége után, nem siettünk az indulással. Ráadásul az idő sem javul ütemesen. Szeles, ma egy kicsit napsütéses, de még mindig csak 23 fok körül volt. Rátértünk a Berlin-Koppenhága kerékpárútra, mely szép erdőkkel és jó úttal kezdődött. Jóllehet a kerékpárút a brandenburgi kapunál kezdődik, mi az előző napi reggelizőhelyünkről, barátaink házától, Berlin déli részéről csatlakoztunk be az útba.   Oranienburgban ebédeltünk, ahol gondoltuk megnézzük majd a kastélyt, de a biciklis út elkerülte, így mi is. Az 50 km-re levő Liebenwalde-ben szálltunk meg, ahol találtunk egy sátorozó helyet egy új marinában a Havel folyó Finow csatornája mellett. A sátorhely szinte vadkemping jellegű, csak 10 eurót kérnek érte (a legolcsóbb és legvadregényesebb sátorhelyünk). A marinának mostanában építettek egy központi helyiséget, ahova be lehet ülni melegedni és van zuhanyzó és konyha is. Holnapra nagy esőt jósolnak, de a fekete felhők már ideje előtt megérkeztek egy-két záporesővel. Estére 14 fokra hűlt le megint az idő. A tulaj ajándék forrócsokit hozott, és azt mondta, hogy még neki is hideg van (pedig a helyiek jobban bírják ezt az időt, mint mi). Itt Brandenburgban különösen kedvesek és érdeklődőek az emeberek. Az egész hely nagyon családias.