Ma csak 42 km-t tekertünk, de rengeteget gyalogoltunk a Mons Klint geo-centrum-ban. A Mons Klint egy 6 km-en keresztül húzódó fehér kréta szikla, mely körülbelül 70 millió éve emelkedett felszínre az utolsó jégkorszak visszahúzódásakor. A mai fehér krétapor egykor algák mészkőházai voltak, melyek a jég hatására krétaporrá tömörültek össze. A centrumban van egy múzeum is, mely érdekes tudnivalókat tartalmaz a sziklák képződéséről, az eróziójáról (mert sajnos évente kb 2-4 cm tűnik el belőlük), a fosszíliákról, az egykori dinoszauroszokról, a környező élővilágról és a krétapor felhasználásáról is. Itt a parkban, kis időre, mindenki geológussá válik, mert jók a szemléltetők a múzeumban, majd sétálni, sőt fürdeni is lehet a természetben (délelőtt jó a fény a sziklákon). Van egy kis kávézó és egy büfé is, ha valaki megéhezne a sok információ közben.
A Mons Klint környéke hegyes-dombos, ezért elég sok emelkedőnk volt az eddig lapos Dániától eltérően, A biciklis utakat nem vitték túlzásba, egyes részeken kiépített, máshol vagy a gyalogosokkal kell megosztani a járdát vagy az autósokkal az úttestet, de azért lehet rajta haladni (elég sok az úthiba is). A Mons Klint túránk után Stege felé vettük az irányt, ahol áthaladtunk Molleporten-en (egyik nevezetessége). Stege a sziget nagyvárosa, kis kávézókkal, éttermekkel. Az itteni kempingben vettünk egy új gázpalackot, mert kiderült, hogy amit korábban vettünk nem illeszkedett a gázégőnkhöz. A szállásunkat a Mon sziget csücskében, egy kempingben foglaltuk le a tengerparton, ahol egy mólószerű képződményen fekszenek a sátorozó helyek (Monbroen kemping). A helyek elég jól elkülönülnek egymástól, fákkal vannak elválasztva, minden beugróban kis asztallal és mindenkinek saját tengerpartja van. Stégről lehet fürdeni is. Mellettünk a Queen Alexandrine híd, melyen holnap át is kelünk a következő szigetünkre Zealandra (Mon-t köti össze Zealand-dal). A híd 745,5 méter hosszú és 10.7 méter széles. Már a második napja 28 fok meleg van.
