A fizetős kemping kicsit zsúfolt volt. A sátorozás kicsit olyan, mint a hajózás, ha nagy területen van a horgonyzóhely, akkor próbáljuk nem közvetlen mások mellé dobni a horgonyt. Ez az előző este nem így történt, mert három sátrat tettek le közvetlen mellénk kb 2 méterre tőlünk, pedig mi távol sátraztunk mindenkitől és rengeteg hely volt még máshol is a kempingben. Amikor mellénk dobták a sátrakat, meg is fordult a fejünkben, hogy odébb sátrazunk – horgonyzunk 🙂 ,de aztán a szomszédaink azt mondták, hogy ők korán mennek, de csendben. A korán sikerült, de a csendben nem. Reggel 6-tól szedelőzködtek, de aztán mi mentünk el 9 körül, a lényeg, hogy előbb, mint ők. Egy nagy bevásárlás után a Netto-ban (itt így hívják a boltot), a tízórás kompra sikerült felszállnunk, mely kb negyed óra múlva Bogo szigetére érkezett (kb 2 km ). Innen, egy hídon keresztül tekertünk át Mon szigetére, ahol először a Fanefjord templomot néztük meg. Ez egy 14. századi templom, gyönyörű freskókkal a mennyezetén, melyek egy-egy képet a Bibliából ábrázolnak. Ezután a Gronsalen temetketzési helyek mellett tekertünk el. Ezek a kövek ősi (kőkorszaki) temetkezési helyekre utalnak. Ma már csak a köveket látja az ember, de azért érdekes belegondolni, hogy ősi sírok maradványait szemléli az ember. Fanefjord környékén, különben láttunk bronzkori sírokat is (dombok). A Fanefjord Skovpavillon-nál ebédeltünk, és itt is van előtte egy síremlék. Ezután Mon sziget tengerpartjait látogattuk és fürödtünk is. Különben Mon szigetére 2 napot szántunk, mert itt is van egy túra, a 48 km-es Mons Klint túra, amibe be is csatlakoztunk a Berlin-Koppenhága túránkról. Összesen 62km-t haladtunk, ebből 2 km volt a komp. Este megint egy nomád kempingben szálltunk meg a tengerparton (előtte egy kis házikóból kellett vizet hoznunk, mert itt csak sós víz van, a tenger). Itt elég sok szomszédunk van.
Minket Dánia sok mindenben Új-Zélandra emlékeztet, egy kicsit a táj, a partok, a hideg víz, egyes helyek nagyon csöndesek, szinte kietlen a táj és az emberek sem nagyon ismerkedősek, de azért kedvesek és segítőkészek, ha az ember kérdez tőlük valamit. A Mon sziget olyan mint a Waiheke sziget. Üdülős, körbe lehet kerékpározni, vannak homokos strandjai és még borászat is van a szigeten.
