Délelőtt még egy biciklis városnézést tettünk meg Rostock-ban, megnéztünk két szép templomot (a Petrikirche-t, ahol fel is mentünk a toronyba és a Sankt Maria Kirche-t az asztronomikus órával) és persze a híres a kaput is, mely egykor városfallal volt összekötve, de a falat lebombázták, így maradt csak a kapu. Egy kicsit élveztük Rostock napsütötte, szeles és turistás utcáit, melyből egy idő után elegünk lett. A biciklikkel nehéz közlekedni ennyi ember között. Délután benéztünk egy boltba, ahol Icebreaker holmit lehet kapni, de végül a szemünk egy Vaude cipőre való esővédőn akadt meg. Ez még hiányzott a biciklis készletünkből, hogy szakadó esőben is tudjunk órákon át tekerni, mert a cipők beázása volt a szűk keresztmetszet. Most bepótoltuk ezt is. Persze lehet zacskózni is, de a zacskót pedig kötözni kell, tehát ez mégis egyszerűbb, csak fel kell tépőzárazni a huzatot a cipőkre.
Az esti 7 órás kompot céloztuk meg a Dániába való átkeléshez (kétóránkét járnak a kompok). Ez egy majdnem 2 órás út és itt csak fél tízkor megy le a nap. Amikor megérkezett a komp ( Gedser-be, a dán Falster szigeten ) már 9 óra volt, de szokatlanul meleg az előző napokhoz képest. Gyorsan egy sátorozó helyet kerestünk. Dániában a rendes kempingeken kívül vannak úgynevezett primitív kempinhelyek, ahol néhány kisebb sátor felállítható egy vagy két éjszakára, van egy budi, de nincs zuhanyzó, csak általában egy kerti csap (primitive camp site). Ide le is vertük a sátrunk az első éjszaka. Vártuk, hogy jön valaki beszedni a 8 eurót (egy főre 4 euró), de nem jött senki. Egy család is volt mellettünk, de nem voltak nagyon érdeklődőek. Mi is csak annyit kérdeztünk tőlük, hogy iható-e a víz, amire igennel feleltek. Olvastuk, hogy a dánok nem nagyon ismerkednek, meghagyják az embert a privát szférájában. Ahogy lemegy a nap, zsongnak a szúnyogok.
