Csak 12 körül sikerült ma elindulnunk, mert ki akartuk szárítani a sátrat az előző két nap heves esőzése után. Szerencsére melegedik és délutánra már 27 fokot jósoltak (igaz, a szél erősödik). Közben újraolajoztuk az egyik bicikli láncát. Körülbelül 50 km-t tekertünk. Utunk egybeesik a Havel folyó kerékpárútjával egy darabig. Berlinben gondolkoztunk, hogy esetleg visszatérünk az Elba Radweg-re, mert olyan szép a folyó mellett tekerni. De most már látjuk, hogy szükségtelen volt, mert megint folyók, csatornák és tavak mellett haladunk. Így teljesült a vágyunk. Kicsit nosztalgiáztunk is, az elzászi csatornahajózásunk jutott eszünkbe a tájról és a zsilipelő hajókról. Délben Zehdenick-be értünk, ahol van egy kis kastély és megebédeltünk a Da Vinci olasz étteremben, ahol nagyon jót ettünk és gyorsan, ráadásul a Havel folyó egyik marinája mellett van és a kilátás is szép.
Délután megálltunk a Ziegeleipark-nál Mildenbergben, ahol technológia múzeum van (pont itt megy el a kerékpárút). Itt megismertük a régi kézi és a későbbi gépesített téglagyártást. Frederick Hoffmann gyűrű sütője 1858-ban forradalmasította a téglagyártást.
Gyorsan elszalad a nap a késői indulással, megállókkal és a 7 óra előtti szálláskereséssel. Vannak kempingek, melyek bezárnak 7 körül, ezért nem hagyjuk az esti megállónkat túl későre. Cdodás erdei út vezetett szálláshelyünk felé, ahol az erdőben moha párna volt, mintha puha szőnyegen lépkedtünk volna. Fürstenberg előtt egy tóparti kempinget választottunk sátorhelyünknek, és az eddigi legszebb sátorhelyünket tudhatjuk magunkénak. Itt újraolajoztuk a másik kerékpárt is a gyönyörű naplemente közben (most fél tíz körül megy le a nap). A kemping különben jól felszerelt, közös helyiséggel, konyhával, mosógéppel és hajszárítókkal. Tiszta luxus.
