Még reggel is hűvös volt az éjszakai lehülés után (10 fok volt csak). A sátor mellett elkészítettük a reggelit, miközben figyeltük az Elba sodrását. Kicsit vártunk, hogy melegedjen a levegő és a sátor megszáradjon. A völgybe lassan tör be a nap felkeltekor, és gyorsan távozik lemenőben. Tíz körül kezdtünk neki az útnak. A völgy ahol az Elba kanyarog egyszerűen szemetkápráztató volt, nem győztünk betelni vele. Számunkra talán ez az Elba legszebb szakasza. Nem is jutottunk sokáig, mert leragadtunk egy kávézóban, melynek teraszáról pont ráláttunk a sziklákra. Ezek a bástyák Rathen és Wehlen között látványos sziklaformációkat alkotnak, homokkő bástyákat (194 m). Ezután a vasutat keresztezve haladtunk tovább. A német aszfalt jó minőségű, valahogy a kerékpárok is gyorsabbban gördülnek rajta. Ezt hogy csinálják!?
Drezdába csak ebéd után érkeztünk. Sajnos mindig bedőlünk ezeknek a kis teraszos éttermeknek, melyek valóban finom ételeket kínálnak, csak a kiszolgálás nagyon lassú, mert túl kicsi a konyha. Bő egy órás ebédünk volt. Drezda előtt nagy volt a kerékpár forgalom, kiderült, hogy pont valamilyen fesztivál van. Drezdából kis városnézés után folytattuk utunkat. Két útlezerás is utunkat állta. Az egyiket elkerülővel kerültük, a másikon sikerült mégis átjutni (a helyieket követtük). Ahol az útlezárás kerítését egy bivalyokos ember (nem bivalyerős, mert annyira nem volt nehéz) megfogta és arrébb tolta. Eddig is tudtuk, hogy a németek tudnak falat lebontani, de most újra bizonyítottak. Mentségünkre szólt, hogy túl nagy lett volna a kerülő, ha az elterelést követtük volna, ráadásul vasárnap révén nem is dolgoztak a hídon, ami miatt a lezárás történt.
Összesen 78 km-t tekertünk. Hűvösebb volt ma az idő az előző napinál, mert a nap gyakran elbújt a felhők mögé, a szél pedig megint beindult, ezért most kihagytuk a kempinget és estére Meissen-ben szálltunk meg, mely város világhírű a porcelánjairól.
