Kalandok két keréken
Az utolsó 16 km-t Koppenhága belvárosáig gyorsan letekertük. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a belvárosban a csatornák mentén is megteltek a strandok. A szállásunknál (Crown hotel) letettük a bicikliket és kivonatoztunk a reptérre a szülők fogadására. A következő három napban velük fogjuk Koppenhágát bejárni.
Későn keltünk az előző napi vihar után és hagytuk, hogy kiszáradjon a sátrunk. Ma is 27 fok körüli hőmérséklet várható. Szép komótosan indultunk neki utunk utolsó kilométereinek. Koge főterén még ittunk egy kávét, majd bevásároltunk és végül 12 után sikerült is továbbindulnunk. Csak 31 km-t tettünk meg strandolással, egy Mosede nevű erőd körbesétálásával, ami egy első világháborús erőd (Dánia semleges maradt). A múzeumba nem mentünk már be, mert 4-kor bezárt, helyette egy hatalmas vándorcirkusz volt a mellette levő parkban. A Tangloppen kempingben szálltunk meg a koppenhágai szállásunktól 16 km-re, hogy még egyszer fürdőzhessünk egyet a városnézés előtt.
Összesen 52 km-t tettünk meg – először hátszélben-, nagyon sűrű programmal. Egy olyan fontos helyen járunk, ahol évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a dinoszauroszok kihalásának oka egy meteor becsapódása volt. Ezen a helyen, Stevns Klint-nél olyan jól látszanak a rétegződések, hogy sikerült a meterorit történet bizonyítása.
Első megállónk egy régi bánya a Boesdal Limestone Quarry volt, ahol egy hatalmas piramisszerű épületben tárolták a kréta kőzetet. A Stevns erőd következett, ahol világháborús földalatti bunkerek vannak, de nem ereszkedtünk a föld alá, mert az idegenvezetés csak dánul volt és mindez kb 6000 Ft-ért. A Stevns Klint kilátót azonban nem hagytuk ki, és megtekintettük Hojerup régi templomát is, mely alatt egykor leszakadt a szikla, de sikerült visszaállítaniuk a templomot egy kis alátámasztással. A Stevns világítótoronyból általában el lehet látni Koppenhágáig (41 méteres sziklán egy 27 torony), de elég párás és felhős volt az idő, ezért nem láttunk el odáig. Azért szép volt a kilátás. Mandehoved-nál megnéztük a régi radarállomást és itt is van egy kilátó. Az utolsó megállónk Koge városa előtt a Holtuc Chalk Quarry volt, mely szintén egy régi bánya. Koge-ban el szerttünk volna menni egy nomád kempingbe, mely 13 km-re volt, de kaptunk egy defektet, amit ki kellett javítanunk, ezért már nem volt időnk rá, maradtunk a Koge kempingben. Ezt a sors akarta így, mert, ahogy levertük az utolsó cöveket is, egy hatalmas vihar kerekedett és szakadni kezdett az eső (nagy a szárazság, ráfér a földre). Szerencsére ezt a kemping egyik fedett padján vacsorázva vészeltük át, mert a kikötői éttermekben nem volt szabad asztal az esti órákban (ezek mind a szabadtéren lettek volna).
Ma reggel is befűtöttek, bár volt egy kis szél is. Izzadtan törtettünk ki a sátorból egy kis tengerparti levegőért. Mai nap 49 km-t tekertünk, egy kis kitérővel a Berlin-Koppenhága útról. A tegnap megkezdett Fjord és fosszíl túrába csatlakoztunk rövid időre vissza Faxe Ladeplads-nál, hogy Faxe kőbányájában gyönyörködhessünk kicsit (Faxe kb 7 km a vasút után van egy kerékpárút oda). Itt van egy geológiai múzeum is, amibe most nem mentünk be, mert Mon szigetén már voltunk egyben és a Faxe-ban levő sokkal kisebbnek tűnt, de meglepetésünkre le lehetett menni a bányába. A feliratok jelzik, hogy a tavak minősége alkalmatlan a fürdésre, de ezt a helyi fiatalok abszolút figyelmen kívül hagyták. Másrészt a felirat szerint a tó hőmérséklete alig több 8 foknál. Nos, a helyi kánikula és szárazság tett róla, hogy a fiatalok által élvezhető legyen ez a szappanszínű, krétaporos víz. Dániában a nyári átlaghőmérséklet általában 23-26 fok körüli és nyáron sok a csapadék és felhős az ég. Amióta itt vagyunk azonban, meleg van, tűző napsütés és kevés az árnyék. A búzamezőkön tekerünk keresztül.
Ebédünket a múzeum parkjában költöttük el (saját magunknak főztünk a helyi kisközértből), ahonnan, egy hatalmas teraszról csodás kilátás nyílik a bányára. Egyszercsak a szél egészen nekilendült és ahogy szállt a krétapor, a bánya aligláthatóvá vált. A bányagépeket is leállították, gondoltuk ideje indulnunk, mert kényelmetlen erős szélben tekerni (főleg ha szembe fúj). Az erős szelet megkaptuk, de már nem volt olyan messze Rodvig, ahova a mai utat terveztük. Itt egy iskola udvarán van egy nomád kemping és a marina fürdőjét használtuk zuhanyzásra (Rodvig egy kikötőváros).
Az éjszakai meleg után, erős szélre ébredtünk. De a meleg és a napsütés maradt továbbra is (31 fokot jósoltak). Áttekerünk a hídon Zealand szigetére. Elég nagy forgalom volt a Mon szigetről Zealand felé. Praesto felé tartottunk kicsit dimbes-dombos tájon, közben másokkal versenyeztünk. Praesto-nál megnéztük a kikötőt, a Praesto templomot, majd vettünk egy kebabot elvitelre és nekivágtunk egy kisebb panorámatúrának a fjord körül.Érdekes megoldása volt a kerékpárútnak az egyik szakaszon, ahol az autóknak egy sávot hagytak, ezért a szembejövő forgalmat a kerékpársávon keresztül tudták kerülni. A fojrdnál volt egy panoráma kilátó, mely fölött már elszállt az idő. Meglepődtünk, hogy a fjordba milyen vékonyan kanyarog be a víz – ez egy poros kis út, de nem több mint 2-2km. Ezután a Feddet strandra érkeztünk, mely eddigi legforgalmasabb strandunk Dániában, ahol minden család megtalálhatja saját szórakozását. Tengerparti röplabda, felfújható játszók a tengerben stb. Tele volt a strand, ami a mai melegnek is köszönhető volt. A kemping itt nagyon drága (emellett rengeteget nyújt a szórakozni vágyóknak) és zajos, ezért nomád kempingbe mentünk. Két nomád kemping is van egy km-re a rendestől, de az egyikben, a kikötőnél, rajcsúrozó részeg fiatalok zavarták a pihenni vágyókat, ezért inkább áttekertünk a másikhoz. Ma összesen 52 km-t tekertünk.
Ma csak 42 km-t tekertünk, de rengeteget gyalogoltunk a Mons Klint geo-centrum-ban. A Mons Klint egy 6 km-en keresztül húzódó fehér kréta szikla, mely körülbelül 70 millió éve emelkedett felszínre az utolsó jégkorszak visszahúzódásakor. A mai fehér krétapor egykor algák mészkőházai voltak, melyek a jég hatására krétaporrá tömörültek össze. A centrumban van egy múzeum is, mely érdekes tudnivalókat tartalmaz a sziklák képződéséről, az eróziójáról (mert sajnos évente kb 2-4 cm tűnik el belőlük), a fosszíliákról, az egykori dinoszauroszokról, a környező élővilágról és a krétapor felhasználásáról is. Itt a parkban, kis időre, mindenki geológussá válik, mert jók a szemléltetők a múzeumban, majd sétálni, sőt fürdeni is lehet a természetben (délelőtt jó a fény a sziklákon). Van egy kis kávézó és egy büfé is, ha valaki megéhezne a sok információ közben.
A Mons Klint környéke hegyes-dombos, ezért elég sok emelkedőnk volt az eddig lapos Dániától eltérően, A biciklis utakat nem vitték túlzásba, egyes részeken kiépített, máshol vagy a gyalogosokkal kell megosztani a járdát vagy az autósokkal az úttestet, de azért lehet rajta haladni (elég sok az úthiba is). A Mons Klint túránk után Stege felé vettük az irányt, ahol áthaladtunk Molleporten-en (egyik nevezetessége). Stege a sziget nagyvárosa, kis kávézókkal, éttermekkel. Az itteni kempingben vettünk egy új gázpalackot, mert kiderült, hogy amit korábban vettünk nem illeszkedett a gázégőnkhöz. A szállásunkat a Mon sziget csücskében, egy kempingben foglaltuk le a tengerparton, ahol egy mólószerű képződményen fekszenek a sátorozó helyek (Monbroen kemping). A helyek elég jól elkülönülnek egymástól, fákkal vannak elválasztva, minden beugróban kis asztallal és mindenkinek saját tengerpartja van. Stégről lehet fürdeni is. Mellettünk a Queen Alexandrine híd, melyen holnap át is kelünk a következő szigetünkre Zealandra (Mon-t köti össze Zealand-dal). A híd 745,5 méter hosszú és 10.7 méter széles. Már a második napja 28 fok meleg van.
A fizetős kemping kicsit zsúfolt volt. A sátorozás kicsit olyan, mint a hajózás, ha nagy területen van a horgonyzóhely, akkor próbáljuk nem közvetlen mások mellé dobni a horgonyt. Ez az előző este nem így történt, mert három sátrat tettek le közvetlen mellénk kb 2 méterre tőlünk, pedig mi távol sátraztunk mindenkitől és rengeteg hely volt még máshol is a kempingben. Amikor mellénk dobták a sátrakat, meg is fordult a fejünkben, hogy odébb sátrazunk – horgonyzunk 🙂 ,de aztán a szomszédaink azt mondták, hogy ők korán mennek, de csendben. A korán sikerült, de a csendben nem. Reggel 6-tól szedelőzködtek, de aztán mi mentünk el 9 körül, a lényeg, hogy előbb, mint ők. Egy nagy bevásárlás után a Netto-ban (itt így hívják a boltot), a tízórás kompra sikerült felszállnunk, mely kb negyed óra múlva Bogo szigetére érkezett (kb 2 km ). Innen, egy hídon keresztül tekertünk át Mon szigetére, ahol először a Fanefjord templomot néztük meg. Ez egy 14. századi templom, gyönyörű freskókkal a mennyezetén, melyek egy-egy képet a Bibliából ábrázolnak. Ezután a Gronsalen temetketzési helyek mellett tekertünk el. Ezek a kövek ősi (kőkorszaki) temetkezési helyekre utalnak. Ma már csak a köveket látja az ember, de azért érdekes belegondolni, hogy ősi sírok maradványait szemléli az ember. Fanefjord környékén, különben láttunk bronzkori sírokat is (dombok). A Fanefjord Skovpavillon-nál ebédeltünk, és itt is van előtte egy síremlék. Ezután Mon sziget tengerpartjait látogattuk és fürödtünk is. Különben Mon szigetére 2 napot szántunk, mert itt is van egy túra, a 48 km-es Mons Klint túra, amibe be is csatlakoztunk a Berlin-Koppenhága túránkról. Összesen 62km-t haladtunk, ebből 2 km volt a komp. Este megint egy nomád kempingben szálltunk meg a tengerparton (előtte egy kis házikóból kellett vizet hoznunk, mert itt csak sós víz van, a tenger). Itt elég sok szomszédunk van.
Minket Dánia sok mindenben Új-Zélandra emlékeztet, egy kicsit a táj, a partok, a hideg víz, egyes helyek nagyon csöndesek, szinte kietlen a táj és az emberek sem nagyon ismerkedősek, de azért kedvesek és segítőkészek, ha az ember kérdez tőlük valamit. A Mon sziget olyan mint a Waiheke sziget. Üdülős, körbe lehet kerékpározni, vannak homokos strandjai és még borászat is van a szigeten.
Mosás a Stubbekobing kempingben, a kempingből gyönyörű a kilátás (Faro – Zealand híd van a távolban) és jó séta lehetőségek vannak a környéken. Még közös hűtő is van a kempingben, ezért tudtuk magunknak főzni egy jó húslevest az előző napi bevásárlásból.
Ezen a sátorozóhelyen sem volt költség. Az éjszakák sokkal enyhébbek, melegebbek, mint Németországban voltak, ezért a sátrunk nem is nedvesedik be reggelre. Kicsit borús időre ébredtünk, de az előrejelzés 24 fok volt. Mikor összecsomagoltuk a sátrat 2 szem esőcsepp hullott ránk, nem több. Nagy a szárazság, mindenhol, és ezért tűzgyújtási tilalom van érvényben.
A kb 50 km-ünket csodás erdőkön (a búzatáblákat már nem is említjük, mert ameddig a szem ellátt mindenhol azok vannak) és a tengerpart mentén tekertük le. (Mi az előző napi túránktól pont ezt vártuk volna, de így, a mai nappal teljesedett az örömünk.) Az út legnagyobb része földes vagy köves volt, de elég kemény volt a talaj, így sokkal jobban lehetett rajta tekerni, mint az előző napi túrán, azért nem túl gyorsan. Több helyen meg lehetett mártózni a tengerben útközben, ezt mi nem is hagytuk ki. Meglepődtünk, hogy hosszú fehérhomokos strandok találhatók itt Dániában. A víz hőmérséklete kb 19 fok lehetett, de a sekélyesebb részeken talán kicsit több is. Délutánra a nap is szépen kisütött. Sátrunkat most egy nagy fizetős kempingben vertük fel, mert kellett az áram. Az ebédnél próbáltuk tölteni a telefonunk, de valaki lekapcsolta az áramot, ezért nem sikerült a feltöltés (a halsaláták nagyon finomak voltak, különösen a négyféle-hering). A kemping védett öblében, biztos van 21-22 fokos is a tenger víz. Dánia drága, de a szállásokon lehet spórolni, ha valaki kiegyezik a nomád életmóddal a primtív sátorhelyeken.
A következő város 26 km-re volt, Nykobing. Miután bevásároltunk a közértben, észrevettük, hogy a tornász hengerünket elhagytuk az utolsó megállónknál, ezzel szoktuk kimaszírozni az izmainkat. Mire visszamentünk a megállóhoz, a henger már eltűnt. Elment megint a délelőtt a sátorpakolással és a hengerkereséssel, ezért azt gondoltuk, hogy az ebéd után (sushi volt és meglepően sok a keleti a városban) a környéken megcsinálunk egy túrát. Ez a Sundruten túra egy kicsit letér a Kopenhága útról, de pont belefér fél napba, mert egy 44 km-es a körpanoráma túra. A túra a Sund-on (csatornán) visz körbe és a csatorna két szigetet választ el, ezért útközben több ponton látható a tenger (van egy tenger alatti alagút is, ahol az autók mennek át a két sziget között). A túra legszebb pontja a sátorozó hely (Teltplads Hjelm Strand), de már előtte is meg lehet mártózni a tengerben, mely ebben az öbölben egész meleg. A túra egyébként lazaköves rossz utakon megy keresztül, ha ezt tudtuk volna előre, akkor nem vállaltuk volna be a rekumbensekkel, mert végig nagyon rázott. A táj egyébként az előző szakaszokat nem tudta überelni, ezért, ha már valaki a Berlin-Kopenhága utat csinálja, ne számítson sok változatosságra ettől a túrától (leszámítva a kengurukat az egyik ház előtt), ráadásul kevés az árnyékos rész és ma kb 26 fok volt és tűző napsütés. De persze kiváncsiságból nekivághat.
