Hónap: 2018 június

Stockerau-i kis kitérőnk után rátekeregtünk a GreenWays kerékpárutakra, először a Tresdorf Radweg-et, ezt követően a  Dunau Radtour-t és a Krautter Radweg-t, majd végül az Eurovelo 9-es útvonalakat követtük.  Ausztriát behálózzák a kerékpárutak. A Krautter Radweg dimbes-dombos aprókavicsos útjai után az Eurovelo kész felüdülés volt, bár rossz fordulót vettünk rajta.  Ez nem azt jelenti, hogy nem csodálatos a táj veteményesekkel tarkítva (az aranyló búza és a sárga napraforfgók szemetkápráztatóak) de az aprókavicsokat emelkedőn a fekvőkerékpáron nem annyira szeretjük, mert elég nehéz tekerni rajta és néha kicsit kipörögnek a kerekek. Ilyenkor nem olyan stabil a kerékpár a csomagokkal.  A lakatlan területeken szaladgálnak az ürgék és a nyulak, egyik másik elég közel merészkedett hozzánk. Ezek nem félnek?-tanakodtunk.

Elég sok a hegymenetünk, körülbelül 170 és 300 méter között változott a magasságunk. Volt olyan rész, ahol egymást követték a hegyek – völgyek. A tetőről volt, hogy 50km főlé gyorsultunk és majdnem felgurultunk a következő dombra. A mai hőmérséklet übereli a tegnapit, 30-31 fok körül van, ezért elővettük az arcvédő maszkjainkat a nap ellen.  Még szerencse, hogy hűt a menetszél, főleg a hegyről lefele. És hogy mi történik hegymenetben? Akkor pedig az izzadság hűt – vicceltünk.

Ebédre egy kebabot és tiramisu-t ettünk. A tiramisu azért kellett, mert a nagy ropogós buciba csomagolt kebab után majdnem elaludtunk a melegben. Érdekes, hogy a Kral Kebap-nál, ahol megálltunk, nem pitában adják a húst. Csak ebéd után realizáltuk, hogy rossz helyen vagyunk, mert kiderült, hogy Obersdorf-ba érkeztünk. Az Eurovelo-n rossz irányba, Bécs irányába indultunk el, amin kb másfél órát tekertünk oda, majd vissza ismét másfelet.  Biztos a meleg tehet erről is, meg az is, hogy egy táblát sem láttunk útközben Bécs felirattal, ezért nem is sejtettük, hogy nem Prága felé haladunk. Az első kempingünket sem értük el. Helyette, találtunk  egy kis vendégházat Siebenhirten faluban, ahol megszálltunk, miután Mistelbach-ban megvacsoráztunk. Ma 94 km-t tekertünk, de ebből a rossz fordulónk miatt nem mind irányra.

A Keletiből induló vonatunk 11.40-kor futott be Bécs Főpályaudvarára. A kocsik tele voltak, de volt egy külön fülke az EC-n a kerékpároknak (ez körülbelül fejmagasságban kezdődik és nincs lépcső), ahol szerencsére, találtunk két lehajtható ülést.  Ekkor realizáltuk, hogy nem a RailJet-re vettünk jegyet, mert ott egy kicsit kényelmesebb a menet, még úgy is, hogy ott fel kell függeszteni a kerékpárokat egy kampóra. A jelenlegi utazásunk alatt, más utasok a mi csomagjainkon kuporogtak a bicikli tárolóban, mert annyira nem volt hely a vonaton. De legalább nem mondták, hogy a vonat nem szállít kerékpárokat – korábban olvastuk, hogy mások hiába vették meg a kerékpár jegyet, a vonat mégsem szállított kerékpárokat.   A tároló ajtaját a gumipókunkkal rögzítettük – mely egy ellenőrnek sem tűnt fel-, mert a gurulós ajtó szaladgált volna minden induláskor és fékezéskor. Végül is zökkenőmentesen érkeztünk, és a kerékpárunk sem dőlt rá egyik utasra sem, akik a csomagjaink körül kuporogtak.

Az első kerekezés Stockerau-ig történt (39 km), ahol meglátogattuk egy barátunkat. Ahogy kiléptünk Bécs belvárosából (a Károly templom, Operaház és Mozart palota után ) egy kicsit nosztalgiáztunk a Duna-menti kerékpárúton (Donau Radweg), ahol a Greifenstein régi Duna ágnál  fürcsiztünk egyet és megvártuk a barátunk, aki kerékpárral elénk sietett. A Duna után Stockerau-ba egy csodálatos erdei ösvény vezetett. A mai időjárás kedvezően alakult, kicsit felhős, 27 fok volt.

Ezt az utat tervezzük, egy barátunk esküvőjére megyünk Berlinbe. A Bécs-Prága szakaszt a „GreenWays” kerékpár úton tesszük meg. Utána Prágától becsatlakozunk az Elba Radweg-re, majd letérünk az R1-es útvonalra Berlin felé.