Csupán 12 fokra ébredtünk, nem is csoda, hogy nem volt kedvünk kimászni az ágyból. Ez nagy különbség az előző napi 30 fölötti hőmérséklettől. A szálláson elkészítettük a reggelinket zabpelyhet majd lencsét főztünk és egy adag rizst is az útra. Csak 10 után indultunk, hátha melegszik kicsit a levegő, de túl optimisták voltunk, mert nem nagyon melegedett. Az első szakaszunkat gyönyörű erdős részen tettük meg (földes út, de járható), még mindig a nemzeti parkon belül, majd mentünk kicsit az országúton és végül egy keskeny kisforgalmú úton, ahol több teherautó jött. Ekkor még nem értettük mit keresnek ezek itt az egysávos keskeny úton (később kiderült, hogy a gátat építik). Fél egy körül érkeztünk meg egy kis felduzzasztott mesebeli tóhoz, Vranov-nál. Tóparti, kis házak mellett tekertünk el, míg el nem jutottunk egy hatalmas fehér hídhoz (szinte világított a sötét felhőkkel a háttérben). Nem elég, hogy hideg volt, a szél is feltámadt. A híd egy kis félszigetre visz át, egy kempinhez. A kemping vendéglőjében ebédeltünk. A pisztrángunkra majd egy órát kellett várni, de megérte és a kiülős teraszról szép látvány nyílt a tóra. A GreenWays a gáton keresztül halad, de a gát felújítási munkák miatt le volt zárva. Két opciónk volt. Vagy visszatekerni és egy kerülővel továbbmenni, vagy egy kis ösvényen (túra útvonal, nem rendes út) átkelünk a hegyen. Nekiveselkedtünk a hegynek. A hegy meredek volt. Egy helyen (kb 30%-os volt) le kellett pakolni a kerékpárokról a csomagot és csak ketten tudtuk feltolni őket az emelkedőre, majd visszamentünk a csomagokért. Olyan volt, mint amikor a hegymászók felcuccolnak az állomásaikra és ezért kétszer járják meg a kempinget, csak nekünk a serpák hiányoztak. Eléggé kimerültünk. Lehet, hogy ezt a vidéket inkább mountain bike-kal kellene bejárni, nem túra biciklikkel. Az előző nap megfordult a fejünkben, hogy itt kellene egy pihenő napot tartani és kicsit bekirándulni a környéket, de a kirándulást így ki is pipálhattuk.
A hegy után egy szép kis városkába érkeztünk (volt étterem és bár is, ahova mi nem tértünk be, mert már jól elment az idő) a hegy ormon egy impozáns vár díszelgett. Ezután már csak kisebb települések következtek és még több emelkedő, még egy vár, majd orkán erejű szél (valahogy pont szemből kaptuk, ezért a lejtőn is tekerhettünk). Kicsit esett is, és még egy csúnya fekete felhő is vészesen közeledett. Stalky-nál menedéket kerestünk, ahol találtunk egy kis éttermet. Itt ettünk egy mirelit pizzát beherovkával és sörrel. Ezután már sem a hideget sem az égő izmainkat nem éreztük tovább. A tulajdonos nő azt mondta, hogy van egy kemping a patak mentén kb 5 km múlva, amit nem találtunk meg, de lehet, hogy nem mentünk elég messzire. Végül egy helyi lakos ajánlott egy szállást (Králinda-t) Podhradí nad Dyjí faluban, mely szintén egy szép kis falu. A szállás nem az eddigi legszebb szállásunk, de aludhattunk volna sátorban is, csak megint lehülést mondanak éjszakára, mi meg kicsit át voltunk fázva. Szuper negatív csúcs a mai táv, mindössze 46km-t tettünk meg, de 671 métert emelkedtünk (ebből toltuk is a kerékpárt) és 730 métert süllyedtünk.
