A Keletiből induló vonatunk 11.40-kor futott be Bécs Főpályaudvarára. A kocsik tele voltak, de volt egy külön fülke az EC-n a kerékpároknak (ez körülbelül fejmagasságban kezdődik és nincs lépcső), ahol szerencsére, találtunk két lehajtható ülést. Ekkor realizáltuk, hogy nem a RailJet-re vettünk jegyet, mert ott egy kicsit kényelmesebb a menet, még úgy is, hogy ott fel kell függeszteni a kerékpárokat egy kampóra. A jelenlegi utazásunk alatt, más utasok a mi csomagjainkon kuporogtak a bicikli tárolóban, mert annyira nem volt hely a vonaton. De legalább nem mondták, hogy a vonat nem szállít kerékpárokat – korábban olvastuk, hogy mások hiába vették meg a kerékpár jegyet, a vonat mégsem szállított kerékpárokat. A tároló ajtaját a gumipókunkkal rögzítettük – mely egy ellenőrnek sem tűnt fel-, mert a gurulós ajtó szaladgált volna minden induláskor és fékezéskor. Végül is zökkenőmentesen érkeztünk, és a kerékpárunk sem dőlt rá egyik utasra sem, akik a csomagjaink körül kuporogtak.
Az első kerekezés Stockerau-ig történt (39 km), ahol meglátogattuk egy barátunkat. Ahogy kiléptünk Bécs belvárosából (a Károly templom, Operaház és Mozart palota után ) egy kicsit nosztalgiáztunk a Duna-menti kerékpárúton (Donau Radweg), ahol a Greifenstein régi Duna ágnál fürcsiztünk egyet és megvártuk a barátunk, aki kerékpárral elénk sietett. A Duna után Stockerau-ba egy csodálatos erdei ösvény vezetett. A mai időjárás kedvezően alakult, kicsit felhős, 27 fok volt.
