Egy holland pár lakóbuszozott mellettünk és reggeli kávét kínáltak. Tele van hollandokkal a kemping. Megköszöntük, és mondtuk, hogy most megyünk mi is reggelizni. Találtunk egy közértet a központban és a reggelihez az Elba partján terítettünk meg. Délelőtt jött a meglepetés. Az előző nap dícsértük a jó utakat, de ma alig tudtunk haladni a délelőtt folyamán. Feltöredezett aszfalt, süppedős murva és kátyuk voltak több szakaszon. Ezen kívül megint megjártunk néhány dombságot, mert a kerékpárút felvitt a környező dombok tetejére. Voltak akik inkább az országúton tekertek helyette, de mi kitartottunk a kijelölt út mellett. Délután egyszercsak kisimult az aszfalt. A táj továbbra is mesés. Az Elba kanyargott a környező hegyek között és egyszeriben egy csodálatos kanyon tárult elénk, fölénk magasodó sziklákkal. Betettünk egy vadnyugati zenét és ott is éreztük magunkat, csak az indiánok nem voltak sehol. Elköltöttük utolsó koronánkat egy káposzta levesre egy büfében, mely ott termett előttünk a kanyonban, és ahol láthatóan nagy élet volt, majd áttekertünk Németországba, ahol még egy határ tábla sem üdvözölt minket, csak a kiírások változtak németre. Itt szuper út várt minket egy kellemes kempinggel, ahova sátrat állítottunk. Ma összesen 86 km-t tekertünk, napközben 24 fok volt és szép napsütés, erős szembe széllel. Este 10 fok körüli volt a hőmérséklet.
Ismét úton. Szállásunkról egyenesen egy kastélyon keresztül vezetett az utunk az Elba Radweg-hez. A GreenWays után az Elba Radweg séta-utazásnak érződik. Nincsenek magas emelkedők, és az út valóban az Elba mellett halad, néha rövidebb elkerülőkkel, kisforgalmú országúton. Az út is nagyon kellemes, kisebb-nagyobb városok mellett haladunk el. A rekumbensekkel nagyon tudjuk értékelni, hogy nem ráááz az út. Csak néhány kihívó akadály keresztezte az utunkat. Az első egy híd volt, mely átvezetett az Elba fölött. Ha tudtuk volna, hogy 4 lépcsőforduló van a hídon, akkor inkább a kompot választottuk volna az átkeléshez néhány km-rel odébb. De nem tudtuk, ezért pakolhattuk le majd fel a csomagokat a kerékpárokról, hogy átcipelhessük őket a hídon. A következő akadályt egy kidőlt fa jelentette, mely teljesen lezárta az utat és az ágakat letaposva kellett áttörnünk rajta a bringákkal több sorstársunkkal. Néhány nappal ezelőtt orkán erejű szél volt, biztos az döntötte ki őket. Több kidőlt fát láttunk útközben. Az idő egyébként remek, hirtelen 29 fok lett, csak a szél fúj megint szemből (most nem a menetszélről beszélünk). Az idő teljesen a bolondját járatja velünk, egyszer nagyon hideg van, aztán meg nagyon meleg. Ma összesen 76km-t tettünk meg és Litomerice kempingjében vertünk sátrat, végre szép időben.
Kinéztünk egy biciklis boltot a városban, mely 9-kor nyitott (Apache-nak hívták). Féktárcsa betétet akartunk venni a Nasca kerékpárhoz (elsőt). Az eladó olyan rendes volt, amikor látta, hogy rossz betétet kaptunk korábban, hogy becserélte a jóra. Erre mi vettünk tőle még egy tartalékot és még egy hátsót is a Challange Focus kerékpárhoz, mert azon meg a hátsó volt kopott. Gyorsan ki is cseréltük őket. Amikor az ember a városban jár-kel olyan ritkán kell a kerékpárokhoz hozzányúlni, de amikor ilyen nagyobb távra megy, akkor folyamatosan gondoskodni kell a karbantartásról, mert gyorsan kopnak az alkatrészek az erőteljes használattól.
Ezután következett a 40 km-es menetünk Prágába. Hegyre föl, völgybe le. Ezt már megszoktuk. Az első 12 km forgalmasabb úton haladt. Majd egy alternatív utat választottunk, mely murvás és földes úton, de szép erdőn haladt keresztül. Végül a Greenwaysből is levágtunk Prága előtt egy kicsit. Ismét egy erdőben haladtunk, kicsit tolni is kellett a kerékpárt, de így elkerültük a forgalmas országutat és a 8232-es kerékpárúthoz kötöttünk ki. Fantasztikus erdők veszik körül Prágát. Mikor korábban itt jártunk, nem is volt időnk a parkokban, erdőkben körülnézni. Ezt most bepótoltuk. Közben az eső is eleredt, jöttek-mentek a kisebb zivatarok. Ezeket Prága hídjai vagy aluljáróiban vészeltük át. Szerencsére, mikor a központba értünk szépen kisütött a nap. Rácsatlakoztunk az Elba melletti kerékpáros utakra az Eurovelo 4 és 7 is itt megy el. Keresztül kerékpároztuk Prágát és készítettünk néhány képet a városról. Mivel a Károly hídnál hatalmas tömeg volt, nem időztünk sokat, gyorsan továbbkerekeztünk. Kerékpárokkal amúgy is nehéz a tömegben közlekedni.
Prágától az Elba Radweg-et fogjuk követni. Az első szakaszt el is kezdtük. Fantasztikus érzés volt, hogy vízszintben tekerünk a folyó mentén, nincsenek óriási emelkedők. Az első 10-15 km sima kerékpárúton halad és gyorsan lehet haladni, majd következik egy kisebb ösvény, amin az ember elbizonytalanodik, hogy jó irányba halad-e. Ennek néhány szakaszára inkább Mountain bike való, nem túra kerékpár. Balról az Elba meredek fala, jobbról sziklák és az út néha nagyobb kövekkel terhelt, melyeket szinte lehetetlen kerülgetni. Hiába volt egyenes szakasz, többször át kellett tolnunk ezeken a bringákat. Az sem segített, hogy egyre jobban megeredt az eső és a kövek csúszni kezdtek. A kezdeti 20 km/órás haladásunkat az 5 km/óra váltotta fel. Csak neplemete után (ez itt fél tíz) értük el Veltrusy-t (Kralupy nad Vltavou-hoz közel) a szállásunkat (eddigi legjobb szállásunk a biciklis panzió után). Összesen 99 km-t tekertünk ma és 1000 fölötti emelkedésünk is volt. Holnaptól ronda időt jósolnak és országos esőt, még meglátjuk, hogy mit csinálunk.
Ma sem sikerült túl korán felkelnünk, bár a szomszéd tehenei korán keltettek minket (hajnali 4-től múztak, de csak éjszaka éjfél után hagyták abba). Mi próbáltuk a fejünkre húzni a párnát. Géza elrontotta a gyomrát, csak azt nem tudjuk mivel, mert ugyanazt ettük. Csak tíztől kezdtünk megint tekerni, a nap végre szépen kisütött, ilyen tartósan sütni már nem is láttuk az előző napokban. Folytatódott a le-föl szakasz. Délelőtt, úgy éreztük, hogy szinte minden kilométerért meg kell küzdenünk. A táj hasonló volt a korábbiakhoz csak az út lett egyre forgalmasabb és a mai kerékpárút szinte végig országúton vitt minket, hol kisebb, hol nagyobb forgalommal. Láthatóan közeledünk Prágához.
Délután megint beerősödött a szél. Nehéz ilyen szeles időben kerekezni. Az utolsó néhány kilométeren megint fekete felhők tornyosultak felénk és fontolgattuk, hogy eljutunk-e még a szállásig az eső előtt, de az utolsó negyed órában elkapott minket. Gyorsan magunkra rángattuk az esőkabátot és nadrágot. A mai nappali hőmérséklet 18 fokra növekedett, de éjszaka megint csak 10 fok körül lesz. Tynec-ben szálltunk meg és féktárcsa betétet akartunk cserélni, mert elkopott a sok fékezéstől. Sajnos, rossz fékbetétet adtak a boltan, ezért keresnünk kell egy másikat. Lehet, hogy ez lesz Prágában a projekt?
Ma is 71 km-t tekertünk 1260 m-t emelkedtünk, 1497 m-t csökkentünk. Prága már csak 40 km, Berlin még 569 km.
Délelőtt kis falvakon haladtunk keresztül, megint le és föl. Ez a menet olyan, mint a zalai dombságnál, csak szteroidokon, és tovább tart. Összességében nem nagyon változik a magasságunk 500 és 700 méter között ingadozik, de jó sűrűn. Ma 1370 métert emelkedtünk és 1375-öt süllyedtünk. Jól megdolgoztatjuk a lábainkat. Ami érdekes, hogy itt minden településnek van egy tava vagy tókája. Nem is értjük, hogy tudnak ennyi tavat karbantartani ezek a pici falvak és városkák. Ebédünket is az egyik kis tónál fogyasztottuk el. Két út elterelésünk is volt, de szerencsére a kerékpárokkal nem kellett kerülni, mert ahol hidat építettek, ott volt egy keskeny átkelő a gyalogosoknak és a kerékpárjaink is átfértek rajta. Nekünk is lehet szerencsénk végre az utakkal. Az idő fokozatosan javul, borús, de melegedő (a délelőtti 14-ről délután már 17 fok volt). A szél is csökkenőben, de a fennsíkokon és a lejtőkön még mindig nagyon fázunk. Az utak is egész jók, de az első leválasztott biciklis úttal Tábor városban találkoztunk, különben kisebb forgalmú utakon és erdőkben haladt az út kanyargósan (a GreenWays-t követjük még mindig).
Ebéd után elértünk egy folyóhoz (Luznice folyó), melyet folyás irányban követtünk, ezért lejtősödött a menet. Ezután jött Tábor, mely jó magasan van. Szállásunkat Moravec-nél foglaltuk érkezésünk előtt egy órával (2 km-re a kerékpárúttól). A szállásadók mindig meglepődnek amikor beállítunk, mert még nem volt idejük sem megnézni a booking-ot. Ezt már többször eljátszottuk az út során, de sajnos nem tudjuk előre, hova érkezünk (a sok domb miatt). Ma összesen 71 km-t tekertünk. Berlin még mindig 631 km-re van. Természetesen mi le-le térünk kicsit az útról, tehát nem mindig haladunk irányra. A szállásunk mellett teheneket és szamarakat tartanak, kiváncsiak vagyunk hánykor ébredünk majd fel mellettük.
Esőre ébredtünk és hidegre. A gázmelegítőn elkészítettük a zabkásánkat és ezt a sátor melletti tónál tálaltuk. Itt volt egy kis fedett rész egy korábbi büfé vagy hasonló lehetett egy kis terasszal. Vártuk hogy oszoljanak a felhők, de nem tették, ezért vizesen csomagoltuk össze a sátrat. Csak jóval 11 után folytattuk utunkat. A szél az előző naphoz képest valamelyest csökkent, de a hegyekben a levegő hőmérséklete nem volt több 14 foknál, ezért vízhatlan felszerelésben tekertünk. A következő település, Nova Bystrice volt, mely csak 3 km volt a szállásunktól, de úgy éreztük itt is meg kell állnunk egy tízóraira, bár már majdnem dél volt. Végül is kétszer reggeliztünk, de ebben a hidegben kellett az energia. Aztán csodálatos erdős, patakos, tavas tájak következtek. Nem győztünk betelni a táj szépségével. Megálltunk egy erdőszéli pihenőnél, majd úgy döntöttünk, hogy az egyik kis tisztáson megebédelünk, Bystrice-ben vásároltunk ebédre valót.
Az út szinte könnyű volt, több lejtővel, az előző napokhoz képest (az elmúlt két nap jócskán volt le-fel), bár így is emelkedtünk 560 métert de 735 métert süllyedtünk is. Az erdő menet kicsit kátyus volt, de legalább nem kellett az országúton haladni mint azelőtt. Le is engedtünk a kerekekből az útviszonyoknak megfelelően. Az emberek kedvesek, az útszéli fákról lehet gyümölcsöt szedni, de ha baj van a kerékpárral csak magadra számíthatsz, mert nem sok bicikli szervizt láttunk útközben. Ez olyan mintha a Csendes-óceánon hajóznánk. Nagyobb települések is csak ritkán vannak és az internet sem segít sokat, mert többször a szálláshely, étterem vagy büfé is zárva volt, hiába néztük ki őket előre.
Egész nap lógott az eső lába és vészjósló fekete felhők voltak felettünk (délután megint nagyobb eső volt várható). Ezért kaptunk az alkalmon, amikor elérkeztünk Jindrichuv Hradec városkához és megszálltunk egy panzióban a város közepén (Kasper Cyklopenzion). Azt gondoltuk, ránk fér egy kis városnézés és pihenő, úgyis cudar az idő. Ráadásul a combunk is megfájdult az előző napi hirtelen emelkedőktől, Tettünk rá kinezológiai szalagot. Ma csak 32 km-t tekertünk.
Lehetne egy motivációs beszéd kezdete a következő: ˝Slow and steady wins the race˝, vagyis lassú és kitartó nyeri a versenyt. Ez lehetne a mai napi mottónk.
Ismét hideg időre ébredtünk. Tudtuk, hogy az ember ilyen időben az orrát sem akarja kidugni, de örültünk, hogy nem így tettünk. Jól beöltöztünk merinó alsók, széldzseki, sál stb. és már tekertünk is a reggeli után. A hideg szél 40 km-rel csapott az arcunkba és a kerékpáron a menetszélben még a könnyünk is kicsordult, pedig a napszemüveg is rajtunk volt. Egy-egy széllökés az út melletti árokba akart lökni minket (főleg a védtelen fennsíkokon), figyelni kellett, hogy a gépeket egyenesben tartsuk az országutakon. Rögtön egy 100 méteres emelkedővel kezdtünk, mely gyorsan bemelegített minket. Gyönyörű fenyőerdőkön haladtunk ma keresztül. Ezek álomszépek voltak és volt amelyikre azt mondanánk, hogy innen lépnek ki a tündék a mesékben. Kis településeken haladtunk át, ahol voltak ugyan kisboltok, de semmi más, ahol ebédelni lehetett volna. Az interneten találtunk egy éttermet (Pisecne), de kiderült, hogy felújítás miatt zárva. Egy helyi ember ajánlotta, hogy menjünk inkább a sportpályához, ahol a helyiek kolbászt sütögetnek. Végül itt sikerült ebédelnünk. Délután néhány órára kisütött a nap, de aztán megint nagy fekete felhők borították az eget. Próbáltunk igyekezni, de rengeteg emelkedő meg ugye szembeszél volt, ezért csak lassan tudtunk haladni. Znojmo után az első nagyobb települést, Slavonice-t délután értük el, ahol kiéhezve adtunk a kalóriáknak és megkóstoltunk néhány süteményt. Összesen 1140 métert emelkedtünk, 830-t süllyedtünk és a legmagasabb csúcs, amin voltunk az 750 méter volt. De végül célba értünk és sikerült egy működő kempinget találnunk (Osika kemping, Nova Bistrice előtt), ahol megvacsoráztunk (halat és egy szelet húst ettünk sültkrumplival és ingyen házi rétest, mert pont szülinapot ünnepeltek a szomszédos asztalnál), majd felállítottuk a sátrat. Éjszakára 8 fok az előrejelzés és eső. Hogy lehet ilyen hideg nyáron? A mai nap összesen 64km-t tekertünk. Berlin még 722 km-re van.
Hajnali 2-ig szólt a dáridó a kempingben, az eső is eleredt az éjszaka. Nem is tudtuk sokáig elaludni, de legalább a világító szentjánosbogarakat figyelhettük a sátrunkon.
Csupán 12 fokra ébredtünk, nem is csoda, hogy nem volt kedvünk kimászni az ágyból. Ez nagy különbség az előző napi 30 fölötti hőmérséklettől. A szálláson elkészítettük a reggelinket zabpelyhet majd lencsét főztünk és egy adag rizst is az útra. Csak 10 után indultunk, hátha melegszik kicsit a levegő, de túl optimisták voltunk, mert nem nagyon melegedett. Az első szakaszunkat gyönyörű erdős részen tettük meg (földes út, de járható), még mindig a nemzeti parkon belül, majd mentünk kicsit az országúton és végül egy keskeny kisforgalmú úton, ahol több teherautó jött. Ekkor még nem értettük mit keresnek ezek itt az egysávos keskeny úton (később kiderült, hogy a gátat építik). Fél egy körül érkeztünk meg egy kis felduzzasztott mesebeli tóhoz, Vranov-nál. Tóparti, kis házak mellett tekertünk el, míg el nem jutottunk egy hatalmas fehér hídhoz (szinte világított a sötét felhőkkel a háttérben). Nem elég, hogy hideg volt, a szél is feltámadt. A híd egy kis félszigetre visz át, egy kempinhez. A kemping vendéglőjében ebédeltünk. A pisztrángunkra majd egy órát kellett várni, de megérte és a kiülős teraszról szép látvány nyílt a tóra. A GreenWays a gáton keresztül halad, de a gát felújítási munkák miatt le volt zárva. Két opciónk volt. Vagy visszatekerni és egy kerülővel továbbmenni, vagy egy kis ösvényen (túra útvonal, nem rendes út) átkelünk a hegyen. Nekiveselkedtünk a hegynek. A hegy meredek volt. Egy helyen (kb 30%-os volt) le kellett pakolni a kerékpárokról a csomagot és csak ketten tudtuk feltolni őket az emelkedőre, majd visszamentünk a csomagokért. Olyan volt, mint amikor a hegymászók felcuccolnak az állomásaikra és ezért kétszer járják meg a kempinget, csak nekünk a serpák hiányoztak. Eléggé kimerültünk. Lehet, hogy ezt a vidéket inkább mountain bike-kal kellene bejárni, nem túra biciklikkel. Az előző nap megfordult a fejünkben, hogy itt kellene egy pihenő napot tartani és kicsit bekirándulni a környéket, de a kirándulást így ki is pipálhattuk.
A hegy után egy szép kis városkába érkeztünk (volt étterem és bár is, ahova mi nem tértünk be, mert már jól elment az idő) a hegy ormon egy impozáns vár díszelgett. Ezután már csak kisebb települések következtek és még több emelkedő, még egy vár, majd orkán erejű szél (valahogy pont szemből kaptuk, ezért a lejtőn is tekerhettünk). Kicsit esett is, és még egy csúnya fekete felhő is vészesen közeledett. Stalky-nál menedéket kerestünk, ahol találtunk egy kis éttermet. Itt ettünk egy mirelit pizzát beherovkával és sörrel. Ezután már sem a hideget sem az égő izmainkat nem éreztük tovább. A tulajdonos nő azt mondta, hogy van egy kemping a patak mentén kb 5 km múlva, amit nem találtunk meg, de lehet, hogy nem mentünk elég messzire. Végül egy helyi lakos ajánlott egy szállást (Králinda-t) Podhradí nad Dyjí faluban, mely szintén egy szép kis falu. A szállás nem az eddigi legszebb szállásunk, de aludhattunk volna sátorban is, csak megint lehülést mondanak éjszakára, mi meg kicsit át voltunk fázva. Szuper negatív csúcs a mai táv, mindössze 46km-t tettünk meg, de 671 métert emelkedtünk (ebből toltuk is a kerékpárt) és 730 métert süllyedtünk.
A bőséges reggelink után választhattunk, hogy visszatérünk a GreenWays kerékpárútra vagy folytatjuk tovább utunkat Siebenhirten-ből egyenesen kb 60 km-t levágva a GreenWays-ből (Siebenhirten felé le kellett térni róla). Az előbbit választottuk, mert találtunk egy másik kerékpárutat, a 912-est, mely az 5-ös úttal újra becsatlakozik a GreenWays-be az utolsó osztrák város, Laa után. Az első nagyobb emelkedőnk 388 méterre ment fel. Laa városa után, mikor újra a GreenWays-hez érkeztünk, kicsit megváltoztak az útviszonyok, kátyús, töredezett aszfalt lett, amin kicsit lelassultunk (a kereket is leengedtük az útviszonyokhoz). Ekkor már a nap is erősen sütött, de nem volt árnyék a termőterületeken keresztül haladva és az útmenti pici fák csak gombostűnyi árnyékot adtak. Eljutottunk egy kis tóhoz, ahol megebédeltünk, magunknak főztünk a gázmelegítőn.
Ebéd után a GreenWays út kicsit forgalmasabb lett, mert nincs külön biciklis sáv, mint az osztrákoknál, hanem az út kisforgalmú (néha nagyobb) kerékpárútnak kijelölt területeken halad keresztül. Itt pedig az autósok, úgy tűnt, hogy nem tartanak sebesség méréstől. A szél is erősödött, mely nehezítette a tekerést.
Utolsó emelkedőnk előtt betértünk egy biciklis bisztróba, ahol megismerkedtünk a helyi kólával, a kofala-val, mely egy csomó gyógynövényt tartalmaz, de a koffein tartalma magasabb, mint a kóláé. Ekkor még nem sejtettük, hogy szükségünk lesz erre az üzemanyagra. Elérkeztünk egy nemzeti parkhoz, Znojmo mellett, melyről sokat olvastunk azelőtt, és valóban gyönyörű. De itt olyan meredek volt a hegymenet és néhol sziklás, hogy tolni kellett a kerékpárjainkat (utólag láttuk egy térképen, hogy az emelkedő elkerülhető, de akkor az ember a parkot is elmulasztja). Nem is mentünk még a rekumbensekkel ilyen meredek emelkedőn. A szép park is és az emelkedő is nagy meglepetés volt. Félúton találtunk egy kis italozót egy szőlőültetvény mellett (a helyi hütte), ahol kellemes társaságra leltünk. Itt ment a borozgatás és mi is megkóstoltuk a helyi bort, mely nagyon zamatos és ízletes volt. Ezután folytatódott a meredek emelkedő, egészen 464 m magasságig. A hegytetőről megcsodáltuk az alattunk csobogó folyót, majd sietni kezdtünk a következő kempinghez, melyet Lukov-hoz jelölt a térkép, mert megdörrent az ég. Már az esőkabátjainkat sem volt időnk magunkra kapni, a gyors eső elkapott minket és bőrig áztunk. Lukov-nál kiderült, hogy a kemping bezárt (következő kemping kb 20 km-tel volt odébb), ezért egy szálláshelyet kerestünk gyorsan, mert a levegő is elkezdett lehűlni és fáztunk a vizes ruháinkban. A szálláshely tulajdonosát egy helyi étteremben leltük meg, ahol később megvacsoráztunk. A mai nap több emelkedőn vagyunk túl és 83.2 km-t tekertünk (701 m-t emelkedtünk és 478 m-t süllyedtünk). Változatos nap volt, sok eseménnyel.
